Nem tudok megmozdulni. Egy légpárnás fölém repül és egy kar a magasba emel...Nem értem mi történt.. Hogy halt meg ő.... Josh. A szememet nyitva tartom. Ha becsuknám előtörnének a fájdalmas emlékek. Hideg,fém padló érinti a hátamat s a kellemetlen érzésre kicsit össze rezzenek.. Csak fekszem órákig némán zokogva.. Senki sem keres... Csak tudnám mi történ! Neki kellene itt lennie! Meg kellett volna halnom!! Együtt vagy sehogyan!!Túl sok kérdés válasz nélkül....
- Tudni akarom!! - Kezdek rekedt kiáltozásba.
- Mondják el!! Miért?! Mi történt!!! - Rogyok zokgova a földre,de lépteket hallok magam mögött. Gondolkozás nélkül felugrok és rávetem magam a látogatómra.. A földre döntöm és kezeimet a torkára kulcsolom.. Meg se próbál küzdeni...
- Mondja el! - Ordítok rá.
- Mondja el mi történt!!!! - Kiabálok tovább ,de nem nézek rá.. Félek a rémképektől... Az alak továbbra sem felel így erősítem szorításom.. Köhögni kezd és próbál több levegőhöz jutni,de nem megy neki.
- Árulja el. - Váltok higadtabb hangnemre. De nem válaszol. Erre dühös leszek és készülök végzetes szorítást mérni látogatóm torkára mikor szúrást érzek a vállamban... Szédülni kezdek és összeesek.
Gépeket hallok magam körül.. Egyenletesen csipognak és együtt olyan mintha egy halk dallá változnának... Hirtelen egy kezet érzek meg az enyémen s az érintésre össze rezzenek..
- Ki...Ki vagy? - Dadogom.
- Roxanne.. - Hallom lágy kedves hangját a lánynak.
- Mi történt?
- Nem mondhatok semmit,de ha jobban érzed magad gyere.. Lassan eljön a bajnoki beszélgetés. - Áll fel,de hirtelen ,de elkapom a kezét.
- Segíts felálni.. Jól vagyok! - Kérem Roxannet aki kicsit körülnéz majd talpra segít. Pizsamában,fáradtan átvánszorgok egy üres terembe. Mint az első Alexanderrel való beszélgetésem elött..
- Én ezt itt nem akarom... - Próbálok menekülni mert jönnek vissza a fájdalmas emlékek.
- Rosie!- Csillan fel a stylistom szeme és a szekrényében kezd matatni.
- Huuuh meg is van!!! - Rak elém egy hosszú zöld,bársonyos ruhát.
- Vedd fel! - Utasít. Felveszem és ez a ruha iszonyatosan áll rajtam.
- Nem fogok ilyenben közönség elé állni! Úgy festek mint egy kapitóliumi giccs parádé! Nem beszélve erröl a cipőről.. - Emelek magasba egy csillogós zöld tűsarkút.
- Ez a lényeg! - Bólogat.
- Mire készülsz?? - Nézek rá ilyedten mire hangos nevetésben tör ki.
- Csak ülj le! - Nyom egy székbe és egy hatalmas ládából mindenféle festéket vesz elő.. 10 perc alatt teljesen átváltoztat. A hajamba minden féle szalagokat tűz és furcsa mintáka fest az arcomra..
- Kész is édesem! Mintha itt születtél volna... - Ettől a mondattól kiráz a hideg.. De a tükörbe nézve tényleg egy bájos furcsa kapitóliumi kislányt látok.
- Gyere.. Megmutatom a ragyogó Kapitóliumot!- Tapsol Roxanne és kivezet az épületből. Ahogy kiiérünk egy hatalmas tömeg sodor magával minket.. Hihetetlen magas épületek veszik körbe a várost... Mindennek olyan tiszta és új illata van..
- Gyere! Itt egy jó kávézó! - Ránt ki az ámulaból Roxanne és egy aranyos épület felé vezet.. Bennt leülünk és rendel.
- Na szóval azért hívtalak ide,hogy beszélgessünk. - Néz rám komolyan. Közben megérkezik az ital.. A gőzölgő fekete lötty aranyos virágos csészében van elöttünk. Magam elé emelem és aprót kortyolok az italból.. Még mindig nem szeretem...
- Hallgatlak..
- Ami az arénában történt az.... - De félbeszakítja a tévé ricsaja.. Egy reklám: Egy aréna.. Két fiatal.. Egy szerelem.. A gyilkos ártatlanság.. - És akkor hirtelen az én alakomat látom a víz felszínén. Mellettem Josh kapálódzik majd egy tőr és egy kőhalom.. De a viadalnak csak egy győztese lehet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése