Hát akkor ez a nap is eljött! Elolvashattátok az utolsó bejegyzést aminek a végét a fantáziátokra bíztam! Remélem tetszett a blog és ha találtok is kivetni valót benne,senki nem lehet tökéletes! Köszönöm az értékes hozzászólásokat és mindig volt mit tanulni tőletek! Remélem sikerült érdekes perceket okoznom nektek! Hát ennyi voltam! Sziasztok!!!

33. Fejezet: Utószó

Volt egy életem... Egy álmom,egy családom egy jövőm...... És ezekért cserébe egy koronát kaptam. Nem győztes vagyok csak túlélő....

Már majdnem 2 éve hogy győztem. Voltam mentor is. Láttam meghalni ártatlanokat akik rám voltak utalva... A győztesek falujában Kevinnel és Aprillel élek egy házban. A kislány sokat nőtt. Lassan az anyjának érzem magam és Kevin tökéletes apa...  A kislány most töltötte a 4-et így remélem mire olyan korba ér már nem lesz viadal. De erről semmit se tudhatok. Gyakran vannak rémálmaim és alig alszok... de ez azt hiszem ilyen helyzetben természetes.


- Rosie!!

- Tessék kincsem..- Nézek a kislányra aki barna szemével fürkészi az arcom.

- Peter.. Jöhet játszani?

- Ne kérdezz butaságokat. Persze.. - Peter, April legjobb barátja ő már 6 éves. Érdekes gyerek. Nagyon komoly. Nem szórakozott. Sose viccel és úgy beszél mint  aki már sokat élt. Ellenben April.. Ő az a tipikus kislány. Imád babázni fél mindentől ami nagy és felé közeledik. A kisfiú segít neki eligazodni. Mint valami őrangyal.. Vigyáznak egymásra....



12 év múlva...

- April ne szóljak még egyszer! Gyere ki a szobádból!! - Kérlelem a 16 éves kamasz "lányom".

- De szörnyű ez a ruha!! - Nyávog.. Mint aki egy szépség versenyre megy és nem Aratásra... Már túl vagyunk egy pár ilyen eseményen,de nem ez az utolsó.. És a tudat,hogy kihúzhatják..... Halálra rémít..

- Rosie néni!!


- Peter! Azt hiszem ezt már megbeszéltük! - Engedem be a fiút aki már készen áll... Mintha Josht látnám...

- Na kész vagyok! - Tipeg le April is... Vörös haját kontyba fogda és egy egyszerű zöld bársony ruha van rajta..


- Csoda szép vagy... - Néz rá Peter,de April megbotlik a lépcsőn.. Azonnal mozdulok,hogy beálljak elé,de valaki gyorsabb volt. A fiú a karjában tartja a lányom és hosszasan egymás szemébe bámulnak...

- Khm khm... - Hallom Kevin hangját a hátam mögül mire ösztönösen nevetnem kell.

- Indulás van!! - Ilyenkor olyan ez mintha egy családi kirándulásra mennék,de nem.. Ez az a kirándulás ahol az út a halálba visz... A gyerekek beállnak a korosztályuk sorába mi pedig a győztesek mellett foglalunk helyet.

- Üdvözlök mindenkit a 26. Éhezők Viadalán!! - Kezdődik az ünnepség,de nem figyelek.

- Hölgyeké az elsőbbség! A lány kiválasztott neve pedig nem más mint!!! April Hopenes?? Igen Hopeness!!- A tekintetem Aprilt keresi aki sápadtan botorkál a színpad felé. Az erő elhagyta.. Felemeli a fejét a tekintetünk találkozik és sírni kezdünk..

- A fiú pedig!!!!

- Önként jelentkezem!!!

- Peter ne!!! - Rohan felé April majd a nyakába borul és hosszas zokogásban tör ki...







- 5 percük van! - Rontok be a szobába és Aprilre nézek.

- Nem lesz semmi baj anya.... Itt az idő,hogy újra éljük a ti viadalotokat,de én meghalok Josh helyett.............. és ha kérdezik én már nem jövök haza...

32.fejezet:Az ajándék

Először is nemszokásom a fejezetek elé írni,de most idejét éreztem. Sajnos vagy nem sajnos a végéhez ért a blog. Ezen kívül már csak egy záró,mindent tisztázó rész lesz és utána vége. Szeretném megköszönni nektek olvasóimnak,hogy bármennyit is hibáztam vagy nem értettetek egyet a döntéseimmel tovább olvastatok és voltatok akik nyomot is hagytatok a blogon. Remélem azért sikerült nagyjából mindenkinek a kedvére tennem és élvezetes perceket okozhattam nektek. De most jó olvasást! A búcsúzkodásra még ott lesz a záró rész is és ne feledjétek: SOSE HAGYJON EL BENNETEKET A REMÉNY!


A közönség morajlott mikor kirohantam a színpadról. Átrohantam az előkészítő csapaton és leültem egy csendes helyre. Bár még mindig sírtam a ruhám már nem "vérzett". Óvatosan a kezembe vettem a finom kis arany dobozt és kinyitottam.

- Ohh.... - Az ajándék tetején egy kép volt. Még soha nem láttam ilyet színesen. Josh volt rajta és én. A kiképzésen készült. Én másztam ő pedig alattam sétált. Nevettünk. Ahogy  a kép alá nyúlok egy kis levelet tapintok meg.


Drága Rosim! Ha ezt a levelet olvasod valószínűleg már nem élek. Figyelj. Azt tudod,hogy mindig szerettelek és örökké foglak. Azért írom ezt a levelet mert tudom milyen forró fejű és konok vagy..Bajnoknak lenni talán még veszélyesebb mint a viadal. Itt te harcolsz magad ellen. Arra kérlek,hogy mindig tudd kivel beszélsz és hol. Az elnökkel beszélj úgy ahogy...ahogy.. Most optimális esetben azt írnám ahogy megérdemli,de tudom pont azt akarom elkerülni,hogy úgy beszélj vele.. csak ne legyél tuskó... - Itt kicsit mosolygok.- Viszont szeretnék kérni valamit. Kev úgy nevelt mintha a fia lettem volna. Te csak ne hagyd,hogy össze zuhanyon.. Mert ott a saját gyereke. Igen van neki. Arra is szeretnélek megkérni,hogy mivel Kevin még csak 23 és egyedül van a gyerekkel néha nézz rájuk. Nagyon szeretném ha nem sírnál utánam. Igen tudom,hogy fogsz mert pótolhatatlan és nagyszerű vagyok!- Elképzelem ahogy mosolyog és oldalba lököm.Apró könnyek mardossák az arcom,de tovább olvasok.- Végül csak annyit szeretnék írni,hogy nagyon szeretlek és szeretném ha elfogadnád tőlem a levél alatt lévő apró ajándékot. Szeretettel: Josh.. Utóirat: Rosie drágám. Bármilyen hazug nevet is találtál ki magadnak gondold csak át. Fekete haj,szürke szem... A 9.körzetben senki nem így néz ki!!! bár mondjuk igazán észre vehették volna,hogy az első viadal után megléptetek a körzetből.. Hát igen akkor még lehetséges volt.. Különben most a 12. nyerte volna a viadalt.Szeretettel: Hopeness...

A levél alá nézek. Egy apró arany kitűző van alatta. Egy kismadár van a kör közepén. Egy poszáta! Nyil vesszővel a csőrében.Egy címkével. Ez áll rajta : Ez még nem a tiéd! A körúton add egy 12-esnek.
Még mélyebbre nyúlok és hirtelen újra valami fémeset érintek meg. Egy gyűrű. Egyszerű szép karika... Az ujjamra húzom össze szedem a csomagot és felvánszorgok a szobámba. Josh kérésére nem szomorkodok. Rendelek valami finom csokis meleg italt. Forró csoki lehet. Már elég késő lehet hisz a tévében vágóképeket mutatnak az interjúról. Roxanne tényleg kitett magáért ami a ruhámat illeti. Még így képernyőn keresztül is eláll a lélegzetem ahogy látom vérré változni a ruhám és nevetnem kell a stylistom elégedett arcán.

- Hahoo- Halok ismerős hangot az ajtóból.

-Gyere épp rád gondoltam! - Tipeg be a tervezőm majd szorosan magához ölel.

- Imádtam a ruhát. - Nézek rá komolyan és újra megölel.

- Csodás volt. És garantált a címlap!! - Nevetgél.Én pedig leülök.

- Sziasztok! Csatlakozik hozzám a mentorom.

- 12-es a szobádba! - Néz rám.

- Te... Honnan? - Hebegek.

- Mindenki tudja! 12 pont az 12 pont!! - Nevet,de mikor az arcára nézek kacsint egyet. Követem a szobámba.

- Josh?

- Igen. Mesélte,hogy az első viadalon átszöktetek mert a bátyád valami szabály elleneset csinált. Ezért nem tudtam pontosan a vezeték neved és van egy olyan érzésem,hogy most se tudom.

- Hát igen.. De nem baj. Jobb ha senki sem tudja. - Magyarázok és Kristeen elfogadja a döntésem.

- Oké menjünk ki. Már Kevin is itt van. - Karon ragad és kimegyünk. Roxanne és Kev a kanapén ülnek és az ismétlést nézik. Most veszem csak észre,hogy még mindig abban a ruhában vagyok. De nem érdekel. Melléjük ülök a kanapéra. Kérek egy szelet süteményt mindenkinek és Kevin csatornát vált...

31: Na,de Alexander!

- Állj még nem mehet fel!! - Sikolt utánam egy ismerős hang,de nem a tanács adóm.

- Kristeen!! - Nézek rá és azonnal leugrok a pódiumról.

- Ügyes voltál!- Ölel meg majd a kezembe nyom egy kesztyűt. Egyszerű fekete és a könyökömig ér. Ezt is apró üveg gyöngyök borítják.

- Figyelj! Nekem most mennem kell! De nyugodtan engedd szabadjára az érzéseid.. Túlélted! Már nem számít mit gondolnak rólad. Mutasd meg nekik,hogy hiába voltál halálos beteg.. Hiába kellett volna meghalnod.. Te túlélted a halált.. - Kiráz a hideg attól amit a mentorom mondd.. De igaza van. Már nem kellenek támogatók. Túléltem és kész.

- 15 másodperc. - Szól egy őr és vissza lépek az emelvényre majd felhúzom a kesztyűm és csak várok.

- Húzd már ki magad! Az istenért! Hisz győztes vagy! Egy harcos nem így áll... - Tolja meg a hátam Kevin...Josh Kevinje....

- Te..... Te itt vagy? - Nézek rá furcsán,mikor emelkedni kezd az állvány.

- Sose hagyjon el a remény! - Szól még utánam. A lélegzetem is eláll...Egyszerre vagy 1000 reflektor világít az arcomban. A vér a fülemben dobog.... A szemem csukva tartom.....

- Ma megint mesésen nézel ki! - Hallom Alexander hangját,de én még mindig ugyan ott állok ahová feltolt az emelvény.. Lassan..Nagyon lassan megindulok felé és helyet foglalok az apró bőrfotelben.

- Hi-he-tet-len! Ugye? - Mutat rám a férfi és a közönség üdvrivalgásba kezd.

- Ezt még mindig a stylistomnak kell megköszönni. - Mondom keserűen és Roxannera nézek...

- Nos hát gratulálok! Szépen harcoltál! - Nyújtja a kezét Alexander,de én nem válaszolok.

- Nos.. Hogy tetszett az aréna? - Próbál faggatni,de nem erőltetem meg magam.

- Úgy gondolom,hogy ha nem lettem volna hivatásos,nem,hogy az első 3-ba,de az első 8-ba se nagyon kerülhettem volna be. - Adok őszinte és kissé kegyetlen választ.

- Ohh szegényke! Látszik,hogy nem volt eszméleténél mikor az utolsó 3-nál állt a viadal! - Kacag fel a műsor vezető és én egy gyilkos pillantást vetek rá.

- Mi történt akkor? - Kérdezem mérgesen.

- Lassan a testtel aranyom! - Mosolyog. - Most én kérdezek. - Felsóhajtok.

- Nos akkor kezdődjön a 12. Éhezők Viadala össze foglalása. A győztessel! - Kiabál és elindulnak a képernyők. Egyet pont velünk szemben helyeztek el. Az első képen én vagyok látható amint épp futni készülök majd a gong..Az eleje főleg a Travis ügyről szól és itt elhullajtok néhány könnycseppet és amint egy a ruhámra esik az vörösesem kezdd fényleni,de csak egy két pillanatig. Aztán bemutatják Vicktoria árulását is és vágóképként azt amikor már felismerhetetlenné vállt általam. Még mutatják más körzetek játékosait is például a gyilkos madarak által megölteket. Már a csapatunk a barlangban van. Carolinet próbálom ösztönözni aztán körbe vesznek minket. Már a tetőn állunk és egy kés repül felém,de nem talál el.. A lábamnál az élettelen barátnőm fekszik. Szívében áll a tőr és szájából ragacsos vér folyik.

- Állítsák le! - Könyörgök,de senki nem figyel. Sírni kezdek.... Nem akarom újra átélni. Sírok és a ruhám vörösen kezd izzani.Majd a kesztyűmről vér kezd csorogni... Erre mindenki rám figyel és a film is megáll.. A kesztyűmön lévő kövek eltűnnek és vércseppekké változnak amik úgy folynak le a kezemről mintha én véreznék....

- Rosie! Vedd le a kesztyűd! - Súgja oda Alexander és engem megelőzve lerántja rólam és a földre dobja majd hangosan nevetni kezd.


- Micsoda este!!! - És tovább megy a film. Már nem sírok.. Ha a kesztyűmön lévő kristályok vérré változtak és az egész ruhámat olyan borítja.. Értem már!

- És most álljunk megy egy pillanatra! - Szól közbe a férfi és rám néz.

- Drágám. Mielőtt a film tovább menne... El kell árulnod a neved. - Vihog  és megadóan a magasba emelem kezeim..

- Lisold.. Rosie Lisold...  - A közönség tapsviharba kezd és a nevemet kiabálják. Felállok és meghajolok.

- Akkor mehet a film!!! - Nevetgél Alexander és tovább megy a film.. A víz tetején fekszem... Ez nem fontos. A következő pillanatban láva van mindenhol és Josh meg egy másik fiú másznak. Az ismeretlen mászik elöl,de egy óvatlan pillanatban rossz követ húz ki ezzel egy egész lavinát magukra húz.Zuhanni kezd. Josh még tartja magát,de egyre több kő esik a fejére...

- Szeretlek Rosie! - Pityeredik el a fiú és engedi,hogy magával vigye a kőzuhatag..

- Neeeee!! - Ordítok teli torokból.. Nem tehetik ezt velem... Zokogok. A könnyeim már az arcomat mardossák mikor a ruhám újra fényleni kezd és az egészet beborítja a lágy,ragacsos vér. Felállok a kanapéról és csak állok.. Hamarosan egy teljes tócsát hagy alattam a piros folyadék... A ruhám se fekete már. Szépen teljesen vörössé válik és a közönség néma csendben nézi,hogy változik vérré a ruhám...

. Rosie!! - Kiállt Alexander és a kezembe nyom egy csomagot..

- Ezt Josh adta nekem,hogy ha nyersz adjam oda.. - Ad át szép dobozkát..

30.Fejezet: Az este...

És amikor már egy karnyújtásnyira voltam a választól a képernyő elsötétül és helyére az én döbbent arcom kerül.

- Basszus! - Hallom magam mögül Roxanne hangját. Tőle szokatalan ez a stílus hisz ő előkelő... Megfordulok és kiviharzok az épületből. A távolban még hallom stylistom hangját aki próbál magyarázkodni a pincéreknek. Úgy 5 percnyi  séta után beérek a központba ahol a felkészítő áll mikor hirtelen olyan sípolásokat hallok mint a viadalon. Ösztönösen futó pózba állok,de mikor körbe nézek az óriás kivetítőkön a viadalról készült képeket látom. Ez beteges! Befogom a fülem és a hatalmas épület felé kezdek rohanni. Valamennyire ugyan sikerül kizárnom a reklámokban elhangzó ágyúdörrenéseket és halálhörgéseket ,de ami beszűrődik az azonnal iszonyú érzéseket vált ki belőlem. Mikor beérek a portás áll az utamba.

- Hölgyem! Ide nem jöhet be akárki! Kérem mutassa az engedélyét!

- Nincs engedélyem! - Próbálok tovább rohanni,de az utamba áll.

- Akkor meg kell kérnem,hogy távozzon. - Fordít az ajtó felé,de ellenálok.

- Nem kérhet ilyenekre! - Háborodok fel és lekapom a parókát majd elkenem a festéket is az arcomról. A férfi megdöbben.

- Huuh na mivan elvitte a cica a nyelvét?! - Teszem hozzá és kicsit meglököm a vállát majd felszaladok a liftig ahonnan épp két fiatal lép ki...

- Bocs úgy egy óra múlva megnéznétek,hogy él-e még? Köszi. - Beállok a liftbe és megnyomom a 9-es gombot. Pillanatok alatt az emeleten vagyok ahol bevetem magam a szobámba és sírni kezdek. Ez nem lehet igaz! Nem halhat meg! Élnie kell! Most biztos valahol a nagy belépőjét tervezi!

- Rosie drága itt vagy? - Hallok egy magas,vékony hangot.. Roxanne.. Felállok az ágyról és kimegyek,de beakad a ruhám alja a küszöbbe. Hátra nézek és az ajtón a nevem áll, mellette egy apró kupával... Nem akarok Joshéra nézni,de nem tehetek mást... Név...alatta egy keresztel...

- Roxanne!!! Ez mi???

- Ohh drágaságom...- Teszi rá a kezét a vállamra.

- Ne ezt inkább ne! - lököm le magamról és mély levegőt veszek..

- Kezdjünk el készülni. - Ajánlom fel majd elindulunk a már ismert fehér szobába...

- Oké.Most nem kertelek.. Merész és magabiztos voltál az elején... Mostmár megtört vagy és reményvesztett....

- Jó. Mire akarsz kilyukadni?

- Nem fog tetszeni.. De hihetetlen leszel.... - Én bízok benne... Roxanne egy percig sem kutat ruha után. Kicsapja a szekrény ajtaját és egy hatalmas neilon zsákot tesz elém..

- Állj fel..- Utasít és elém tesz egy óriási fekete ruhát...

- Igazad van.. Nem tetszik...

- Most kicsit maradj csöndbe. - Kér és öltöztetni kezd..

- Ez a gönc iszonyatosan nehéz! - Panaszkodok,de meg sem halja csak tovább igazgatja a ruhám.. Egy egyszerű pántnélküli ruha. Annyi a különlegessége,hogy az egészet átlátszó gyöngyök hálózzák be.

- Jó a ruhával megvagyunk! - Mondja izgatottan a stylistom és a fodrászok kezébe ad..  Ők is hamar végeznek mivel az arénában levágtam a hajam így most csak megmossák és egy piros szalagot fonnak bele koszorúban a fejem körül. A sminkesek viszont sokáig dolgoznak és mikor végeztek Roxanne mellém lép és rámadja a tűzpiros magassarkúm majd karon ragad és egy tükörhöz vezet. A látvány egyszerű... leszámítva a sminkem. A szemem fekete a rúzsom vörös és a szemhélyamat apró,vörös gyémántok díszítik.

- Ennél extrábbra számítottam. - Vetem oda neki,de meg se hallja.

- Jó figyelj.. Felmész a szinpadra és nyugodtan sírj.. Nem láthatnak boldognak azok után amin keresztül mentél. Nem lehetsz boldog.. - Néz rám és óvatosan letöröl egy foltot a ruhámról..

- Rosie! - Szól egy őr és felsegít a pódiumra ami hamarosan felemelkedeik..És ott 3 óra szenvedés vár majd....

29. fejezet: A tegnap a múlt holnapja

Nem tudok megmozdulni. Egy légpárnás fölém repül és egy kar a magasba emel...Nem értem mi történt.. Hogy halt meg ő.... Josh. A szememet nyitva tartom. Ha becsuknám előtörnének a fájdalmas emlékek. Hideg,fém padló érinti a hátamat s a kellemetlen érzésre kicsit össze rezzenek.. Csak fekszem órákig némán zokogva.. Senki sem keres... Csak tudnám mi történ! Neki kellene itt lennie! Meg kellett volna halnom!! Együtt vagy sehogyan!!Túl sok kérdés válasz nélkül....

- Tudni akarom!! - Kezdek rekedt kiáltozásba.

- Mondják el!! Miért?! Mi történt!!! - Rogyok zokgova a földre,de lépteket hallok magam mögött. Gondolkozás nélkül felugrok és rávetem magam a látogatómra.. A földre döntöm és kezeimet a torkára kulcsolom.. Meg se próbál küzdeni...

- Mondja el! - Ordítok rá.

- Mondja el mi történt!!!! - Kiabálok tovább ,de nem nézek rá.. Félek a rémképektől... Az alak továbbra sem felel így erősítem szorításom.. Köhögni kezd és próbál több levegőhöz jutni,de nem megy neki.

- Árulja el. - Váltok higadtabb hangnemre. De nem válaszol. Erre dühös leszek és készülök végzetes szorítást mérni látogatóm torkára mikor szúrást érzek a vállamban... Szédülni kezdek és összeesek.


Gépeket hallok magam körül.. Egyenletesen csipognak és együtt olyan mintha egy halk dallá változnának... Hirtelen egy kezet érzek meg az enyémen s az érintésre össze rezzenek..

- Ki...Ki vagy? - Dadogom.

- Roxanne.. - Hallom lágy kedves hangját a lánynak.

- Mi történt?

- Nem mondhatok semmit,de ha jobban érzed magad gyere.. Lassan eljön a bajnoki beszélgetés. - Áll fel,de hirtelen ,de elkapom a kezét.

- Segíts felálni.. Jól vagyok! - Kérem Roxannet aki kicsit körülnéz majd talpra segít. Pizsamában,fáradtan átvánszorgok egy üres terembe. Mint az első Alexanderrel való beszélgetésem elött..

- Én ezt itt nem akarom... - Próbálok menekülni mert jönnek vissza a fájdalmas emlékek.

- Rosie!- Csillan fel a stylistom szeme és a szekrényében kezd matatni.

- Huuuh meg is van!!! - Rak elém egy hosszú zöld,bársonyos ruhát.

- Vedd fel! - Utasít. Felveszem és ez a ruha iszonyatosan áll rajtam.

- Nem fogok ilyenben közönség elé állni! Úgy festek mint egy kapitóliumi giccs parádé! Nem beszélve erröl a cipőről.. - Emelek magasba egy csillogós zöld tűsarkút.

- Ez a lényeg! - Bólogat.

-  Mire készülsz?? - Nézek rá ilyedten mire hangos nevetésben tör ki.

- Csak ülj le! - Nyom egy székbe és egy hatalmas ládából mindenféle festéket vesz elő.. 10 perc alatt teljesen átváltoztat. A hajamba minden féle szalagokat tűz és furcsa mintáka fest az arcomra..

- Kész is édesem! Mintha itt születtél volna... - Ettől a mondattól kiráz a hideg.. De a tükörbe nézve tényleg egy bájos furcsa kapitóliumi kislányt látok.

- Gyere.. Megmutatom a ragyogó Kapitóliumot!- Tapsol Roxanne és kivezet az épületből. Ahogy kiiérünk egy hatalmas tömeg sodor magával minket.. Hihetetlen magas épületek veszik körbe a várost... Mindennek olyan tiszta és új illata van..

- Gyere! Itt egy jó kávézó! - Ránt ki az ámulaból Roxanne és egy aranyos épület felé vezet.. Bennt leülünk és rendel.

- Na szóval azért hívtalak ide,hogy beszélgessünk. - Néz rám komolyan. Közben megérkezik az ital.. A gőzölgő fekete lötty aranyos virágos csészében van elöttünk. Magam elé emelem és aprót kortyolok az italból.. Még mindig nem szeretem...

- Hallgatlak..

- Ami az arénában történt az.... - De félbeszakítja a tévé ricsaja.. Egy reklám: Egy aréna.. Két fiatal.. Egy szerelem.. A gyilkos ártatlanság.. - És akkor hirtelen az én alakomat látom a víz felszínén. Mellettem Josh kapálódzik majd egy tőr és egy kőhalom.. De a viadalnak csak egy győztese lehet!

28.Fejejezet: Repülj el.

Megvan! Össze akarnak minket terelni... Jó esetben csak annyi lenne a dolgom,hogy utánnuk megyek,de nincsen fegyverem és mindenem fáj.. Csak egyhelyben ülök. Körülöttem a 2 volt barátom és szövetségesem holtteste. Ezt nem bírom tovább!!

- Miért?! Miéert kell ezt csinálni!- Kúszok oda Florencia testéhez és rángatni kezdem. Feje lebillen, teste jeges.

- Szólalj meg! - Rángatom a lányt és nem törődök zzal,hogy kürölöttem minden második hrgy forrú lávát köp magából. Bár még csak most kelt fel a nap már majdnem teljesen lennt van így főleg a láva világít. Sírok. Hallja meg az egész világ... Magzat pózban a földre kuporodok mikor valami zúgást hallok.  Hátra nézek,de késő... Egy hatalmas hullám maga alá gyűr.... Minden elsötétedik.... Újra egy fehér szobábába kerülök.. Velem szemben sok idegen ember. Az egyik hirtelen felém fordul..... Szemében jeges tűz ég.. Ruhája fekete és hatalmas szárny borul holló színű haja fölé. Viktória.... Felém közeledik és a teste egyre magasabb lesz míg végül óriásnak tűnik hozzám képest.

- Meghaltál... -Mondja mély és erőteljes hangon... Nem lehet...

- Nem. - Jelentem ki,de az óriás angyal csak keservesen felnevet.

- Kövess... - Fordul meg és én mintha hozzá lennék kötve követem őt. Egy óriási ablakhoz lép amin a viadalt mutatják.. Egészen pontosan azt mikor... Balesetem történt. Látom magam Florenciával majd magzat pózban a földön...Mikor jön a hullám.. Maga alá temet és meg sem próbálok közdeni ellene.. A sűrű kőolvadék közel kúszik az árhoz és ahol keverednek fekete kő lesz....

- Halott vagy.. - Hallom megint az angyal hangját,de valami nincs rendben... A testem a víz felszínére lebben és melkasom szaporán süllyed...

- Hazudsz! - Nézek a lányra és kiugrok az ablakon..... Újra érzem a fájdalmat... A víz édesen simogatja a hajam és harsonák szolnak:

- Hölgyeim és uraim! A 12. Éhezők Viadalának győztese Rosie!

- JOSH!!!!