8. fejezet: A második edzés napja

Már csak vacsoránál találkozunk a mentorainkal. Kevin örömmel hallja,hogy mi is hivatásosok vagyunk,de Kristeen még mindig szótlanúl kavargatja a forró csokiját. Josh csillogó tekintettel meséli a részleteket.

- És megvágta az egyik hivatásost!! - Nevet Josh.

- Megvágtad? Oda léptél hozzá és belevágtál? - Kérdezi Kevin.

- Dehogy! Eldobtam mellette a késem. - Mondom. Itt Kristeen feláll az asztaltól és bemegy a szobájába.

- Na ez már valami! - Nevet.

.-Josh pedig Íjjászkodni tanít egy hivatásost. - Mosolygom.

- Nekik is van még mit tanulniuk. - Mondja Josh.

- Na jó én tele vagyok! - Mondom.

- Én is! - Ásít Josh.

- Gyere Rosie! Úgy is beszélni akartam veled. - Nyújt kezet a fiú és bevezet a szobába.

- Na mit akarsz? - Kérdezem és ráugrom az ágyra

- Neked nincsenek rossz érzéseid a hivatásosokkal kapcsolatban? - Kérdezi és leül mellém az ágyra.

- Nem. Tart ameddig tart aztán megöljük őket. - Magyarázom.

- Mi van Mashsel?

- Semmi... Már tudja ki a főnök!- nevetek.

- Victoria... Miért pont ő? - Kérdezi furcsán.

- Megkedveltem.. Ráadásul olyan csapdákat csinál!! - Mutogatom fáradtan.

- Ha te mondod! - Ölel meg és ezúttal hagyom. A szemben lévő falon egy könyves polc van.

- Hé Josh... Ugye minden vágyad,hogy felolvass nekem? -  Mondom.

- Persze! Születésem óta erre a pillanatra vártam,hogy egyszer majd a viadal előtt felolvassak neked. - Nevet.

- Jó akkor kezdheted is! - Felugrok és lekapok egy könyvet.

- Tessék! - Adom a kezébe és befészkelem magam.

- Hát jó,ha ezt akarod.

- Igen ezt! - Mondom és olvasni kezd. Hamarosan elalszom. Reggel arra ébredek,hogy iszonyúan fáj a vállam. Elsőre nem ismerem fel a szobát,de mikor magam mellé nézek megpillantom Josht. Közelebb mászok hozzá és megnézem,hogy alszik e még. Azthiszem igen, de nem akarom felkelteni ezért felé fordulok és nézni kezdem a kezét. Tele van sebbel. Egy részüket velem szerezte,sőt van amit én okoztam neki. Az egyiken finoman végig húzom az ujjamat mire felébred.

- Hű... Ha tudnád milyen ijesztő vagy amikor a sebeimet vizslatod! - Ásítja és elmosolyodik.

- Csak kerestem azt amelyiket én csináltam. - Mondom.

- Jaa az itt van. - Felhúzza a pólóját és meglátom a hátán. Egy nagy vágás.

- Ez mikor történt? - Nevetek.

- 5 évesen! - Mondja megjátszott dühvel a hangjában.

- A szülinapi bulimon lelöktél a székről én meg lelöktem a vázát és megvágtak a darabjai. A többi vendég előtt. - Szomorúságot és sértődöttséget színlel.

-  Josh! A szüleinken kívűl egyedül én voltam a bulidon! - Nevetem el magamat!

- Jó oké nyertél. - Mondja és magához húz.

- Indulnunk kell. - Vakarom le magamról és bevonulok a tusolóba. Átöltözöm,megvárom Josht és reggeli után közösen indulunk edzeni. Részt veszünk a kötelező feladatokban és a nap további részét Jasminnel valamint Florenciával töltöm még Victoria a hivatásosoknak bizonyít.

- Szóval, ez a növény az utfiű. A sebek gyógyítására kiválóana alkalmas. Bárhol megterem,nem kifejezetten vízigényes. - Magyarázza az előadó és mi csendben figyelünk. - Ki tudja mi ez? - Emel a magasba egy növényt és Florencia már ugrik is és csak úgy ontja magából a dolgokat a növénnyel kapcsolatban. - Szép volt! - Dícsérem meg. - Köszi. Ebben jó vagyok. - Mosolyog. A második állomásnak  a kötélcsomózást vállasztjuk. Ebben Jasmin a legjobb. Később csatlakozunk a többiekhez a fegyvereknél. Victoria jól össze barátkozott mindenkivel. Hihetetlenül fürge így a fiúk megtanították kardozni amiben egész jó már. Ebédnél jókat nevetünk. Ahogy végig nézek a többi kiválasztotton csak egy kissebb társaság van kialakulóban. a 8. körzet tagjai a 7-es lány és Victoria társáé. Délután a csapattal felmegyünk a tetőre. Jól érezzük magunkat leszámítva Masht aki külön üldögél és néha motyog valamit Jasminnek,de ő csak legyint eggyet.

- Te Vicki! - Kérdezi Michel a 2.-ból a fiú.

- Ha? - Kérdez vissza a lány.

- Mi van a társaddal? Beállt a másik szövetségbe. Nem mintha itt helyet kapott volna,de meg sem próbálta. - Mondja a fiú és érdeklődve figyeli a lány vonásait.

- Nem érdekel mi van Henryvel!  Én kérdeztem és azt mondta,hogy utolsó áruló vagyok és,hogy ezt még megbosszulja az élet. - Mondja közömbösen,de látszik rajta,hogy nagyon is megviselte amit a társa mondott neki. Michell megöleli.

- Nyugi már! Az egy gyökér! - A nap további részében jól szórakozunk. A vacsorát is a tetőn esszük meg. Éjfélkor Travis szól,hogy ő nem fáradt,de menni kéne így elindulunk. Amint leértünk bevetem magam az ágyba és el is alszom.