- Kicsim! Olyan bátor voltál!- Mondja és megölel.Érzem,hogy a könnyei a ruhámat áztatják.
- Nem lesz semmi baj!Mondom! Megnyerem!
- És mi lesz Joshal? - Kérdezi. Ezt én sem tudom.
- Okos fiú! Feltalálja magát. Ha más nem, ketten nyerünk!Nem lehetetlen! - Mondom anyám fejét fogva.
- Nem zuhanhatsz össze! Haza fogok jönni,de akkor sem hagyhatod magukra a fiúkat ha meghalnék. Érted? - Kérdezem,mire anyám zokogni kezd.
- Értem. -Hebegi
- Elintéztem és mindig lesz mit ennetek, ne aggódj! - Mondom.
- Szeretlek! - Mondja és átölel.
- Én is. Fiúk! Vigyázzatok anyura és tanuljatok jól,jah és figyeljétek a viadalt! - Mondom és közbe kacsintok.
- Szeretünk Rosie. Végül megöleljük egymást és egy békeőr kivezeti őket. Még mindig nem sírok. Már megszoktam a gondolatot,de még is kezdenek előtörni a könnyeim egyet elengedek,de tudom,hogy nyerni fogok. Hirtelen Mary ront be az ajtón.
- Vigyázni fogok rájuk! - Zokogja. Mary 18 éves,már nem kell többet részt vennie.
- Rendben,de vissza jövök! - Mondom.
- Legyen úgy! - Zokogja és megölel. Nem bírom tovább és én is sírni kezdek. Az ölelés végén befejezem a sírást Mary meg kimegy a szobából és a helyét Josh veszi át.
- Na mi van? Csak simán Rosie! - Röhög és megölel
- Khm és megkérdezhetem, hogy milyen Rosie? - Utánozza Alana hangját
- Nem! - Mondom és kitör belőlünk a röhögés. Ha valaki ránk néz nem gondolná,hogy épp egy élet halál harcra kell készülnünk.
- Nem akarlak elveszíteni! - Mondom ki hirtelen,mire meglepett arccal néz rám,de elmosolyodik.
- Hát te sem tudtál ellenállni a bájnak amit csak úgy árasztok magamból. - Mosolyog rám,de a könnyeim elárulják,hogy nem viccelek.
- Én se téged!- Mondja végül és megölel,majd egy puszit nyom a fejemre.
- Nyerjük meg ketten! - Mondom végül.
- Rendben! Képesek vagyunk rá! Szerinted mit szólnak majd a hivatásosak?? - Kérdezi.
- Biztos nem érdekli őket. Majd elég ha akkor megijednek amikor kést állítok a képükbe! - Nevetem és csapkodni kezdem a levegőt. Nevetni kezdünk és egy békeőr kivezet minket. Az állomáson a kamerák szintek megvakítanak,de valamivel szórakoztatni kell a népet a támogatók érdekében, ezért megállok a vonat mellett mire az összes kamera rám figyel és ezt mondom: - A 12 Éhezők viadalának győztesei Csak simán Rosie és Josh Hopeness majd karon ragadom a fiút és hajolgatni kezdek.A stáb röhög és tudom a hivatásosok első célpontja én leszek na meg persze Josh.A vonat káprázatos.A szobám akkora,hogy a házunk elférne benne.Leülünk enni és mindent megkóstolok. A legjobban a különféle szín habcsókok ízlenek és a lazac. Isteni! Miután degeszre ettem magam átöltözöm. Bemegyek a zuhanyzóba. Nem akarok sokáig ott időzni,de nagyon neheze állítom be a tusolót. Egyszer leforrázom magam aztán majdnem megfagyok, míg végül sikerül kiválasztanom egy kellemesen meleg vizet. Rózsa illatú sampont nyom a gép a hajamra és valami kakaós masszát a bőrömre. Mikor megszárított a kabin kikapok egy kényelmesnek tűnő fekete bőrszerű nadrágot és egy fehér kék mintás lenge pólót.Kimegyek,hogy megismerkedjek a mentorokkal.Az egyik Josh apja vagyis inkább a nevelő apja,ugyanis Josh elmagyarázta,hogy csak ő nevelte mivel alig 10 év kor különbség van köztük, a másik pedig egy fiatal 20 év körüli meggyötört nő. Oda megyek és bemutatkozok neki
- Szia! Rosie vagyok!
- Szia! Kriseen! - köszön kedvesen.
- Én leszek a mentorod. Megmutatom neked,hogy mit kell tenned a győzelemért. Hallgass rám és menni fog! - Mondja majd megérinti a vállamat.
- Nézzük meg az Aratást! - Kiáltja Alana mire mind az 5-en lelünk a kanapéra. Kezdődik
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése