És amikor már egy karnyújtásnyira voltam a választól a képernyő elsötétül és helyére az én döbbent arcom kerül.
- Basszus! - Hallom magam mögül Roxanne hangját. Tőle szokatalan ez a stílus hisz ő előkelő... Megfordulok és kiviharzok az épületből. A távolban még hallom stylistom hangját aki próbál magyarázkodni a pincéreknek. Úgy 5 percnyi séta után beérek a központba ahol a felkészítő áll mikor hirtelen olyan sípolásokat hallok mint a viadalon. Ösztönösen futó pózba állok,de mikor körbe nézek az óriás kivetítőkön a viadalról készült képeket látom. Ez beteges! Befogom a fülem és a hatalmas épület felé kezdek rohanni. Valamennyire ugyan sikerül kizárnom a reklámokban elhangzó ágyúdörrenéseket és halálhörgéseket ,de ami beszűrődik az azonnal iszonyú érzéseket vált ki belőlem. Mikor beérek a portás áll az utamba.
- Hölgyem! Ide nem jöhet be akárki! Kérem mutassa az engedélyét!
- Nincs engedélyem! - Próbálok tovább rohanni,de az utamba áll.
- Akkor meg kell kérnem,hogy távozzon. - Fordít az ajtó felé,de ellenálok.
- Nem kérhet ilyenekre! - Háborodok fel és lekapom a parókát majd elkenem a festéket is az arcomról. A férfi megdöbben.
- Huuh na mivan elvitte a cica a nyelvét?! - Teszem hozzá és kicsit meglököm a vállát majd felszaladok a liftig ahonnan épp két fiatal lép ki...
- Bocs úgy egy óra múlva megnéznétek,hogy él-e még? Köszi. - Beállok a liftbe és megnyomom a 9-es gombot. Pillanatok alatt az emeleten vagyok ahol bevetem magam a szobámba és sírni kezdek. Ez nem lehet igaz! Nem halhat meg! Élnie kell! Most biztos valahol a nagy belépőjét tervezi!
- Rosie drága itt vagy? - Hallok egy magas,vékony hangot.. Roxanne.. Felállok az ágyról és kimegyek,de beakad a ruhám alja a küszöbbe. Hátra nézek és az ajtón a nevem áll, mellette egy apró kupával... Nem akarok Joshéra nézni,de nem tehetek mást... Név...alatta egy keresztel...
- Roxanne!!! Ez mi???
- Ohh drágaságom...- Teszi rá a kezét a vállamra.
- Ne ezt inkább ne! - lököm le magamról és mély levegőt veszek..
- Kezdjünk el készülni. - Ajánlom fel majd elindulunk a már ismert fehér szobába...
- Oké.Most nem kertelek.. Merész és magabiztos voltál az elején... Mostmár megtört vagy és reményvesztett....
- Jó. Mire akarsz kilyukadni?
- Nem fog tetszeni.. De hihetetlen leszel.... - Én bízok benne... Roxanne egy percig sem kutat ruha után. Kicsapja a szekrény ajtaját és egy hatalmas neilon zsákot tesz elém..
- Állj fel..- Utasít és elém tesz egy óriási fekete ruhát...
- Igazad van.. Nem tetszik...
- Most kicsit maradj csöndbe. - Kér és öltöztetni kezd..
- Ez a gönc iszonyatosan nehéz! - Panaszkodok,de meg sem halja csak tovább igazgatja a ruhám.. Egy egyszerű pántnélküli ruha. Annyi a különlegessége,hogy az egészet átlátszó gyöngyök hálózzák be.
- Jó a ruhával megvagyunk! - Mondja izgatottan a stylistom és a fodrászok kezébe ad.. Ők is hamar végeznek mivel az arénában levágtam a hajam így most csak megmossák és egy piros szalagot fonnak bele koszorúban a fejem körül. A sminkesek viszont sokáig dolgoznak és mikor végeztek Roxanne mellém lép és rámadja a tűzpiros magassarkúm majd karon ragad és egy tükörhöz vezet. A látvány egyszerű... leszámítva a sminkem. A szemem fekete a rúzsom vörös és a szemhélyamat apró,vörös gyémántok díszítik.
- Ennél extrábbra számítottam. - Vetem oda neki,de meg se hallja.
- Jó figyelj.. Felmész a szinpadra és nyugodtan sírj.. Nem láthatnak boldognak azok után amin keresztül mentél. Nem lehetsz boldog.. - Néz rám és óvatosan letöröl egy foltot a ruhámról..
- Rosie! - Szól egy őr és felsegít a pódiumra ami hamarosan felemelkedeik..És ott 3 óra szenvedés vár majd....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése