13.fejezet: Hogyan fogom ezt túlélni

Jó sokat aludtam aminek örülök hisz az elkövetkező héten úgy sem fogok. Felkelek és a lakosztály üres. Egyedül csak Roxanne  van bennt. Felveszek valami ruhát mire  karonragad. Együtt érzően néz rám,de tudom ez inkább csak szimpla sajnálat. Egy külön szobába megyünk ahol Roxanne elém tesz egy csomagot és kivesz belőle egy ruhát.

- Kezdjük. Régóta foglalkozom már ezzel. A viadal eleje óta. Ismertem a bátydat is szóval hallgas rám! Megértetted?! - Mondja kissé feszülten,de látszik rajta,hogy a könnyeivel küszköd.

- Értem! - Válaszolok a lehető legmagabiztosabb hangon.

- Nézzük először a bakancsot! - Mondja és elém teszi. Bőr. Barna és zöld foltos. Terep szín.

- Hallgasd! - Mondja és leejti a cipőt ami nagyot koppan a földön.

- Súly??? - Kérdezem.

- Az. A cipőd le van súlyozva. Azaz készülj mocsárra vagy vízre. Amiben le tud húzni. - Mondja.

- A nadrágod. Tessék. - A bokámig ér és egy csattal átfogja a talpam. Egyszerű zöld mint a levelek,de van benne valami furcsa.

- A nadrágot oxigén zsákokkal bélelték ki.

- Az milyen?? - Kérdezem.

- Látod ezt a madzagot ami kilóg a nadrágból? - Kérdezi.

- Persze!

- Ha meghúzod a nadrág felfújódik és lebegni kezdesz a folyadékban. Vigyázz csak egyszer használhatod!

- A póló! Tessék. Ez megfogja a testhőmérsékleted. Készülj arra,hogy hideg lesz! És végül a kabátod! - Furcsálom a pulóver hiányát.

- Nincs pulcsi? -Kérdezem.

- Nincs. Nagy lesz a hőingás. - Rám adja a kabátot is aminek a belsejébe egy kis medált rejt.  A körzetemből van.

- Mindenki vihet valamit az arénába ami őt jelképezi,de ez nem lehet fegyver. - Mosolyog. Végül megöleljük egymást és elkísér a légpárnásig.

- Vigyázz magadra! És ne feledd én még tudni akarom a neved! - Ölel meg Roxanne és sírni kezd. Nem akarok oda menni! Butaságot csináltam!! Miért jelentkeztem?? Kezdek sírni! De most nem lehet! Erősnek kell látszanom.

- Vigyázok! - Eröltetek halovány mosolyt az arcomra,majd fellépkedek a légpárnásra.

- Kérem a kezed! - Mondja a nő.

- Mi ez? - Kérdezem.

- Csak egy nyomkövető. - Oda nyujtom a kezem. Mindenki itt van. Fel száll a légpárnás. Az a pár falat amit reggelire ettem kezd feljönni a gyomromból. Velem szemben Travis ül, aki bíztatóan mosolyog rám.

- Nem lesz semmi baj! - Tátogja. Ennyire észrevehetően émelygek?? Köszönetül rámosolygok,de ebben a pillanatban megáll a légpárnás. Egy indító szobába tesznek minket ahol 1 percünk van a mentorunkal. Kristeen szinte berobban a terembe.

- A bőség szaruhoz fuss. Hivatásos vagy ne ijedj meg. Ha az ellenkező irányba mennél megölnek! - Fogja a fejem nekem pedig előtörnek a könnyeim.

- Meg kell ölnöd azt aki rád támad! Hiába a barátod. Hallottad mit mondott Victoria! Fuss a késekhez ha megtámad gondolkodás nélkül öld meg mielőtt ő végez veled.

- Rendben. - Szipogom és letörlöm a könnyeim.

- 30 másodperc! - Mondja egy békeőr.

- Vannak támogatóid,de nem küldök felesleges ajándékot! Amíg a szarunál vagy se vizet se ételt nem küldök csak akkor ha nagyon muszály. Ne feledd egyszer minden szövetség felbomlik. Amikor márcsak 8-can vagytok,ha még élsz válalj őrködést és hagyd ott őket. Vigyél fegyvert és mindent ami kell,majd mássz fel egy fára. - Mondja.

- Most menned kell!  - Megölel és belépek a csőbe ami rám zárúl. Pánikolni kezdek. Sose bírtam a bezártságot. Ütöm a csövet és Kristeen után kiabálok aki búcsút int és emelkedni kezdek. Hirtelen nap kezdi égetni az arcom. Bennt vagyok. Hangokat,sípolást hallok majd kinyitom a szemem és körülnézek. Az aréna egy........Hogy fogom ezt túlélni!