- Állj még nem mehet fel!! - Sikolt utánam egy ismerős hang,de nem a tanács adóm.
- Kristeen!! - Nézek rá és azonnal leugrok a pódiumról.
- Ügyes voltál!- Ölel meg majd a kezembe nyom egy kesztyűt. Egyszerű fekete és a könyökömig ér. Ezt is apró üveg gyöngyök borítják.
- Figyelj! Nekem most mennem kell! De nyugodtan engedd szabadjára az érzéseid.. Túlélted! Már nem számít mit gondolnak rólad. Mutasd meg nekik,hogy hiába voltál halálos beteg.. Hiába kellett volna meghalnod.. Te túlélted a halált.. - Kiráz a hideg attól amit a mentorom mondd.. De igaza van. Már nem kellenek támogatók. Túléltem és kész.
- 15 másodperc. - Szól egy őr és vissza lépek az emelvényre majd felhúzom a kesztyűm és csak várok.
- Húzd már ki magad! Az istenért! Hisz győztes vagy! Egy harcos nem így áll... - Tolja meg a hátam Kevin...Josh Kevinje....
- Te..... Te itt vagy? - Nézek rá furcsán,mikor emelkedni kezd az állvány.
- Sose hagyjon el a remény! - Szól még utánam. A lélegzetem is eláll...Egyszerre vagy 1000 reflektor világít az arcomban. A vér a fülemben dobog.... A szemem csukva tartom.....
- Ma megint mesésen nézel ki! - Hallom Alexander hangját,de én még mindig ugyan ott állok ahová feltolt az emelvény.. Lassan..Nagyon lassan megindulok felé és helyet foglalok az apró bőrfotelben.
- Hi-he-tet-len! Ugye? - Mutat rám a férfi és a közönség üdvrivalgásba kezd.
- Ezt még mindig a stylistomnak kell megköszönni. - Mondom keserűen és Roxannera nézek...
- Nos hát gratulálok! Szépen harcoltál! - Nyújtja a kezét Alexander,de én nem válaszolok.
- Nos.. Hogy tetszett az aréna? - Próbál faggatni,de nem erőltetem meg magam.
- Úgy gondolom,hogy ha nem lettem volna hivatásos,nem,hogy az első 3-ba,de az első 8-ba se nagyon kerülhettem volna be. - Adok őszinte és kissé kegyetlen választ.
- Ohh szegényke! Látszik,hogy nem volt eszméleténél mikor az utolsó 3-nál állt a viadal! - Kacag fel a műsor vezető és én egy gyilkos pillantást vetek rá.
- Mi történt akkor? - Kérdezem mérgesen.
- Lassan a testtel aranyom! - Mosolyog. - Most én kérdezek. - Felsóhajtok.
- Nos akkor kezdődjön a 12. Éhezők Viadala össze foglalása. A győztessel! - Kiabál és elindulnak a képernyők. Egyet pont velünk szemben helyeztek el. Az első képen én vagyok látható amint épp futni készülök majd a gong..Az eleje főleg a Travis ügyről szól és itt elhullajtok néhány könnycseppet és amint egy a ruhámra esik az vörösesem kezdd fényleni,de csak egy két pillanatig. Aztán bemutatják Vicktoria árulását is és vágóképként azt amikor már felismerhetetlenné vállt általam. Még mutatják más körzetek játékosait is például a gyilkos madarak által megölteket. Már a csapatunk a barlangban van. Carolinet próbálom ösztönözni aztán körbe vesznek minket. Már a tetőn állunk és egy kés repül felém,de nem talál el.. A lábamnál az élettelen barátnőm fekszik. Szívében áll a tőr és szájából ragacsos vér folyik.
- Állítsák le! - Könyörgök,de senki nem figyel. Sírni kezdek.... Nem akarom újra átélni. Sírok és a ruhám vörösen kezd izzani.Majd a kesztyűmről vér kezd csorogni... Erre mindenki rám figyel és a film is megáll.. A kesztyűmön lévő kövek eltűnnek és vércseppekké változnak amik úgy folynak le a kezemről mintha én véreznék....
- Rosie! Vedd le a kesztyűd! - Súgja oda Alexander és engem megelőzve lerántja rólam és a földre dobja majd hangosan nevetni kezd.
- Micsoda este!!! - És tovább megy a film. Már nem sírok.. Ha a kesztyűmön lévő kristályok vérré változtak és az egész ruhámat olyan borítja.. Értem már!
- És most álljunk megy egy pillanatra! - Szól közbe a férfi és rám néz.
- Drágám. Mielőtt a film tovább menne... El kell árulnod a neved. - Vihog és megadóan a magasba emelem kezeim..
- Lisold.. Rosie Lisold... - A közönség tapsviharba kezd és a nevemet kiabálják. Felállok és meghajolok.
- Akkor mehet a film!!! - Nevetgél Alexander és tovább megy a film.. A víz tetején fekszem... Ez nem fontos. A következő pillanatban láva van mindenhol és Josh meg egy másik fiú másznak. Az ismeretlen mászik elöl,de egy óvatlan pillanatban rossz követ húz ki ezzel egy egész lavinát magukra húz.Zuhanni kezd. Josh még tartja magát,de egyre több kő esik a fejére...
- Szeretlek Rosie! - Pityeredik el a fiú és engedi,hogy magával vigye a kőzuhatag..
- Neeeee!! - Ordítok teli torokból.. Nem tehetik ezt velem... Zokogok. A könnyeim már az arcomat mardossák mikor a ruhám újra fényleni kezd és az egészet beborítja a lágy,ragacsos vér. Felállok a kanapéról és csak állok.. Hamarosan egy teljes tócsát hagy alattam a piros folyadék... A ruhám se fekete már. Szépen teljesen vörössé válik és a közönség néma csendben nézi,hogy változik vérré a ruhám...
. Rosie!! - Kiállt Alexander és a kezembe nyom egy csomagot..
- Ezt Josh adta nekem,hogy ha nyersz adjam oda.. - Ad át szép dobozkát..
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése