33. Fejezet: Utószó

Volt egy életem... Egy álmom,egy családom egy jövőm...... És ezekért cserébe egy koronát kaptam. Nem győztes vagyok csak túlélő....

Már majdnem 2 éve hogy győztem. Voltam mentor is. Láttam meghalni ártatlanokat akik rám voltak utalva... A győztesek falujában Kevinnel és Aprillel élek egy házban. A kislány sokat nőtt. Lassan az anyjának érzem magam és Kevin tökéletes apa...  A kislány most töltötte a 4-et így remélem mire olyan korba ér már nem lesz viadal. De erről semmit se tudhatok. Gyakran vannak rémálmaim és alig alszok... de ez azt hiszem ilyen helyzetben természetes.


- Rosie!!

- Tessék kincsem..- Nézek a kislányra aki barna szemével fürkészi az arcom.

- Peter.. Jöhet játszani?

- Ne kérdezz butaságokat. Persze.. - Peter, April legjobb barátja ő már 6 éves. Érdekes gyerek. Nagyon komoly. Nem szórakozott. Sose viccel és úgy beszél mint  aki már sokat élt. Ellenben April.. Ő az a tipikus kislány. Imád babázni fél mindentől ami nagy és felé közeledik. A kisfiú segít neki eligazodni. Mint valami őrangyal.. Vigyáznak egymásra....



12 év múlva...

- April ne szóljak még egyszer! Gyere ki a szobádból!! - Kérlelem a 16 éves kamasz "lányom".

- De szörnyű ez a ruha!! - Nyávog.. Mint aki egy szépség versenyre megy és nem Aratásra... Már túl vagyunk egy pár ilyen eseményen,de nem ez az utolsó.. És a tudat,hogy kihúzhatják..... Halálra rémít..

- Rosie néni!!


- Peter! Azt hiszem ezt már megbeszéltük! - Engedem be a fiút aki már készen áll... Mintha Josht látnám...

- Na kész vagyok! - Tipeg le April is... Vörös haját kontyba fogda és egy egyszerű zöld bársony ruha van rajta..


- Csoda szép vagy... - Néz rá Peter,de April megbotlik a lépcsőn.. Azonnal mozdulok,hogy beálljak elé,de valaki gyorsabb volt. A fiú a karjában tartja a lányom és hosszasan egymás szemébe bámulnak...

- Khm khm... - Hallom Kevin hangját a hátam mögül mire ösztönösen nevetnem kell.

- Indulás van!! - Ilyenkor olyan ez mintha egy családi kirándulásra mennék,de nem.. Ez az a kirándulás ahol az út a halálba visz... A gyerekek beállnak a korosztályuk sorába mi pedig a győztesek mellett foglalunk helyet.

- Üdvözlök mindenkit a 26. Éhezők Viadalán!! - Kezdődik az ünnepség,de nem figyelek.

- Hölgyeké az elsőbbség! A lány kiválasztott neve pedig nem más mint!!! April Hopenes?? Igen Hopeness!!- A tekintetem Aprilt keresi aki sápadtan botorkál a színpad felé. Az erő elhagyta.. Felemeli a fejét a tekintetünk találkozik és sírni kezdünk..

- A fiú pedig!!!!

- Önként jelentkezem!!!

- Peter ne!!! - Rohan felé April majd a nyakába borul és hosszas zokogásban tör ki...







- 5 percük van! - Rontok be a szobába és Aprilre nézek.

- Nem lesz semmi baj anya.... Itt az idő,hogy újra éljük a ti viadalotokat,de én meghalok Josh helyett.............. és ha kérdezik én már nem jövök haza...