3.fejezet: Az aratás

Reggel korán kelek és bár csak kettőkor lesz az aratás én már most neki látok a készülődésnek. Kipakolom a ruhámat. Egy szép aranysárga bár kissé kopott ruhát veszek elő ami még anyámé volt. Mellé egy halvány barna masnit választok amit szintén anyu viselt még. Elmegyek fürdeni,megmosom a hajam és óvatosan megfésülöm majd a masnit finoman hajpántként kötöm bele.Egészen szép vagyok így.  A szokottnál még így is később keltem így hamarosan megérzem a reggeli illatát keringeni a levegőben. egy kis kenyér,amit valószínűleg a helyi pék hozott ugyanis a lánya most először veszt részt az aratáson, nagyon aggódik érte,de tudja,hogy önként fogok jelentkezni. A kenyér héja kicsit égett,de nem zavar. Friss,lédús bogyókat kapunk hozz,feltehetőleg Mary hozta.

- Jó reggelt!- köszönök boldogan,de mindenki arcán csak az aggodalom tükröződik.

- Figyeljetek! Haza fogok jönni! Megígérem,hogy haza jövök! e aggódjatok Képes vagyok rá! - Mondom biztatóan,de anya keserves zokogásban tör ki. A bátyám miatt lehet.

- Anya kérlek ne sírj! Minden rendben lesz! - Mondom és megölelem.

- Tudom kincsem! Erős vagy és nagyon bátor, ráadásul gyönyörű! - Mondja szipogva és végignéz rajtam.

- Szeretlek! - Mondom.

- Én is! Na de most menj nézd át még a jegyzeteidet. - Megfogadom anya tanácsát és elő kotrom. Felmondom magamnak,hogy miket kell csinálni havas,sivatagos vagy éppen erdős arénában. Annak örülnék a legjobban. Jól mászom fára és magasról is jól célzok,de erre sajnos nem sok esélyt látok mivel tavaly is erdős volt. Én valami különösre számítok, mindenesetre mindent átnézek. Volt egy olyan év amikor az aréna teljes területét víz borította és csak a bőségszaru szigetén voltak fák. A többi kisebb szigetet homok borította, a szerencsésebbeket pedig cserjék borították. Természetesen az 1. a 2. és a 4. körzet kiválasztottai érvényesültek a legjobban. A végén a négyes lány nyert. A víz felszínén lebegett míg a többiek ölték egymást. A közönség díjazta a lány nemtörődömségét így nem volt gondja a vízzel és az élelemmel sem. Fogott halakat és a támogatók meg vizet küldtek neki. Nem csinált semmit csak otthon érezte magát. A játékmesterek egyszer cápákat küldtek köré,de a lány tudta mit kell tennie. A hivatásos versenyzők megpróbálták megölni de a 4-es olyan puhán simult a vízhez hogy csak felületi sérüléseket tudtak rajta ejteni. A végére csak ő és egy rejtőzködő játékos maradt akit betereltek a vízbe azzal,hogy a szigetet mérgező lények kezdték ellepni. A játékos megfulladt így a lány nyert. Kopogás szakítja félbe az elmélkedésemet.

- Kicsim! Josh van itt úgy is indulnod kell.. Ott találkozunk! - Mondja én pedig villám gyorsan kint termek. Az ajtót Josh támasztja.

- Hű csini vagy!- Köszön és egy aranyos mosolyt villant.

- Kösz!  Te se nézel ki rosszul.- Mondom cinikusan. Nem vagyok pirulós fajta ezért erőlködés nélkül kezdek sétálni mellette.

- Sziasztok!! Akkor találkozunk! - Köszönök és elindulunk.

- Siessünk! Még regisztrálnunk kell! - Mondom a fiúnak és gyorsabban kezdek sétálni.

- Hé! Várj már meg! Na,hogy döntöttél? - Kérdezi.

- Majd meglátod! - Mondom,de már oda is értünk a főtérre.Regisztrálás után  beállok a 16 éves lányok közé. Megismerem pár osztálytársamat akik mind halálra várt fejjel állnak. Lassan mindenki ide ér. A szememmel Josht keresem és egy pillanatig össze találkozik a szemünk. Alana a 15 centis türkiz kék cipőjével feltipeg  színpadra és a legalább olyan hosszú körmével vakargatni kezdi a mikrofont majd mikor az sípolni kezd ijedten szökken hátra egyet. A nőnek ma tigris csíkos haja és ruhája van ami tökéletesen passzol a bajszához. A kapitóliumiak furcsák.

- Köszöntök mindenkit a 12. Éhezők Vidalának aratásán. - nyávogja, akcentussal - Nézzünk meg egy tanulságos filmet egyenesen a csodás kapitóliumból!- A film a sötét napokról szól. - Hát nem csodálatos! - Mondja és megtörli a szemét,mintha könnyes lenne. - Na,de akkor kezdjük! Először a lányok. - Itt az én pillanatom. - A 9. körzet kiválasztottja az idén!

- Önként jelentkezem!- Kiáltom a lehető legbátrabban és büszkén. Körülöttem az emberek furcsán néznek rám,de fellélegeztek. Kisétálok a színpadra felszegett fejjel, büszkén és ezt megfűszerezem egy önelégült mosollyal. A pódiumon Alana nevetni kezd.

- Mi a neved kedvesem? - Kérdezi vinnyogva.

- Rosie. - Jelentem ki.

- És milyen Rosie ha megkérdezhetem? - Mondja kacagva a nő és a hajam kezdi cirógatni.

- Nem kérdezheti meg! Nézek rá és lelököm a kezét a fejemről. Viszont lenne egy kérésem. - Nézek a nőre.

- Igen drágám? - Kérdi ijedten.

- Húzzon ki egy nevet. Csak,hogy kit mentettem meg...

- Persze akkor. - Szepegi és hosszas kotorászás után kikap egy nevet.

- Mary Libbengthorn! - Mondja halkan. Mary egy köszönömöt tátog felém én meg bólintok.

- Akkor most jöjjenek a fiúk! - Mondja újra Alana.

- Önként jelenkezem! - Kiálltja Josh aki már a színpad felé tart.

- Micsoda izgalmas év!!!- Sikít Alana.

- A te neved? - Kérdi a nő.

- Josh Hopeness! - Jelenti ki ezen pedig nevetni kezdek.

- Akkor most fogjatok kezet! - Utasít minket,de mi megöleljük egymást. Ezen a kapitólium most biztos sírva fakad.

- Hölgyeim és uraim! A 9. körzet kiválasztottai Rosie és Josh Hopeness! És sose hagyjon el benneteket a remény