7. fejezet: Az első edzés

Reggel frissen ébredek. A fürdőszobában kezdem a reggelt ahol már ki van készítve az edzéshez szánt ruha. Lezuhanyzom majd felveszem. Egy térdig érő tapadós nadrág egy fekete atlétávál amire egy piros 9-es szám van írva. Kimegyek reggelizni, ahol egyedül vagyok. Megeszek egy pár tojást egy kevés piritóssal és valami furcsa sajtot is kapok hozzá. Reggeli után még próbálom elfoglalni magam,de nem igazán megy így hát írok egy levelet a többieknek és lemegyek az edző terembe. Mikor belépek nagy meglepetésemre nem vagyok egyedül. Travis is lennt van már és épp a késeket tanulmányozza.

-Szia! Travis vagyok! - Köszön rám udvariasan.

- Szia! Én meg Rosie! - Mosolygok.

- Tudom ki vagy. - Jelenti ki. - A nővérem jófejnek tart! Szereti ha valaki ki áll a Kapitólium ellen. - Mondja.

- Ó igazán? Azthiszem az jó ha egy hivatásos kedvel! - Nevetek.

- Nem egy! Nekem is szimpatikus vagy! - Mosolyog. Ó istenem! Hogy fogom őt bántani? A válasz sehogy. Vigyázok majd rá.

- Ó hát köszönöm. - Nevetek és megigazítom a hajem ami semmit nem változott a tegnapi bevonulás óta.

- Miben vagy jó? - Kérdezi.

- Mutass rá valamire! - Mondom büszkén.

- Akkor legyen mondjuk...... Dárda.

- Rendben. - Felállok oda sietek és felkapok egyet majd eldobom. A tárgy célt ér és halálos sebet ejt a bábún.

- Nem rossz,nem rossz. - Mondja Travis.  - Kések. - Mutogat. Oda szaladok és dobni kezdek 3-ból 2 halál egy fegyver képtelenség.

- Szép! - Dícsér meg. - Akkor szigony! Az biztos nem megy! - Nevet. Hát téved. Volt lehetőségem gyakorolni. Siker teljesen halál. - Oké ez már nehezebb lesz! Íjj! - És így megy tovább. Travis beszél én harcolok. Mire az összes fegyverrel végzek jól megizzadok és kissebb tábor gyűl össze figyelni a mutatványaimat.


- Kész!! - Kiálltom miután a bogyókból kikevert mérgem a szimuláló bábun halálosnak bizonyult.

- Úgylátszik a bújócska győztese harcolni is tud! - Mondja a kettes körzetből a fiú.

- Michel! - Nyújt kezet.

- Rosie! - Válaszolok,de a kézfogás helyett egy marék halálos bogyót szórok a kezébe.

- Kösz,hogy megfogod. - Röhögök a képébe. A 4-eskék jönnek.

- Mash vagyok! - Köszön a fiú,de már nem nyújt kezet.

- Rosie mint már mondtam. Te meg biztosan Jasmine. - Köszönök. A lány mosolyra húzza a száját és megölel.

- Caroline. -Veti rám magát hátulról egy lány és leterít majd a nyakamra teszi a kezét. Ezt itt és most nem hagyhatom a hivatásosok előtt. Fordítok a helyzetünkön rátérdelek a karjára és elkapom a kést magam mellől majd a torkához teszem.

- Hűű. - Nevet Josh.

- Szép volt!- Bólintanak elismerően. Leszálok Carolineról aki elismerően bólint és kezet nyújt.

- Szövetség? - Tudom,hogy vagy elfogadom,vagy meghalok. Az 1.2. és 4. körzet 6 gyerek. Nekem kell még Josh és Victoria.

- Egy feltétellel. - Jelentem ki.

- Ne hogy már még te szabj feltételeket! - Röhögi a kettes fiú. Megfogok egy kést eldobom mellette és az megvágja a fiú karját.

- Akkor te leszel az első áldozatom. - Nevetek.

- Hallgatunk. - Mondja Jasmine mosolyogva. Nem hinném,hogy kedvelte a fiút.

- Josh és Victoria velünk marad. Ha valaki egy ujjal is hozzájuk ér azt azonnal megölöm. - Mondom. Ezen kicsit megrettennek.

- De ez egy viadal! - Mondja Mash.

- Kuss már! Meg akarsz halni ez megöl. - Kiabál Jasmin és rám mutat.

- Csak ha felbomlott a szövetség. - Mondja.

- Áll az alku! - Nyujtom a kezem.

- Áll. - Mondják egyszerre. A nap további részében tüzet gyujtani tanulok Victoriával. Jashminnel és Carolineal. Jól meg vagyunk együtt. Josh a fiúknak mutatja be harci tehetségt és olyan jól sikerül neki,hogy Mash kezet fog vele és a segítségét kéri az íjjal kapcsolatban. Mikor belépek a lakosztályba, Kristeen fogad minket.

- Na mi volt? - Kérdezi.

- Két hivatásossal állsz szemben! - Mondom önfeledten,de az arcán egy csepp öröm sem látszik

- Rosie. Remélem nem kedvelted meg őket túlságosan. - Mondja és bemegy a szobájába.