2015. augusztus 23., vasárnap
Hát akkor ez a nap is eljött! Elolvashattátok az utolsó bejegyzést aminek a végét a fantáziátokra bíztam! Remélem tetszett a blog és ha találtok is kivetni valót benne,senki nem lehet tökéletes! Köszönöm az értékes hozzászólásokat és mindig volt mit tanulni tőletek! Remélem sikerült érdekes perceket okoznom nektek! Hát ennyi voltam! Sziasztok!!!
2015. július 27., hétfő
33. Fejezet: Utószó
Volt egy életem... Egy álmom,egy családom egy jövőm...... És ezekért cserébe egy koronát kaptam. Nem győztes vagyok csak túlélő....
Már majdnem 2 éve hogy győztem. Voltam mentor is. Láttam meghalni ártatlanokat akik rám voltak utalva... A győztesek falujában Kevinnel és Aprillel élek egy házban. A kislány sokat nőtt. Lassan az anyjának érzem magam és Kevin tökéletes apa... A kislány most töltötte a 4-et így remélem mire olyan korba ér már nem lesz viadal. De erről semmit se tudhatok. Gyakran vannak rémálmaim és alig alszok... de ez azt hiszem ilyen helyzetben természetes.
- Rosie!!
- Tessék kincsem..- Nézek a kislányra aki barna szemével fürkészi az arcom.
- Peter.. Jöhet játszani?
- Ne kérdezz butaságokat. Persze.. - Peter, April legjobb barátja ő már 6 éves. Érdekes gyerek. Nagyon komoly. Nem szórakozott. Sose viccel és úgy beszél mint aki már sokat élt. Ellenben April.. Ő az a tipikus kislány. Imád babázni fél mindentől ami nagy és felé közeledik. A kisfiú segít neki eligazodni. Mint valami őrangyal.. Vigyáznak egymásra....
12 év múlva...
- April ne szóljak még egyszer! Gyere ki a szobádból!! - Kérlelem a 16 éves kamasz "lányom".
- De szörnyű ez a ruha!! - Nyávog.. Mint aki egy szépség versenyre megy és nem Aratásra... Már túl vagyunk egy pár ilyen eseményen,de nem ez az utolsó.. És a tudat,hogy kihúzhatják..... Halálra rémít..
- Rosie néni!!
- Peter! Azt hiszem ezt már megbeszéltük! - Engedem be a fiút aki már készen áll... Mintha Josht látnám...
- Na kész vagyok! - Tipeg le April is... Vörös haját kontyba fogda és egy egyszerű zöld bársony ruha van rajta..
- Csoda szép vagy... - Néz rá Peter,de April megbotlik a lépcsőn.. Azonnal mozdulok,hogy beálljak elé,de valaki gyorsabb volt. A fiú a karjában tartja a lányom és hosszasan egymás szemébe bámulnak...
- Khm khm... - Hallom Kevin hangját a hátam mögül mire ösztönösen nevetnem kell.
- Indulás van!! - Ilyenkor olyan ez mintha egy családi kirándulásra mennék,de nem.. Ez az a kirándulás ahol az út a halálba visz... A gyerekek beállnak a korosztályuk sorába mi pedig a győztesek mellett foglalunk helyet.
- Üdvözlök mindenkit a 26. Éhezők Viadalán!! - Kezdődik az ünnepség,de nem figyelek.
- Hölgyeké az elsőbbség! A lány kiválasztott neve pedig nem más mint!!! April Hopenes?? Igen Hopeness!!- A tekintetem Aprilt keresi aki sápadtan botorkál a színpad felé. Az erő elhagyta.. Felemeli a fejét a tekintetünk találkozik és sírni kezdünk..
- A fiú pedig!!!!
- Önként jelentkezem!!!
- Peter ne!!! - Rohan felé April majd a nyakába borul és hosszas zokogásban tör ki...
- 5 percük van! - Rontok be a szobába és Aprilre nézek.
- Nem lesz semmi baj anya.... Itt az idő,hogy újra éljük a ti viadalotokat,de én meghalok Josh helyett.............. és ha kérdezik én már nem jövök haza...
- Rosie!!
- Tessék kincsem..- Nézek a kislányra aki barna szemével fürkészi az arcom.
- Peter.. Jöhet játszani?
- Ne kérdezz butaságokat. Persze.. - Peter, April legjobb barátja ő már 6 éves. Érdekes gyerek. Nagyon komoly. Nem szórakozott. Sose viccel és úgy beszél mint aki már sokat élt. Ellenben April.. Ő az a tipikus kislány. Imád babázni fél mindentől ami nagy és felé közeledik. A kisfiú segít neki eligazodni. Mint valami őrangyal.. Vigyáznak egymásra....
12 év múlva...
- April ne szóljak még egyszer! Gyere ki a szobádból!! - Kérlelem a 16 éves kamasz "lányom".
- De szörnyű ez a ruha!! - Nyávog.. Mint aki egy szépség versenyre megy és nem Aratásra... Már túl vagyunk egy pár ilyen eseményen,de nem ez az utolsó.. És a tudat,hogy kihúzhatják..... Halálra rémít..
- Rosie néni!!
- Peter! Azt hiszem ezt már megbeszéltük! - Engedem be a fiút aki már készen áll... Mintha Josht látnám...
- Na kész vagyok! - Tipeg le April is... Vörös haját kontyba fogda és egy egyszerű zöld bársony ruha van rajta..
- Csoda szép vagy... - Néz rá Peter,de April megbotlik a lépcsőn.. Azonnal mozdulok,hogy beálljak elé,de valaki gyorsabb volt. A fiú a karjában tartja a lányom és hosszasan egymás szemébe bámulnak...
- Khm khm... - Hallom Kevin hangját a hátam mögül mire ösztönösen nevetnem kell.
- Indulás van!! - Ilyenkor olyan ez mintha egy családi kirándulásra mennék,de nem.. Ez az a kirándulás ahol az út a halálba visz... A gyerekek beállnak a korosztályuk sorába mi pedig a győztesek mellett foglalunk helyet.
- Üdvözlök mindenkit a 26. Éhezők Viadalán!! - Kezdődik az ünnepség,de nem figyelek.
- Hölgyeké az elsőbbség! A lány kiválasztott neve pedig nem más mint!!! April Hopenes?? Igen Hopeness!!- A tekintetem Aprilt keresi aki sápadtan botorkál a színpad felé. Az erő elhagyta.. Felemeli a fejét a tekintetünk találkozik és sírni kezdünk..
- A fiú pedig!!!!
- Önként jelentkezem!!!
- Peter ne!!! - Rohan felé April majd a nyakába borul és hosszas zokogásban tör ki...
- 5 percük van! - Rontok be a szobába és Aprilre nézek.
- Nem lesz semmi baj anya.... Itt az idő,hogy újra éljük a ti viadalotokat,de én meghalok Josh helyett.............. és ha kérdezik én már nem jövök haza...
2015. július 15., szerda
32.fejezet:Az ajándék
Először is nemszokásom a fejezetek elé írni,de most idejét éreztem. Sajnos vagy nem sajnos a végéhez ért a blog. Ezen kívül már csak egy záró,mindent tisztázó rész lesz és utána vége. Szeretném megköszönni nektek olvasóimnak,hogy bármennyit is hibáztam vagy nem értettetek egyet a döntéseimmel tovább olvastatok és voltatok akik nyomot is hagytatok a blogon. Remélem azért sikerült nagyjából mindenkinek a kedvére tennem és élvezetes perceket okozhattam nektek. De most jó olvasást! A búcsúzkodásra még ott lesz a záró rész is és ne feledjétek: SOSE HAGYJON EL BENNETEKET A REMÉNY!
A közönség morajlott mikor kirohantam a színpadról. Átrohantam az előkészítő csapaton és leültem egy csendes helyre. Bár még mindig sírtam a ruhám már nem "vérzett". Óvatosan a kezembe vettem a finom kis arany dobozt és kinyitottam.
- Ohh.... - Az ajándék tetején egy kép volt. Még soha nem láttam ilyet színesen. Josh volt rajta és én. A kiképzésen készült. Én másztam ő pedig alattam sétált. Nevettünk. Ahogy a kép alá nyúlok egy kis levelet tapintok meg.
Drága Rosim! Ha ezt a levelet olvasod valószínűleg már nem élek. Figyelj. Azt tudod,hogy mindig szerettelek és örökké foglak. Azért írom ezt a levelet mert tudom milyen forró fejű és konok vagy..Bajnoknak lenni talán még veszélyesebb mint a viadal. Itt te harcolsz magad ellen. Arra kérlek,hogy mindig tudd kivel beszélsz és hol. Az elnökkel beszélj úgy ahogy...ahogy.. Most optimális esetben azt írnám ahogy megérdemli,de tudom pont azt akarom elkerülni,hogy úgy beszélj vele.. csak ne legyél tuskó... - Itt kicsit mosolygok.- Viszont szeretnék kérni valamit. Kev úgy nevelt mintha a fia lettem volna. Te csak ne hagyd,hogy össze zuhanyon.. Mert ott a saját gyereke. Igen van neki. Arra is szeretnélek megkérni,hogy mivel Kevin még csak 23 és egyedül van a gyerekkel néha nézz rájuk. Nagyon szeretném ha nem sírnál utánam. Igen tudom,hogy fogsz mert pótolhatatlan és nagyszerű vagyok!- Elképzelem ahogy mosolyog és oldalba lököm.Apró könnyek mardossák az arcom,de tovább olvasok.- Végül csak annyit szeretnék írni,hogy nagyon szeretlek és szeretném ha elfogadnád tőlem a levél alatt lévő apró ajándékot. Szeretettel: Josh.. Utóirat: Rosie drágám. Bármilyen hazug nevet is találtál ki magadnak gondold csak át. Fekete haj,szürke szem... A 9.körzetben senki nem így néz ki!!! bár mondjuk igazán észre vehették volna,hogy az első viadal után megléptetek a körzetből.. Hát igen akkor még lehetséges volt.. Különben most a 12. nyerte volna a viadalt.Szeretettel: Hopeness...
A levél alá nézek. Egy apró arany kitűző van alatta. Egy kismadár van a kör közepén. Egy poszáta! Nyil vesszővel a csőrében.Egy címkével. Ez áll rajta : Ez még nem a tiéd! A körúton add egy 12-esnek.
Még mélyebbre nyúlok és hirtelen újra valami fémeset érintek meg. Egy gyűrű. Egyszerű szép karika... Az ujjamra húzom össze szedem a csomagot és felvánszorgok a szobámba. Josh kérésére nem szomorkodok. Rendelek valami finom csokis meleg italt. Forró csoki lehet. Már elég késő lehet hisz a tévében vágóképeket mutatnak az interjúról. Roxanne tényleg kitett magáért ami a ruhámat illeti. Még így képernyőn keresztül is eláll a lélegzetem ahogy látom vérré változni a ruhám és nevetnem kell a stylistom elégedett arcán.
- Hahoo- Halok ismerős hangot az ajtóból.
-Gyere épp rád gondoltam! - Tipeg be a tervezőm majd szorosan magához ölel.
- Imádtam a ruhát. - Nézek rá komolyan és újra megölel.
- Csodás volt. És garantált a címlap!! - Nevetgél.Én pedig leülök.
- Sziasztok! Csatlakozik hozzám a mentorom.
- 12-es a szobádba! - Néz rám.
- Te... Honnan? - Hebegek.
- Mindenki tudja! 12 pont az 12 pont!! - Nevet,de mikor az arcára nézek kacsint egyet. Követem a szobámba.
- Josh?
- Igen. Mesélte,hogy az első viadalon átszöktetek mert a bátyád valami szabály elleneset csinált. Ezért nem tudtam pontosan a vezeték neved és van egy olyan érzésem,hogy most se tudom.
- Hát igen.. De nem baj. Jobb ha senki sem tudja. - Magyarázok és Kristeen elfogadja a döntésem.
- Oké menjünk ki. Már Kevin is itt van. - Karon ragad és kimegyünk. Roxanne és Kev a kanapén ülnek és az ismétlést nézik. Most veszem csak észre,hogy még mindig abban a ruhában vagyok. De nem érdekel. Melléjük ülök a kanapéra. Kérek egy szelet süteményt mindenkinek és Kevin csatornát vált...
A közönség morajlott mikor kirohantam a színpadról. Átrohantam az előkészítő csapaton és leültem egy csendes helyre. Bár még mindig sírtam a ruhám már nem "vérzett". Óvatosan a kezembe vettem a finom kis arany dobozt és kinyitottam.
- Ohh.... - Az ajándék tetején egy kép volt. Még soha nem láttam ilyet színesen. Josh volt rajta és én. A kiképzésen készült. Én másztam ő pedig alattam sétált. Nevettünk. Ahogy a kép alá nyúlok egy kis levelet tapintok meg.
Drága Rosim! Ha ezt a levelet olvasod valószínűleg már nem élek. Figyelj. Azt tudod,hogy mindig szerettelek és örökké foglak. Azért írom ezt a levelet mert tudom milyen forró fejű és konok vagy..Bajnoknak lenni talán még veszélyesebb mint a viadal. Itt te harcolsz magad ellen. Arra kérlek,hogy mindig tudd kivel beszélsz és hol. Az elnökkel beszélj úgy ahogy...ahogy.. Most optimális esetben azt írnám ahogy megérdemli,de tudom pont azt akarom elkerülni,hogy úgy beszélj vele.. csak ne legyél tuskó... - Itt kicsit mosolygok.- Viszont szeretnék kérni valamit. Kev úgy nevelt mintha a fia lettem volna. Te csak ne hagyd,hogy össze zuhanyon.. Mert ott a saját gyereke. Igen van neki. Arra is szeretnélek megkérni,hogy mivel Kevin még csak 23 és egyedül van a gyerekkel néha nézz rájuk. Nagyon szeretném ha nem sírnál utánam. Igen tudom,hogy fogsz mert pótolhatatlan és nagyszerű vagyok!- Elképzelem ahogy mosolyog és oldalba lököm.Apró könnyek mardossák az arcom,de tovább olvasok.- Végül csak annyit szeretnék írni,hogy nagyon szeretlek és szeretném ha elfogadnád tőlem a levél alatt lévő apró ajándékot. Szeretettel: Josh.. Utóirat: Rosie drágám. Bármilyen hazug nevet is találtál ki magadnak gondold csak át. Fekete haj,szürke szem... A 9.körzetben senki nem így néz ki!!! bár mondjuk igazán észre vehették volna,hogy az első viadal után megléptetek a körzetből.. Hát igen akkor még lehetséges volt.. Különben most a 12. nyerte volna a viadalt.Szeretettel: Hopeness...
A levél alá nézek. Egy apró arany kitűző van alatta. Egy kismadár van a kör közepén. Egy poszáta! Nyil vesszővel a csőrében.Egy címkével. Ez áll rajta : Ez még nem a tiéd! A körúton add egy 12-esnek.
Még mélyebbre nyúlok és hirtelen újra valami fémeset érintek meg. Egy gyűrű. Egyszerű szép karika... Az ujjamra húzom össze szedem a csomagot és felvánszorgok a szobámba. Josh kérésére nem szomorkodok. Rendelek valami finom csokis meleg italt. Forró csoki lehet. Már elég késő lehet hisz a tévében vágóképeket mutatnak az interjúról. Roxanne tényleg kitett magáért ami a ruhámat illeti. Még így képernyőn keresztül is eláll a lélegzetem ahogy látom vérré változni a ruhám és nevetnem kell a stylistom elégedett arcán.
- Hahoo- Halok ismerős hangot az ajtóból.
-Gyere épp rád gondoltam! - Tipeg be a tervezőm majd szorosan magához ölel.
- Imádtam a ruhát. - Nézek rá komolyan és újra megölel.
- Csodás volt. És garantált a címlap!! - Nevetgél.Én pedig leülök.
- Sziasztok! Csatlakozik hozzám a mentorom.
- 12-es a szobádba! - Néz rám.
- Te... Honnan? - Hebegek.
- Mindenki tudja! 12 pont az 12 pont!! - Nevet,de mikor az arcára nézek kacsint egyet. Követem a szobámba.
- Josh?
- Igen. Mesélte,hogy az első viadalon átszöktetek mert a bátyád valami szabály elleneset csinált. Ezért nem tudtam pontosan a vezeték neved és van egy olyan érzésem,hogy most se tudom.
- Hát igen.. De nem baj. Jobb ha senki sem tudja. - Magyarázok és Kristeen elfogadja a döntésem.
- Oké menjünk ki. Már Kevin is itt van. - Karon ragad és kimegyünk. Roxanne és Kev a kanapén ülnek és az ismétlést nézik. Most veszem csak észre,hogy még mindig abban a ruhában vagyok. De nem érdekel. Melléjük ülök a kanapéra. Kérek egy szelet süteményt mindenkinek és Kevin csatornát vált...
2015. július 2., csütörtök
31: Na,de Alexander!
- Állj még nem mehet fel!! - Sikolt utánam egy ismerős hang,de nem a tanács adóm.
- Kristeen!! - Nézek rá és azonnal leugrok a pódiumról.
- Ügyes voltál!- Ölel meg majd a kezembe nyom egy kesztyűt. Egyszerű fekete és a könyökömig ér. Ezt is apró üveg gyöngyök borítják.
- Figyelj! Nekem most mennem kell! De nyugodtan engedd szabadjára az érzéseid.. Túlélted! Már nem számít mit gondolnak rólad. Mutasd meg nekik,hogy hiába voltál halálos beteg.. Hiába kellett volna meghalnod.. Te túlélted a halált.. - Kiráz a hideg attól amit a mentorom mondd.. De igaza van. Már nem kellenek támogatók. Túléltem és kész.
- 15 másodperc. - Szól egy őr és vissza lépek az emelvényre majd felhúzom a kesztyűm és csak várok.
- Húzd már ki magad! Az istenért! Hisz győztes vagy! Egy harcos nem így áll... - Tolja meg a hátam Kevin...Josh Kevinje....
- Te..... Te itt vagy? - Nézek rá furcsán,mikor emelkedni kezd az állvány.
- Sose hagyjon el a remény! - Szól még utánam. A lélegzetem is eláll...Egyszerre vagy 1000 reflektor világít az arcomban. A vér a fülemben dobog.... A szemem csukva tartom.....
- Ma megint mesésen nézel ki! - Hallom Alexander hangját,de én még mindig ugyan ott állok ahová feltolt az emelvény.. Lassan..Nagyon lassan megindulok felé és helyet foglalok az apró bőrfotelben.
- Hi-he-tet-len! Ugye? - Mutat rám a férfi és a közönség üdvrivalgásba kezd.
- Ezt még mindig a stylistomnak kell megköszönni. - Mondom keserűen és Roxannera nézek...
- Nos hát gratulálok! Szépen harcoltál! - Nyújtja a kezét Alexander,de én nem válaszolok.
- Nos.. Hogy tetszett az aréna? - Próbál faggatni,de nem erőltetem meg magam.
- Úgy gondolom,hogy ha nem lettem volna hivatásos,nem,hogy az első 3-ba,de az első 8-ba se nagyon kerülhettem volna be. - Adok őszinte és kissé kegyetlen választ.
- Ohh szegényke! Látszik,hogy nem volt eszméleténél mikor az utolsó 3-nál állt a viadal! - Kacag fel a műsor vezető és én egy gyilkos pillantást vetek rá.
- Mi történt akkor? - Kérdezem mérgesen.
- Lassan a testtel aranyom! - Mosolyog. - Most én kérdezek. - Felsóhajtok.
- Nos akkor kezdődjön a 12. Éhezők Viadala össze foglalása. A győztessel! - Kiabál és elindulnak a képernyők. Egyet pont velünk szemben helyeztek el. Az első képen én vagyok látható amint épp futni készülök majd a gong..Az eleje főleg a Travis ügyről szól és itt elhullajtok néhány könnycseppet és amint egy a ruhámra esik az vörösesem kezdd fényleni,de csak egy két pillanatig. Aztán bemutatják Vicktoria árulását is és vágóképként azt amikor már felismerhetetlenné vállt általam. Még mutatják más körzetek játékosait is például a gyilkos madarak által megölteket. Már a csapatunk a barlangban van. Carolinet próbálom ösztönözni aztán körbe vesznek minket. Már a tetőn állunk és egy kés repül felém,de nem talál el.. A lábamnál az élettelen barátnőm fekszik. Szívében áll a tőr és szájából ragacsos vér folyik.
- Állítsák le! - Könyörgök,de senki nem figyel. Sírni kezdek.... Nem akarom újra átélni. Sírok és a ruhám vörösen kezd izzani.Majd a kesztyűmről vér kezd csorogni... Erre mindenki rám figyel és a film is megáll.. A kesztyűmön lévő kövek eltűnnek és vércseppekké változnak amik úgy folynak le a kezemről mintha én véreznék....
- Rosie! Vedd le a kesztyűd! - Súgja oda Alexander és engem megelőzve lerántja rólam és a földre dobja majd hangosan nevetni kezd.
- Micsoda este!!! - És tovább megy a film. Már nem sírok.. Ha a kesztyűmön lévő kristályok vérré változtak és az egész ruhámat olyan borítja.. Értem már!
- És most álljunk megy egy pillanatra! - Szól közbe a férfi és rám néz.
- Drágám. Mielőtt a film tovább menne... El kell árulnod a neved. - Vihog és megadóan a magasba emelem kezeim..
- Lisold.. Rosie Lisold... - A közönség tapsviharba kezd és a nevemet kiabálják. Felállok és meghajolok.
- Akkor mehet a film!!! - Nevetgél Alexander és tovább megy a film.. A víz tetején fekszem... Ez nem fontos. A következő pillanatban láva van mindenhol és Josh meg egy másik fiú másznak. Az ismeretlen mászik elöl,de egy óvatlan pillanatban rossz követ húz ki ezzel egy egész lavinát magukra húz.Zuhanni kezd. Josh még tartja magát,de egyre több kő esik a fejére...
- Szeretlek Rosie! - Pityeredik el a fiú és engedi,hogy magával vigye a kőzuhatag..
- Neeeee!! - Ordítok teli torokból.. Nem tehetik ezt velem... Zokogok. A könnyeim már az arcomat mardossák mikor a ruhám újra fényleni kezd és az egészet beborítja a lágy,ragacsos vér. Felállok a kanapéról és csak állok.. Hamarosan egy teljes tócsát hagy alattam a piros folyadék... A ruhám se fekete már. Szépen teljesen vörössé válik és a közönség néma csendben nézi,hogy változik vérré a ruhám...
. Rosie!! - Kiállt Alexander és a kezembe nyom egy csomagot..
- Ezt Josh adta nekem,hogy ha nyersz adjam oda.. - Ad át szép dobozkát..
- Kristeen!! - Nézek rá és azonnal leugrok a pódiumról.
- Ügyes voltál!- Ölel meg majd a kezembe nyom egy kesztyűt. Egyszerű fekete és a könyökömig ér. Ezt is apró üveg gyöngyök borítják.
- Figyelj! Nekem most mennem kell! De nyugodtan engedd szabadjára az érzéseid.. Túlélted! Már nem számít mit gondolnak rólad. Mutasd meg nekik,hogy hiába voltál halálos beteg.. Hiába kellett volna meghalnod.. Te túlélted a halált.. - Kiráz a hideg attól amit a mentorom mondd.. De igaza van. Már nem kellenek támogatók. Túléltem és kész.
- 15 másodperc. - Szól egy őr és vissza lépek az emelvényre majd felhúzom a kesztyűm és csak várok.
- Húzd már ki magad! Az istenért! Hisz győztes vagy! Egy harcos nem így áll... - Tolja meg a hátam Kevin...Josh Kevinje....
- Te..... Te itt vagy? - Nézek rá furcsán,mikor emelkedni kezd az állvány.
- Sose hagyjon el a remény! - Szól még utánam. A lélegzetem is eláll...Egyszerre vagy 1000 reflektor világít az arcomban. A vér a fülemben dobog.... A szemem csukva tartom.....
- Ma megint mesésen nézel ki! - Hallom Alexander hangját,de én még mindig ugyan ott állok ahová feltolt az emelvény.. Lassan..Nagyon lassan megindulok felé és helyet foglalok az apró bőrfotelben.
- Hi-he-tet-len! Ugye? - Mutat rám a férfi és a közönség üdvrivalgásba kezd.
- Ezt még mindig a stylistomnak kell megköszönni. - Mondom keserűen és Roxannera nézek...
- Nos hát gratulálok! Szépen harcoltál! - Nyújtja a kezét Alexander,de én nem válaszolok.
- Nos.. Hogy tetszett az aréna? - Próbál faggatni,de nem erőltetem meg magam.
- Úgy gondolom,hogy ha nem lettem volna hivatásos,nem,hogy az első 3-ba,de az első 8-ba se nagyon kerülhettem volna be. - Adok őszinte és kissé kegyetlen választ.
- Ohh szegényke! Látszik,hogy nem volt eszméleténél mikor az utolsó 3-nál állt a viadal! - Kacag fel a műsor vezető és én egy gyilkos pillantást vetek rá.
- Mi történt akkor? - Kérdezem mérgesen.
- Lassan a testtel aranyom! - Mosolyog. - Most én kérdezek. - Felsóhajtok.
- Nos akkor kezdődjön a 12. Éhezők Viadala össze foglalása. A győztessel! - Kiabál és elindulnak a képernyők. Egyet pont velünk szemben helyeztek el. Az első képen én vagyok látható amint épp futni készülök majd a gong..Az eleje főleg a Travis ügyről szól és itt elhullajtok néhány könnycseppet és amint egy a ruhámra esik az vörösesem kezdd fényleni,de csak egy két pillanatig. Aztán bemutatják Vicktoria árulását is és vágóképként azt amikor már felismerhetetlenné vállt általam. Még mutatják más körzetek játékosait is például a gyilkos madarak által megölteket. Már a csapatunk a barlangban van. Carolinet próbálom ösztönözni aztán körbe vesznek minket. Már a tetőn állunk és egy kés repül felém,de nem talál el.. A lábamnál az élettelen barátnőm fekszik. Szívében áll a tőr és szájából ragacsos vér folyik.
- Állítsák le! - Könyörgök,de senki nem figyel. Sírni kezdek.... Nem akarom újra átélni. Sírok és a ruhám vörösen kezd izzani.Majd a kesztyűmről vér kezd csorogni... Erre mindenki rám figyel és a film is megáll.. A kesztyűmön lévő kövek eltűnnek és vércseppekké változnak amik úgy folynak le a kezemről mintha én véreznék....
- Rosie! Vedd le a kesztyűd! - Súgja oda Alexander és engem megelőzve lerántja rólam és a földre dobja majd hangosan nevetni kezd.
- Micsoda este!!! - És tovább megy a film. Már nem sírok.. Ha a kesztyűmön lévő kristályok vérré változtak és az egész ruhámat olyan borítja.. Értem már!
- És most álljunk megy egy pillanatra! - Szól közbe a férfi és rám néz.
- Drágám. Mielőtt a film tovább menne... El kell árulnod a neved. - Vihog és megadóan a magasba emelem kezeim..
- Lisold.. Rosie Lisold... - A közönség tapsviharba kezd és a nevemet kiabálják. Felállok és meghajolok.
- Akkor mehet a film!!! - Nevetgél Alexander és tovább megy a film.. A víz tetején fekszem... Ez nem fontos. A következő pillanatban láva van mindenhol és Josh meg egy másik fiú másznak. Az ismeretlen mászik elöl,de egy óvatlan pillanatban rossz követ húz ki ezzel egy egész lavinát magukra húz.Zuhanni kezd. Josh még tartja magát,de egyre több kő esik a fejére...
- Szeretlek Rosie! - Pityeredik el a fiú és engedi,hogy magával vigye a kőzuhatag..
- Neeeee!! - Ordítok teli torokból.. Nem tehetik ezt velem... Zokogok. A könnyeim már az arcomat mardossák mikor a ruhám újra fényleni kezd és az egészet beborítja a lágy,ragacsos vér. Felállok a kanapéról és csak állok.. Hamarosan egy teljes tócsát hagy alattam a piros folyadék... A ruhám se fekete már. Szépen teljesen vörössé válik és a közönség néma csendben nézi,hogy változik vérré a ruhám...
. Rosie!! - Kiállt Alexander és a kezembe nyom egy csomagot..
- Ezt Josh adta nekem,hogy ha nyersz adjam oda.. - Ad át szép dobozkát..
2015. június 26., péntek
30.Fejezet: Az este...
És amikor már egy karnyújtásnyira voltam a választól a képernyő elsötétül és helyére az én döbbent arcom kerül.
- Basszus! - Hallom magam mögül Roxanne hangját. Tőle szokatalan ez a stílus hisz ő előkelő... Megfordulok és kiviharzok az épületből. A távolban még hallom stylistom hangját aki próbál magyarázkodni a pincéreknek. Úgy 5 percnyi séta után beérek a központba ahol a felkészítő áll mikor hirtelen olyan sípolásokat hallok mint a viadalon. Ösztönösen futó pózba állok,de mikor körbe nézek az óriás kivetítőkön a viadalról készült képeket látom. Ez beteges! Befogom a fülem és a hatalmas épület felé kezdek rohanni. Valamennyire ugyan sikerül kizárnom a reklámokban elhangzó ágyúdörrenéseket és halálhörgéseket ,de ami beszűrődik az azonnal iszonyú érzéseket vált ki belőlem. Mikor beérek a portás áll az utamba.
- Hölgyem! Ide nem jöhet be akárki! Kérem mutassa az engedélyét!
- Nincs engedélyem! - Próbálok tovább rohanni,de az utamba áll.
- Akkor meg kell kérnem,hogy távozzon. - Fordít az ajtó felé,de ellenálok.
- Nem kérhet ilyenekre! - Háborodok fel és lekapom a parókát majd elkenem a festéket is az arcomról. A férfi megdöbben.
- Huuh na mivan elvitte a cica a nyelvét?! - Teszem hozzá és kicsit meglököm a vállát majd felszaladok a liftig ahonnan épp két fiatal lép ki...
- Bocs úgy egy óra múlva megnéznétek,hogy él-e még? Köszi. - Beállok a liftbe és megnyomom a 9-es gombot. Pillanatok alatt az emeleten vagyok ahol bevetem magam a szobámba és sírni kezdek. Ez nem lehet igaz! Nem halhat meg! Élnie kell! Most biztos valahol a nagy belépőjét tervezi!
- Rosie drága itt vagy? - Hallok egy magas,vékony hangot.. Roxanne.. Felállok az ágyról és kimegyek,de beakad a ruhám alja a küszöbbe. Hátra nézek és az ajtón a nevem áll, mellette egy apró kupával... Nem akarok Joshéra nézni,de nem tehetek mást... Név...alatta egy keresztel...
- Roxanne!!! Ez mi???
- Ohh drágaságom...- Teszi rá a kezét a vállamra.
- Ne ezt inkább ne! - lököm le magamról és mély levegőt veszek..
- Kezdjünk el készülni. - Ajánlom fel majd elindulunk a már ismert fehér szobába...
- Oké.Most nem kertelek.. Merész és magabiztos voltál az elején... Mostmár megtört vagy és reményvesztett....
- Jó. Mire akarsz kilyukadni?
- Nem fog tetszeni.. De hihetetlen leszel.... - Én bízok benne... Roxanne egy percig sem kutat ruha után. Kicsapja a szekrény ajtaját és egy hatalmas neilon zsákot tesz elém..
- Állj fel..- Utasít és elém tesz egy óriási fekete ruhát...
- Igazad van.. Nem tetszik...
- Most kicsit maradj csöndbe. - Kér és öltöztetni kezd..
- Ez a gönc iszonyatosan nehéz! - Panaszkodok,de meg sem halja csak tovább igazgatja a ruhám.. Egy egyszerű pántnélküli ruha. Annyi a különlegessége,hogy az egészet átlátszó gyöngyök hálózzák be.
- Jó a ruhával megvagyunk! - Mondja izgatottan a stylistom és a fodrászok kezébe ad.. Ők is hamar végeznek mivel az arénában levágtam a hajam így most csak megmossák és egy piros szalagot fonnak bele koszorúban a fejem körül. A sminkesek viszont sokáig dolgoznak és mikor végeztek Roxanne mellém lép és rámadja a tűzpiros magassarkúm majd karon ragad és egy tükörhöz vezet. A látvány egyszerű... leszámítva a sminkem. A szemem fekete a rúzsom vörös és a szemhélyamat apró,vörös gyémántok díszítik.
- Ennél extrábbra számítottam. - Vetem oda neki,de meg se hallja.
- Jó figyelj.. Felmész a szinpadra és nyugodtan sírj.. Nem láthatnak boldognak azok után amin keresztül mentél. Nem lehetsz boldog.. - Néz rám és óvatosan letöröl egy foltot a ruhámról..
- Rosie! - Szól egy őr és felsegít a pódiumra ami hamarosan felemelkedeik..És ott 3 óra szenvedés vár majd....
- Basszus! - Hallom magam mögül Roxanne hangját. Tőle szokatalan ez a stílus hisz ő előkelő... Megfordulok és kiviharzok az épületből. A távolban még hallom stylistom hangját aki próbál magyarázkodni a pincéreknek. Úgy 5 percnyi séta után beérek a központba ahol a felkészítő áll mikor hirtelen olyan sípolásokat hallok mint a viadalon. Ösztönösen futó pózba állok,de mikor körbe nézek az óriás kivetítőkön a viadalról készült képeket látom. Ez beteges! Befogom a fülem és a hatalmas épület felé kezdek rohanni. Valamennyire ugyan sikerül kizárnom a reklámokban elhangzó ágyúdörrenéseket és halálhörgéseket ,de ami beszűrődik az azonnal iszonyú érzéseket vált ki belőlem. Mikor beérek a portás áll az utamba.
- Hölgyem! Ide nem jöhet be akárki! Kérem mutassa az engedélyét!
- Nincs engedélyem! - Próbálok tovább rohanni,de az utamba áll.
- Akkor meg kell kérnem,hogy távozzon. - Fordít az ajtó felé,de ellenálok.
- Nem kérhet ilyenekre! - Háborodok fel és lekapom a parókát majd elkenem a festéket is az arcomról. A férfi megdöbben.
- Huuh na mivan elvitte a cica a nyelvét?! - Teszem hozzá és kicsit meglököm a vállát majd felszaladok a liftig ahonnan épp két fiatal lép ki...
- Bocs úgy egy óra múlva megnéznétek,hogy él-e még? Köszi. - Beállok a liftbe és megnyomom a 9-es gombot. Pillanatok alatt az emeleten vagyok ahol bevetem magam a szobámba és sírni kezdek. Ez nem lehet igaz! Nem halhat meg! Élnie kell! Most biztos valahol a nagy belépőjét tervezi!
- Rosie drága itt vagy? - Hallok egy magas,vékony hangot.. Roxanne.. Felállok az ágyról és kimegyek,de beakad a ruhám alja a küszöbbe. Hátra nézek és az ajtón a nevem áll, mellette egy apró kupával... Nem akarok Joshéra nézni,de nem tehetek mást... Név...alatta egy keresztel...
- Roxanne!!! Ez mi???
- Ohh drágaságom...- Teszi rá a kezét a vállamra.
- Ne ezt inkább ne! - lököm le magamról és mély levegőt veszek..
- Kezdjünk el készülni. - Ajánlom fel majd elindulunk a már ismert fehér szobába...
- Oké.Most nem kertelek.. Merész és magabiztos voltál az elején... Mostmár megtört vagy és reményvesztett....
- Jó. Mire akarsz kilyukadni?
- Nem fog tetszeni.. De hihetetlen leszel.... - Én bízok benne... Roxanne egy percig sem kutat ruha után. Kicsapja a szekrény ajtaját és egy hatalmas neilon zsákot tesz elém..
- Állj fel..- Utasít és elém tesz egy óriási fekete ruhát...
- Igazad van.. Nem tetszik...
- Most kicsit maradj csöndbe. - Kér és öltöztetni kezd..
- Ez a gönc iszonyatosan nehéz! - Panaszkodok,de meg sem halja csak tovább igazgatja a ruhám.. Egy egyszerű pántnélküli ruha. Annyi a különlegessége,hogy az egészet átlátszó gyöngyök hálózzák be.
- Jó a ruhával megvagyunk! - Mondja izgatottan a stylistom és a fodrászok kezébe ad.. Ők is hamar végeznek mivel az arénában levágtam a hajam így most csak megmossák és egy piros szalagot fonnak bele koszorúban a fejem körül. A sminkesek viszont sokáig dolgoznak és mikor végeztek Roxanne mellém lép és rámadja a tűzpiros magassarkúm majd karon ragad és egy tükörhöz vezet. A látvány egyszerű... leszámítva a sminkem. A szemem fekete a rúzsom vörös és a szemhélyamat apró,vörös gyémántok díszítik.
- Ennél extrábbra számítottam. - Vetem oda neki,de meg se hallja.
- Jó figyelj.. Felmész a szinpadra és nyugodtan sírj.. Nem láthatnak boldognak azok után amin keresztül mentél. Nem lehetsz boldog.. - Néz rám és óvatosan letöröl egy foltot a ruhámról..
- Rosie! - Szól egy őr és felsegít a pódiumra ami hamarosan felemelkedeik..És ott 3 óra szenvedés vár majd....
2015. június 16., kedd
29. fejezet: A tegnap a múlt holnapja
Nem tudok megmozdulni. Egy légpárnás fölém repül és egy kar a magasba emel...Nem értem mi történt.. Hogy halt meg ő.... Josh. A szememet nyitva tartom. Ha becsuknám előtörnének a fájdalmas emlékek. Hideg,fém padló érinti a hátamat s a kellemetlen érzésre kicsit össze rezzenek.. Csak fekszem órákig némán zokogva.. Senki sem keres... Csak tudnám mi történ! Neki kellene itt lennie! Meg kellett volna halnom!! Együtt vagy sehogyan!!Túl sok kérdés válasz nélkül....
- Tudni akarom!! - Kezdek rekedt kiáltozásba.
- Mondják el!! Miért?! Mi történt!!! - Rogyok zokgova a földre,de lépteket hallok magam mögött. Gondolkozás nélkül felugrok és rávetem magam a látogatómra.. A földre döntöm és kezeimet a torkára kulcsolom.. Meg se próbál küzdeni...
- Mondja el! - Ordítok rá.
- Mondja el mi történt!!!! - Kiabálok tovább ,de nem nézek rá.. Félek a rémképektől... Az alak továbbra sem felel így erősítem szorításom.. Köhögni kezd és próbál több levegőhöz jutni,de nem megy neki.
- Árulja el. - Váltok higadtabb hangnemre. De nem válaszol. Erre dühös leszek és készülök végzetes szorítást mérni látogatóm torkára mikor szúrást érzek a vállamban... Szédülni kezdek és összeesek.
Gépeket hallok magam körül.. Egyenletesen csipognak és együtt olyan mintha egy halk dallá változnának... Hirtelen egy kezet érzek meg az enyémen s az érintésre össze rezzenek..
- Ki...Ki vagy? - Dadogom.
- Roxanne.. - Hallom lágy kedves hangját a lánynak.
- Mi történt?
- Nem mondhatok semmit,de ha jobban érzed magad gyere.. Lassan eljön a bajnoki beszélgetés. - Áll fel,de hirtelen ,de elkapom a kezét.
- Segíts felálni.. Jól vagyok! - Kérem Roxannet aki kicsit körülnéz majd talpra segít. Pizsamában,fáradtan átvánszorgok egy üres terembe. Mint az első Alexanderrel való beszélgetésem elött..
- Én ezt itt nem akarom... - Próbálok menekülni mert jönnek vissza a fájdalmas emlékek.
- Rosie!- Csillan fel a stylistom szeme és a szekrényében kezd matatni.
- Huuuh meg is van!!! - Rak elém egy hosszú zöld,bársonyos ruhát.
- Vedd fel! - Utasít. Felveszem és ez a ruha iszonyatosan áll rajtam.
- Nem fogok ilyenben közönség elé állni! Úgy festek mint egy kapitóliumi giccs parádé! Nem beszélve erröl a cipőről.. - Emelek magasba egy csillogós zöld tűsarkút.
- Ez a lényeg! - Bólogat.
- Mire készülsz?? - Nézek rá ilyedten mire hangos nevetésben tör ki.
- Csak ülj le! - Nyom egy székbe és egy hatalmas ládából mindenféle festéket vesz elő.. 10 perc alatt teljesen átváltoztat. A hajamba minden féle szalagokat tűz és furcsa mintáka fest az arcomra..
- Kész is édesem! Mintha itt születtél volna... - Ettől a mondattól kiráz a hideg.. De a tükörbe nézve tényleg egy bájos furcsa kapitóliumi kislányt látok.
- Gyere.. Megmutatom a ragyogó Kapitóliumot!- Tapsol Roxanne és kivezet az épületből. Ahogy kiiérünk egy hatalmas tömeg sodor magával minket.. Hihetetlen magas épületek veszik körbe a várost... Mindennek olyan tiszta és új illata van..
- Gyere! Itt egy jó kávézó! - Ránt ki az ámulaból Roxanne és egy aranyos épület felé vezet.. Bennt leülünk és rendel.
- Na szóval azért hívtalak ide,hogy beszélgessünk. - Néz rám komolyan. Közben megérkezik az ital.. A gőzölgő fekete lötty aranyos virágos csészében van elöttünk. Magam elé emelem és aprót kortyolok az italból.. Még mindig nem szeretem...
- Hallgatlak..
- Ami az arénában történt az.... - De félbeszakítja a tévé ricsaja.. Egy reklám: Egy aréna.. Két fiatal.. Egy szerelem.. A gyilkos ártatlanság.. - És akkor hirtelen az én alakomat látom a víz felszínén. Mellettem Josh kapálódzik majd egy tőr és egy kőhalom.. De a viadalnak csak egy győztese lehet!
- Tudni akarom!! - Kezdek rekedt kiáltozásba.
- Mondják el!! Miért?! Mi történt!!! - Rogyok zokgova a földre,de lépteket hallok magam mögött. Gondolkozás nélkül felugrok és rávetem magam a látogatómra.. A földre döntöm és kezeimet a torkára kulcsolom.. Meg se próbál küzdeni...
- Mondja el! - Ordítok rá.
- Mondja el mi történt!!!! - Kiabálok tovább ,de nem nézek rá.. Félek a rémképektől... Az alak továbbra sem felel így erősítem szorításom.. Köhögni kezd és próbál több levegőhöz jutni,de nem megy neki.
- Árulja el. - Váltok higadtabb hangnemre. De nem válaszol. Erre dühös leszek és készülök végzetes szorítást mérni látogatóm torkára mikor szúrást érzek a vállamban... Szédülni kezdek és összeesek.
Gépeket hallok magam körül.. Egyenletesen csipognak és együtt olyan mintha egy halk dallá változnának... Hirtelen egy kezet érzek meg az enyémen s az érintésre össze rezzenek..
- Ki...Ki vagy? - Dadogom.
- Roxanne.. - Hallom lágy kedves hangját a lánynak.
- Mi történt?
- Nem mondhatok semmit,de ha jobban érzed magad gyere.. Lassan eljön a bajnoki beszélgetés. - Áll fel,de hirtelen ,de elkapom a kezét.
- Segíts felálni.. Jól vagyok! - Kérem Roxannet aki kicsit körülnéz majd talpra segít. Pizsamában,fáradtan átvánszorgok egy üres terembe. Mint az első Alexanderrel való beszélgetésem elött..
- Én ezt itt nem akarom... - Próbálok menekülni mert jönnek vissza a fájdalmas emlékek.
- Rosie!- Csillan fel a stylistom szeme és a szekrényében kezd matatni.
- Huuuh meg is van!!! - Rak elém egy hosszú zöld,bársonyos ruhát.
- Vedd fel! - Utasít. Felveszem és ez a ruha iszonyatosan áll rajtam.
- Nem fogok ilyenben közönség elé állni! Úgy festek mint egy kapitóliumi giccs parádé! Nem beszélve erröl a cipőről.. - Emelek magasba egy csillogós zöld tűsarkút.
- Ez a lényeg! - Bólogat.
- Mire készülsz?? - Nézek rá ilyedten mire hangos nevetésben tör ki.
- Csak ülj le! - Nyom egy székbe és egy hatalmas ládából mindenféle festéket vesz elő.. 10 perc alatt teljesen átváltoztat. A hajamba minden féle szalagokat tűz és furcsa mintáka fest az arcomra..
- Kész is édesem! Mintha itt születtél volna... - Ettől a mondattól kiráz a hideg.. De a tükörbe nézve tényleg egy bájos furcsa kapitóliumi kislányt látok.
- Gyere.. Megmutatom a ragyogó Kapitóliumot!- Tapsol Roxanne és kivezet az épületből. Ahogy kiiérünk egy hatalmas tömeg sodor magával minket.. Hihetetlen magas épületek veszik körbe a várost... Mindennek olyan tiszta és új illata van..
- Gyere! Itt egy jó kávézó! - Ránt ki az ámulaból Roxanne és egy aranyos épület felé vezet.. Bennt leülünk és rendel.
- Na szóval azért hívtalak ide,hogy beszélgessünk. - Néz rám komolyan. Közben megérkezik az ital.. A gőzölgő fekete lötty aranyos virágos csészében van elöttünk. Magam elé emelem és aprót kortyolok az italból.. Még mindig nem szeretem...
- Hallgatlak..
- Ami az arénában történt az.... - De félbeszakítja a tévé ricsaja.. Egy reklám: Egy aréna.. Két fiatal.. Egy szerelem.. A gyilkos ártatlanság.. - És akkor hirtelen az én alakomat látom a víz felszínén. Mellettem Josh kapálódzik majd egy tőr és egy kőhalom.. De a viadalnak csak egy győztese lehet!
2015. június 3., szerda
28.Fejejezet: Repülj el.
Megvan! Össze akarnak minket terelni... Jó esetben csak annyi lenne a dolgom,hogy utánnuk megyek,de nincsen fegyverem és mindenem fáj.. Csak egyhelyben ülök. Körülöttem a 2 volt barátom és szövetségesem holtteste. Ezt nem bírom tovább!!
- Miért?! Miéert kell ezt csinálni!- Kúszok oda Florencia testéhez és rángatni kezdem. Feje lebillen, teste jeges.
- Szólalj meg! - Rángatom a lányt és nem törődök zzal,hogy kürölöttem minden második hrgy forrú lávát köp magából. Bár még csak most kelt fel a nap már majdnem teljesen lennt van így főleg a láva világít. Sírok. Hallja meg az egész világ... Magzat pózban a földre kuporodok mikor valami zúgást hallok. Hátra nézek,de késő... Egy hatalmas hullám maga alá gyűr.... Minden elsötétedik.... Újra egy fehér szobábába kerülök.. Velem szemben sok idegen ember. Az egyik hirtelen felém fordul..... Szemében jeges tűz ég.. Ruhája fekete és hatalmas szárny borul holló színű haja fölé. Viktória.... Felém közeledik és a teste egyre magasabb lesz míg végül óriásnak tűnik hozzám képest.
- Meghaltál... -Mondja mély és erőteljes hangon... Nem lehet...
- Nem. - Jelentem ki,de az óriás angyal csak keservesen felnevet.
- Kövess... - Fordul meg és én mintha hozzá lennék kötve követem őt. Egy óriási ablakhoz lép amin a viadalt mutatják.. Egészen pontosan azt mikor... Balesetem történt. Látom magam Florenciával majd magzat pózban a földön...Mikor jön a hullám.. Maga alá temet és meg sem próbálok közdeni ellene.. A sűrű kőolvadék közel kúszik az árhoz és ahol keverednek fekete kő lesz....
- Halott vagy.. - Hallom megint az angyal hangját,de valami nincs rendben... A testem a víz felszínére lebben és melkasom szaporán süllyed...
- Hazudsz! - Nézek a lányra és kiugrok az ablakon..... Újra érzem a fájdalmat... A víz édesen simogatja a hajam és harsonák szolnak:
- Hölgyeim és uraim! A 12. Éhezők Viadalának győztese Rosie!
- JOSH!!!!
- Miért?! Miéert kell ezt csinálni!- Kúszok oda Florencia testéhez és rángatni kezdem. Feje lebillen, teste jeges.
- Szólalj meg! - Rángatom a lányt és nem törődök zzal,hogy kürölöttem minden második hrgy forrú lávát köp magából. Bár még csak most kelt fel a nap már majdnem teljesen lennt van így főleg a láva világít. Sírok. Hallja meg az egész világ... Magzat pózban a földre kuporodok mikor valami zúgást hallok. Hátra nézek,de késő... Egy hatalmas hullám maga alá gyűr.... Minden elsötétedik.... Újra egy fehér szobábába kerülök.. Velem szemben sok idegen ember. Az egyik hirtelen felém fordul..... Szemében jeges tűz ég.. Ruhája fekete és hatalmas szárny borul holló színű haja fölé. Viktória.... Felém közeledik és a teste egyre magasabb lesz míg végül óriásnak tűnik hozzám képest.
- Meghaltál... -Mondja mély és erőteljes hangon... Nem lehet...
- Nem. - Jelentem ki,de az óriás angyal csak keservesen felnevet.
- Kövess... - Fordul meg és én mintha hozzá lennék kötve követem őt. Egy óriási ablakhoz lép amin a viadalt mutatják.. Egészen pontosan azt mikor... Balesetem történt. Látom magam Florenciával majd magzat pózban a földön...Mikor jön a hullám.. Maga alá temet és meg sem próbálok közdeni ellene.. A sűrű kőolvadék közel kúszik az árhoz és ahol keverednek fekete kő lesz....
- Halott vagy.. - Hallom megint az angyal hangját,de valami nincs rendben... A testem a víz felszínére lebben és melkasom szaporán süllyed...
- Hazudsz! - Nézek a lányra és kiugrok az ablakon..... Újra érzem a fájdalmat... A víz édesen simogatja a hajam és harsonák szolnak:
- Hölgyeim és uraim! A 12. Éhezők Viadalának győztese Rosie!
- JOSH!!!!
2015. május 24., vasárnap
27. Fejezet: Majdnem megúsztam
Iszonyú fájdalmat érzek először a jobb, majd a bal kezemben is,de amikor fel akarom emelni a fejem hirtelen nyomást érzek és vissza zuhanok. Még pár óra fekvés után,sikerül annyi energiát összeszednem,hogy legalább a szememet ki tudjam nyitni... Kár.... Két lány áll nekem háttal és a kezeimbe egy-egy tőr van bele állítva... A lábamat óvatosan magam alá próbálom húzni,de mindenem hihetetlenül fáj... Bár menekülni nem tudok,a lábam húzogatásával sikerül magamra vonni a figyelmüket.
- Oh Hamupipőke! Felébredtél?? - Kérdezi mézes hangon Jasmine és mellém térdel.
- Eressz el! - Sziszegem és megpróbálom megmoszdítani a kezemet,de azokat teljesen átszúrták.
- Jajj a szegény,kicsi lány!!! - Nevet Florencia és ő is mellém ül...
- Most,hogy ébren van.. Szerintem elkezdhetjük.. - Néz Jasminre Florencia.
- Uhh szerintem is! Izgi lesz!! - Válaszol Jasmin,úgy mintha ott sem lennék,majd kitépi a kezemből a nagyobbik tőrt aminek fogazott pengélye és aprólékos fém markolata van.
- Rosie,Rosie,Rosie azt hittem nem húzod eddig.... - Kezdi Jasmine és felém térdel.
- Vedd le rólam a mocskos kezed!!! - Krákogom,de ő nem tágít. Az arcomat kezdi simogatni a késével.
- Takarodj!!! - Próbálom lelökni magamról,de nem sikerül... Jasmine megelégeli és egy hosszú vágást ejt az arcomon...
- Nem is áll rosszul... - Az egész lánytól kiráz a hideg,de mikor belenyúl a sebembe nem bírom tovább...
- Eressz!! - Ordítom,de csak belenyúl a vágásba és az ujjára tapadt vért kezdi nézni. Apró csillagokat rajzol az arcomra majd egy kis száradt vért lenyal az ujjáról ami beszinezi a fogait...
- Áruló! - Mondom már,már közönyösen mire rám néz.
- Hogy mondtad? - Fordítja oldalra a fejét,és a tőrt a torkomnak szegezi.
- Áruló!! - Nézek mélyen a szebébe és arcon köpöm...
- Elég legyen ebből!!! - Kiállt rám és Végigréntja a kést..... Szerencsére épp időben fordulok el és a szabadon lévő kezemmel kitépem a másikból a kést és azzal a lendulettel gyomron könyöklöm a mögöttem térdelő lányt aki röktön a hsához kap. Ez nekem elég idő ahhoz,hogy a hátára ugorjak és leterítsem. Mivel Jasmine jobb formában van mint én így csavar a helyzetünkön és lefog. Nem hagyon szóhoz jutni mert fejberúgom amitől sűtű vér kezd folyni az orrából.Újra én vagyok fölényben és amint elég biztosnak érzem magam Jasmine szemébe nézek.
- Jóéjt!! - Mosolygok és a torkába döföm a késem.. A lány még kirántja onnan azt,de ezzel csak rontott a helyzetén és a saját várébe fulladt vele.. Nem vagyok képes uralkodni magamon és a szét fröccsenő vérből feliratot kenek a lány holokára aki még egy utolsót makog.
- Találkozunk.. - Nyöszögi elhalóan és eldörren egy ágyú.... Azthiszem vége van és magzatpózban össze kuporodok és sírni kezdek mikor megérzek egy hideg,éles dolgot a nyakamon... Florencia...
- Vége van Rosie!!! - Pityereg..
- Vége van!!! -Remeg a hangja és a kés is a kezében...
- Minek? - Kérdezem ezzel talán kis időt nyerve magamnak.
- Mindennek.. 4-en vagyunk! Te,Én,Josh és Henry.. - Dadogja..
- És valakinek nyernie kell!!! - Remeg tovább. Ezt az alkalmat megragadom és óvatosan eltolom magamtól a kést,de észreveszi és neki nyomja a kezemnek ami vérezni kezd.
- És nekem kell nyernem.... - Dadogja és jobban nyomja a kést.. Ezek szerint nem vette észre,hogy az nem a kezem?!
- Rendben... - Tettetek sírást és Florencia megemeli a hajam és vág.. A kezem iszonyúan kezd fájni,de ennek ellenére eljátszom a halottat aki még szenved ezért nem dördül az ágyú.. Florencia felröhög és hátatfordít,de nem jut sokáig.... Egy kés a nyakába furódik.. Az én késem..... Ő is motyog,de az övé még elég tiszta.
- Ma..majdnem megúsztam... - Futni kezdek és úgy 2 perc után ágyú szót hallok.. 3-man maradtunk.. Josh,Henry és én... Hirtelen hatalmas robajt hallok és remegni kezd a föld.. Sűrű füst ölel maga köré és a fejemet bármerre is kapkodom nem látok semmit.... Vagy mégis?? A hegyekből mérges,vörös láva kezd előtörni.. Ez itt a végjáték.
- Oh Hamupipőke! Felébredtél?? - Kérdezi mézes hangon Jasmine és mellém térdel.
- Eressz el! - Sziszegem és megpróbálom megmoszdítani a kezemet,de azokat teljesen átszúrták.
- Jajj a szegény,kicsi lány!!! - Nevet Florencia és ő is mellém ül...
- Most,hogy ébren van.. Szerintem elkezdhetjük.. - Néz Jasminre Florencia.
- Uhh szerintem is! Izgi lesz!! - Válaszol Jasmin,úgy mintha ott sem lennék,majd kitépi a kezemből a nagyobbik tőrt aminek fogazott pengélye és aprólékos fém markolata van.
- Rosie,Rosie,Rosie azt hittem nem húzod eddig.... - Kezdi Jasmine és felém térdel.
- Vedd le rólam a mocskos kezed!!! - Krákogom,de ő nem tágít. Az arcomat kezdi simogatni a késével.
- Takarodj!!! - Próbálom lelökni magamról,de nem sikerül... Jasmine megelégeli és egy hosszú vágást ejt az arcomon...
- Nem is áll rosszul... - Az egész lánytól kiráz a hideg,de mikor belenyúl a sebembe nem bírom tovább...
- Eressz!! - Ordítom,de csak belenyúl a vágásba és az ujjára tapadt vért kezdi nézni. Apró csillagokat rajzol az arcomra majd egy kis száradt vért lenyal az ujjáról ami beszinezi a fogait...
- Áruló! - Mondom már,már közönyösen mire rám néz.
- Hogy mondtad? - Fordítja oldalra a fejét,és a tőrt a torkomnak szegezi.
- Áruló!! - Nézek mélyen a szebébe és arcon köpöm...
- Elég legyen ebből!!! - Kiállt rám és Végigréntja a kést..... Szerencsére épp időben fordulok el és a szabadon lévő kezemmel kitépem a másikból a kést és azzal a lendulettel gyomron könyöklöm a mögöttem térdelő lányt aki röktön a hsához kap. Ez nekem elég idő ahhoz,hogy a hátára ugorjak és leterítsem. Mivel Jasmine jobb formában van mint én így csavar a helyzetünkön és lefog. Nem hagyon szóhoz jutni mert fejberúgom amitől sűtű vér kezd folyni az orrából.Újra én vagyok fölényben és amint elég biztosnak érzem magam Jasmine szemébe nézek.
- Jóéjt!! - Mosolygok és a torkába döföm a késem.. A lány még kirántja onnan azt,de ezzel csak rontott a helyzetén és a saját várébe fulladt vele.. Nem vagyok képes uralkodni magamon és a szét fröccsenő vérből feliratot kenek a lány holokára aki még egy utolsót makog.
- Találkozunk.. - Nyöszögi elhalóan és eldörren egy ágyú.... Azthiszem vége van és magzatpózban össze kuporodok és sírni kezdek mikor megérzek egy hideg,éles dolgot a nyakamon... Florencia...
- Vége van Rosie!!! - Pityereg..
- Vége van!!! -Remeg a hangja és a kés is a kezében...
- Minek? - Kérdezem ezzel talán kis időt nyerve magamnak.
- Mindennek.. 4-en vagyunk! Te,Én,Josh és Henry.. - Dadogja..
- És valakinek nyernie kell!!! - Remeg tovább. Ezt az alkalmat megragadom és óvatosan eltolom magamtól a kést,de észreveszi és neki nyomja a kezemnek ami vérezni kezd.
- És nekem kell nyernem.... - Dadogja és jobban nyomja a kést.. Ezek szerint nem vette észre,hogy az nem a kezem?!
- Rendben... - Tettetek sírást és Florencia megemeli a hajam és vág.. A kezem iszonyúan kezd fájni,de ennek ellenére eljátszom a halottat aki még szenved ezért nem dördül az ágyú.. Florencia felröhög és hátatfordít,de nem jut sokáig.... Egy kés a nyakába furódik.. Az én késem..... Ő is motyog,de az övé még elég tiszta.
- Ma..majdnem megúsztam... - Futni kezdek és úgy 2 perc után ágyú szót hallok.. 3-man maradtunk.. Josh,Henry és én... Hirtelen hatalmas robajt hallok és remegni kezd a föld.. Sűrű füst ölel maga köré és a fejemet bármerre is kapkodom nem látok semmit.... Vagy mégis?? A hegyekből mérges,vörös láva kezd előtörni.. Ez itt a végjáték.
2015. május 22., péntek
27.Fejezet: Magány
Josh elindul és én csak nézek utánna. Tudom,hogy vissza fog jönni mivel semmi cucc nincs nála és ismerem már,így nekem kell lépnem. Jól vagyok a lábam nem fáj tulzottan,így kis nehézségek árán,de talpra állok, Összeszedek magamnak egy hátizsákba pár holmit. Innivalót ami még a hegyi forrásból van,egy kevés húst és pár bogyót,emelett egy tőrt,egy dobócsillagot és az íjamat. Kikapok egy vörös bogyót a táskából és egy rövid üzenetet hagyok Joshnak a falon: El kell válnunk.. Nyerd meg... A te Rosied. Az üzenet írása közben előkúszik egy könny,de le is törlöm mert ezt Josh érdekében teszem.. Megfogom a kis üvegcsét amiben a kapszula van és útnak indulok. Sötét van és Florencia meg Jasmine még élnek,nem beszélve Mashről így jobb lenne elrejtőznöm.. Választok egy hozzám közeli fűzt és óvatosan felkapaszkodok rá. Nem megyek magasra ,de így is szinte teljesen láthatatlan vagyok sötétben. Választok egy villás ágat és felfekszem.Ma nem halt meg senki.Aludnom kéne de nem igazán tudok. Magrohannak az emlékek. Nem akarok meghalni... Elég sok ideje nem ettem,így bekapok néhány szem bogyót. Érdekes íze van.. Talán eper lehet.
- Elkapjuk és megöljük! Nem nyerhet hisz gyenge.. Csak a fiú van neki! - Hallok érdekes hangokat a fa alol.
- Srácok itt jó lesz! - Szólal meg egy lány.. Az ő hangját ismerem... Hányszor sírt nekem ez a lány! Florencia! Olyan mérges vagyok,hogy legszivesebben most rögtönl leugranék és megölném őket,de tudom,hogy nem lenne esélyem. Ha már úgy is meghalok játszunk nagyban. Feljebb mászok pár ággal és könnyen átugrok a másik fára. Így megy addig mikor már 5 fával távolabb kerülök tőlük.. Tudom,hogy vadásznak. Megfogom az egyetlen nyilvesszőmet,rátekerek egy kis levelet és 2 üzenetet amit Kristeentől kaptam. Meggyujtom és egy közeli avarkupacba lövöm ami azonnal lángra kap. Hihetetlen sebességgel vissza ugrálok az eredeti helyemre.
- Huh nézzétek! Valaki hibázott.. Reméljük a drága,pici Rosienk lesz az! - Gügyögi egy másik lány.. Jasmine.. Téved..
- Mash te maradj itt, mi elmegyünk! - Utasítja Florencia a fiút aki engedelmesen bolint és a 2 lány eltűnik a lombok között. Itt az idő. Leugrok és így pontosan Mash elött találom magam,aki mintha számított volna rám előrántja a kardját és felém csap.
- Nem talált! - Röhögök a képébe és előveszek egy dobócsillagot amit a táskámban találtam.
- Oh drága,drága Rosie! Rég láttalak! - köszön nekem és majdnem telibe kap a kardjával. Az a szerencsém,hogy lehajolok. A csillagból csak egy van így nem szivesen pazarolnám el,de mivel szinte a fiú alatt vagyok könnyen megvághatom. Hatalmas, sebet vágok a hasába és érzem,hogy ez feldühítette.
- Hát jól van Rosiekám! Akkor játszunk nagyban! - Veti rám magát Mash. Szerencsére csak a lábaimat éri el és az egyiket kihúzom alóla és fejbe rúgom,de erre csak jobban bevadul. Egész testével rámveti magát és leszorítja a kezeimet. A lábammal elkapom a fejét háturól,de rossz ötlet mivel Mash megfog a bokámnál fogva és teljesen átfordít. Menekülni próbálok,de teljesen esélytelen. A fiú megfog és teljes erelyéböl nekidob a fának.
- Na mi van kislány! Feladod? - Térdel elém Mash. Tudja,hogy nem fogok menekülni mert nincs hozzá elég erőm. Hirtelen émelyegni kezdek és nem tudom magam tovább tartani ezért hányni kezdek aminek fele természetesen az elöttem álló fiún köt ki.. A gond csak az,hogy vért hányok. Iszonyatosan fájni kezd mindenem.. Le kell feküdnöm és Mash lába elé dőlök majd remegni kezdek és kezemmel a gyógyszer után kapkodok,de Mahs elöbb találja meg és feláll melőlem.
- Oh... Nini! Egy kis gyógyszer! Ez segíthetne? - Néz rám sajnálatot tettetve.
- Most nekem fog! - Nevet és beveszi a szájába a pirulát. Hirtelen megdermedek és nem tudok mozdulni. Mash ásít egy nagyot majd össze esik és eldörren egy ágyú.. Tudom,hogy hamarosan visszatérnek a lányok akik ellen nem tudnék harcolni,így bebújok egy bokorba és szép lassan álomba merülök,nemtörődve azzal,hogy holnap felkelek-e egyáltalán.
- Elkapjuk és megöljük! Nem nyerhet hisz gyenge.. Csak a fiú van neki! - Hallok érdekes hangokat a fa alol.
- Srácok itt jó lesz! - Szólal meg egy lány.. Az ő hangját ismerem... Hányszor sírt nekem ez a lány! Florencia! Olyan mérges vagyok,hogy legszivesebben most rögtönl leugranék és megölném őket,de tudom,hogy nem lenne esélyem. Ha már úgy is meghalok játszunk nagyban. Feljebb mászok pár ággal és könnyen átugrok a másik fára. Így megy addig mikor már 5 fával távolabb kerülök tőlük.. Tudom,hogy vadásznak. Megfogom az egyetlen nyilvesszőmet,rátekerek egy kis levelet és 2 üzenetet amit Kristeentől kaptam. Meggyujtom és egy közeli avarkupacba lövöm ami azonnal lángra kap. Hihetetlen sebességgel vissza ugrálok az eredeti helyemre.
- Huh nézzétek! Valaki hibázott.. Reméljük a drága,pici Rosienk lesz az! - Gügyögi egy másik lány.. Jasmine.. Téved..
- Mash te maradj itt, mi elmegyünk! - Utasítja Florencia a fiút aki engedelmesen bolint és a 2 lány eltűnik a lombok között. Itt az idő. Leugrok és így pontosan Mash elött találom magam,aki mintha számított volna rám előrántja a kardját és felém csap.
- Nem talált! - Röhögök a képébe és előveszek egy dobócsillagot amit a táskámban találtam.
- Oh drága,drága Rosie! Rég láttalak! - köszön nekem és majdnem telibe kap a kardjával. Az a szerencsém,hogy lehajolok. A csillagból csak egy van így nem szivesen pazarolnám el,de mivel szinte a fiú alatt vagyok könnyen megvághatom. Hatalmas, sebet vágok a hasába és érzem,hogy ez feldühítette.
- Hát jól van Rosiekám! Akkor játszunk nagyban! - Veti rám magát Mash. Szerencsére csak a lábaimat éri el és az egyiket kihúzom alóla és fejbe rúgom,de erre csak jobban bevadul. Egész testével rámveti magát és leszorítja a kezeimet. A lábammal elkapom a fejét háturól,de rossz ötlet mivel Mash megfog a bokámnál fogva és teljesen átfordít. Menekülni próbálok,de teljesen esélytelen. A fiú megfog és teljes erelyéböl nekidob a fának.
- Na mi van kislány! Feladod? - Térdel elém Mash. Tudja,hogy nem fogok menekülni mert nincs hozzá elég erőm. Hirtelen émelyegni kezdek és nem tudom magam tovább tartani ezért hányni kezdek aminek fele természetesen az elöttem álló fiún köt ki.. A gond csak az,hogy vért hányok. Iszonyatosan fájni kezd mindenem.. Le kell feküdnöm és Mash lába elé dőlök majd remegni kezdek és kezemmel a gyógyszer után kapkodok,de Mahs elöbb találja meg és feláll melőlem.
- Oh... Nini! Egy kis gyógyszer! Ez segíthetne? - Néz rám sajnálatot tettetve.
- Most nekem fog! - Nevet és beveszi a szájába a pirulát. Hirtelen megdermedek és nem tudok mozdulni. Mash ásít egy nagyot majd össze esik és eldörren egy ágyú.. Tudom,hogy hamarosan visszatérnek a lányok akik ellen nem tudnék harcolni,így bebújok egy bokorba és szép lassan álomba merülök,nemtörődve azzal,hogy holnap felkelek-e egyáltalán.
2015. május 20., szerda
26.Fejezet: Még semmi sincs veszve
- Josh,ugye most csak viccelsz??- Kérdezem tőle,de sajnos már tudom a válszt.
- Nem. Sajnos ez nem vicc... - Látom,hogy a fiú az érzéseivel harcol.
- De!! Nem is fáj!!! - Mutogatok a combomon tátongó mély foltra.
- Nem fáj??? - Kérdezi és a szemében valami olyan csillogást látok amit rég.... A reményt.
- Hát egyenlőre még nem fáj... - Magamban hozzá teszem a nem fáj NAGYON szót,de nem akarom elkeseríteni..
- Akkor mehetünk tovább. - Ál fel és és kezet nyújt.
- Josh én nem megyek tovább. - Mondom és ellököm magamtól a kezét.
- Miért? Azt mondtad nem fáj... - Próbálja bizonygatni a jól létemet,de nem nekem inkább magának.
- Josh!!! Meg fogok halni!!! Te nem fogod fel????? - Zokogok. Bármilyen csúnyán is beszélek a fiúval én is csak most értettem meg.
- Nem fogsz!!!! Nem hagyom,hogy itt hagyj!!!!! Biztos küldenek majd valamit!!! - Már ketten sírunk és Josh is térdre esik majd a földet kezdi bámulni. A haja most már megnőtt és szinte teljesen fekete fürtjei eltakarják a szemét,de az alatta lévő kis tócsa elárulja.. Tudom,hogy ő is sír.
- Josh.. Nem fognak küldeni. - Váltok kedvesebb hangnemre és megsimítom a hátát,mire össze rezzen és a szemembe néz. Kék szemei a könnytől és a dühtől csillog.
- Miért ne küldenének Rosie?? Nekem is küldtek!- Próbál bíztatni,de inkább magát nyugtatja.
- Figyelj.. - Kezdek bele,de hamar nagy levegőt veszek mert érzem,hogy nemsokára újra sírni kezdek majd.
- Josh.. 9-cen vagyunk... Nemsokára vége a játéknak.. Úgy 4-5 napja vagyunk itt.. Ez elég kevés idő... Ilyenkor a játék végén már minden nagyon drága... Ez a kis tabletta,legalább annyiba került mint a gyógyszer ami segíthet vagy ami tovább életben tarthatna.. Azért küldték mert nagy fájdalmaim lesznek és biztos,hogy meghalok.. - Mondom neki,mire szorosan magához ölel...
- A víz volt a baj... - Szipogja Josh.
- Dehát neked nem lett semmi bajod! - Mondom neki.
- Engem megszúrtak! - Mutogatok..
- Nem.. Ha külsőleg érintkezel a vízzel nem lesz bajod,de ha keveredik a véreddel vagy bármi egyéb módon a szervezetedbe jut akkor meghalsz.. Ferőzés.. - Nevet keservesen a fiú.
- Ezt meg honnan veszed? - Nézek rá hülyén....
- Láttam egy őzet inni a szaru körül.. Lenyelt egy korty vizet és meghalt..
- Oké... Bocsi Josh de nekem ez túl sok.... Aludnom kéne.. - Próbálom kimentetni magamat ebből a furcsa helyzetből,de tudom úgy se menni.
- Nem Rosie. Nem versz át.. Nem fogsz aludni.. Ismerlek...
- Rendben.. Van egy ötletem. - Javaslom.
- Hallgatlak.. - Csillan fel a fiú szeme.
- Váljunk szét. Te menj egyedül. Még túl kell élned én meg vagy meghalok vagy nem... - Mutogatok.
- Te eszednél vagy? - Kap a fejéhez Josh.
- Figyelj.. Ha meg kell halnom akkor álok elébe,de azt nem hagyom,hogy te miattam halj meg! - Zokogok.ű
- Ha azt hiszed,hogy itt foglak hagyni akkor tévedsz!! - Kiabál.
- Akkor én megyek el. - Próbálkozok a felállással,de nem igazán megy.
- Jó akkor elmegyek..
- Nem. Sajnos ez nem vicc... - Látom,hogy a fiú az érzéseivel harcol.
- De!! Nem is fáj!!! - Mutogatok a combomon tátongó mély foltra.
- Nem fáj??? - Kérdezi és a szemében valami olyan csillogást látok amit rég.... A reményt.
- Hát egyenlőre még nem fáj... - Magamban hozzá teszem a nem fáj NAGYON szót,de nem akarom elkeseríteni..
- Akkor mehetünk tovább. - Ál fel és és kezet nyújt.
- Josh én nem megyek tovább. - Mondom és ellököm magamtól a kezét.
- Miért? Azt mondtad nem fáj... - Próbálja bizonygatni a jól létemet,de nem nekem inkább magának.
- Josh!!! Meg fogok halni!!! Te nem fogod fel????? - Zokogok. Bármilyen csúnyán is beszélek a fiúval én is csak most értettem meg.
- Nem fogsz!!!! Nem hagyom,hogy itt hagyj!!!!! Biztos küldenek majd valamit!!! - Már ketten sírunk és Josh is térdre esik majd a földet kezdi bámulni. A haja most már megnőtt és szinte teljesen fekete fürtjei eltakarják a szemét,de az alatta lévő kis tócsa elárulja.. Tudom,hogy ő is sír.
- Josh.. Nem fognak küldeni. - Váltok kedvesebb hangnemre és megsimítom a hátát,mire össze rezzen és a szemembe néz. Kék szemei a könnytől és a dühtől csillog.
- Miért ne küldenének Rosie?? Nekem is küldtek!- Próbál bíztatni,de inkább magát nyugtatja.
- Figyelj.. - Kezdek bele,de hamar nagy levegőt veszek mert érzem,hogy nemsokára újra sírni kezdek majd.
- Josh.. 9-cen vagyunk... Nemsokára vége a játéknak.. Úgy 4-5 napja vagyunk itt.. Ez elég kevés idő... Ilyenkor a játék végén már minden nagyon drága... Ez a kis tabletta,legalább annyiba került mint a gyógyszer ami segíthet vagy ami tovább életben tarthatna.. Azért küldték mert nagy fájdalmaim lesznek és biztos,hogy meghalok.. - Mondom neki,mire szorosan magához ölel...
- A víz volt a baj... - Szipogja Josh.
- Dehát neked nem lett semmi bajod! - Mondom neki.
- Engem megszúrtak! - Mutogatok..
- Nem.. Ha külsőleg érintkezel a vízzel nem lesz bajod,de ha keveredik a véreddel vagy bármi egyéb módon a szervezetedbe jut akkor meghalsz.. Ferőzés.. - Nevet keservesen a fiú.
- Ezt meg honnan veszed? - Nézek rá hülyén....
- Láttam egy őzet inni a szaru körül.. Lenyelt egy korty vizet és meghalt..
- Oké... Bocsi Josh de nekem ez túl sok.... Aludnom kéne.. - Próbálom kimentetni magamat ebből a furcsa helyzetből,de tudom úgy se menni.
- Nem Rosie. Nem versz át.. Nem fogsz aludni.. Ismerlek...
- Rendben.. Van egy ötletem. - Javaslom.
- Hallgatlak.. - Csillan fel a fiú szeme.
- Váljunk szét. Te menj egyedül. Még túl kell élned én meg vagy meghalok vagy nem... - Mutogatok.
- Te eszednél vagy? - Kap a fejéhez Josh.
- Figyelj.. Ha meg kell halnom akkor álok elébe,de azt nem hagyom,hogy te miattam halj meg! - Zokogok.ű
- Ha azt hiszed,hogy itt foglak hagyni akkor tévedsz!! - Kiabál.
- Akkor én megyek el. - Próbálkozok a felállással,de nem igazán megy.
- Jó akkor elmegyek..
2015. május 18., hétfő
25. Fejezet: Halálos sebesülés
Egy fehér szobában ébredek és a testvérem áll előttem.
- Meghaltam? - Kérdezem tőle,de az arca és a körülötte lévő szoba szép lassan elmosódik és valami hidegen találom magam. De ez nem akár milyen hideg. Nehezen kapok levegőt és a homok folyton bele megy a szemembe. Sokáig tart mire rájövök,hogy víz alatt vagyok. Elkezdem felfelé lökni magam,de valami a lábam köré tekeredik és mikor lenézek Vicktoria élettelene testét látom ahogy a lábamba kapaszkodik és üveges szemével mélyen az enyémbe néz. Lerúgom magamról a kezeit és próbálok a felszínre jutni,de a víz tetejét vastag jég réteg borítja. Hiába próbálom ütögetni nem sikerül betörnöm és újra érzem a lábamat átfogó kezet. Mikor lenézek,hogy megszabaduljak a támadótól a kéznek nincs gazdája.. Hiába kiáltok fel a tüdőm megtelik vízzel és egyre nehezebben kapok levegőt. Michell véres teste sodródik el melettem majd Caroline csípésektől sebes képe úszik felém és tüdejéből egy tőr áll ki. Becsukom a szemem és mikor kinyitom egy vörös, bársony széken találom magam. Velem szemben, egy magas, fekete ,ami háttal van nekem. Mikor megfordul elakad a lélegzetem.... Travis ül velem szemben. Nyakán ott a vágás és elmosolyodik. A falnak szaladok és ordibálok.
- Engedjenek ki!!!!! - De hiába. Travis mellé egy lány áll. Mellkasában pedig egy nyilvessző van.. Az én nyilvesszőm... A következő amit érzek,hogy zuhanok és,hogy mikor a földre élek iszonyatosan fáj a combon.
- Rosie!! Rosie jól vagy?! - Hallok egy ismerős kissé rekedt hangot és ahogy a szememet lassan,óvatosan kinyitom Josh arca jelenik meg elöttem.
- Istenem! - Tátogok mert egy hang sem jön ki a torkomon.
- Rosie! - Hajol hozzám a kisírt szemű Josh és belőlem is könnyek kezdenek előtörni. Megpróbálok közelebb húzódni hozzá,de minden mozdulatom iszonyatosan fáj. A fiú látja a keserves mozdulataimat ezért közelebb jön és magához húz.... Hosszú percekig maradunk így csendben,míg végül krákogva,nagy nehezen beszélni kezdek.
- Meddig aludtam? - Nyöszörgök.
- Egy napot. - Felel.
- Honnan tudtad,hogy élek? - Próbálkozok újra a beszéddel.
- Megnéztem a halottakat.
- Ki halt meg? - Köhécselem.
- Michel és a 11-es lány. - Mondja.
- Kik vannak még? - Kérdezem és számolni kezdünk.
- Az első nap. Hatan haltak meg. A 7-es lány, 5-ös fiú, 8-cas lány 11-es fiú. 3-mas lány és fiú. Meg Travis. Aztán a lány aki leesett a fáról a madár miatt. 6-os lány. Akko Vicktoriáék egyik áldozata nem tudom ki lehetett és volt még a másik is amit te hallottál. Meghalt Michell,Caroline és Henry Vicktoria körzet társa is akár csak a lány. Volt még kettő halál eset szóval 15-en halottak.. Még 9-cen vagyunk.. Te, én Jasmine, Mash ,Florencia és még 4-gyen... - Mondja Josh és elém rakja a vizes kulacsot.
- Josh mi történt velem? - Kérdezem miután nagyokat kortyoltam a vízből.
- Hát ugye Michell megvágott még az előtt,hogy meghalt volna. Oda úsztam érted,de te elájultál. Pár percig még a szarunál maradtunk míg Florencia és Jasmine elrohantak. Henry véletlenül össze futott velük és Florencia elvágta a torkát. Kihúztalak és kerestem valami menedéket ezért vagyunk egy barlnagban. - Mutat körbe.
- És utánna itt hagytalak,hogy szerezzek valamit a lábadra és feltöltöttem az üvegeket valamint csináltam csapdákat. - Mesél majd 2 nyúlra mutat a sarokban.
- De a lábad nem igazán javult és mikor már nagyon kétségbe voltam esve ajándékot kaptam.... Egy kis pirula volt benne.. Ez! - Emel fel egy apró rózsaszín kapszulát.
- Üzenet volt mellé? - Kérdezem és látom,hogy Josht síró görcs rázza meg ezért újra kérdezek.
- Üzenet volt? - Josh erőt vesz magán.
- Volt.. Ez: Ha Szenved add be neki és békében távozhat.. Ez ugyanis halálos sebesülés.
- Meghaltam? - Kérdezem tőle,de az arca és a körülötte lévő szoba szép lassan elmosódik és valami hidegen találom magam. De ez nem akár milyen hideg. Nehezen kapok levegőt és a homok folyton bele megy a szemembe. Sokáig tart mire rájövök,hogy víz alatt vagyok. Elkezdem felfelé lökni magam,de valami a lábam köré tekeredik és mikor lenézek Vicktoria élettelene testét látom ahogy a lábamba kapaszkodik és üveges szemével mélyen az enyémbe néz. Lerúgom magamról a kezeit és próbálok a felszínre jutni,de a víz tetejét vastag jég réteg borítja. Hiába próbálom ütögetni nem sikerül betörnöm és újra érzem a lábamat átfogó kezet. Mikor lenézek,hogy megszabaduljak a támadótól a kéznek nincs gazdája.. Hiába kiáltok fel a tüdőm megtelik vízzel és egyre nehezebben kapok levegőt. Michell véres teste sodródik el melettem majd Caroline csípésektől sebes képe úszik felém és tüdejéből egy tőr áll ki. Becsukom a szemem és mikor kinyitom egy vörös, bársony széken találom magam. Velem szemben, egy magas, fekete ,ami háttal van nekem. Mikor megfordul elakad a lélegzetem.... Travis ül velem szemben. Nyakán ott a vágás és elmosolyodik. A falnak szaladok és ordibálok.
- Engedjenek ki!!!!! - De hiába. Travis mellé egy lány áll. Mellkasában pedig egy nyilvessző van.. Az én nyilvesszőm... A következő amit érzek,hogy zuhanok és,hogy mikor a földre élek iszonyatosan fáj a combon.
- Rosie!! Rosie jól vagy?! - Hallok egy ismerős kissé rekedt hangot és ahogy a szememet lassan,óvatosan kinyitom Josh arca jelenik meg elöttem.
- Istenem! - Tátogok mert egy hang sem jön ki a torkomon.
- Rosie! - Hajol hozzám a kisírt szemű Josh és belőlem is könnyek kezdenek előtörni. Megpróbálok közelebb húzódni hozzá,de minden mozdulatom iszonyatosan fáj. A fiú látja a keserves mozdulataimat ezért közelebb jön és magához húz.... Hosszú percekig maradunk így csendben,míg végül krákogva,nagy nehezen beszélni kezdek.
- Meddig aludtam? - Nyöszörgök.
- Egy napot. - Felel.
- Honnan tudtad,hogy élek? - Próbálkozok újra a beszéddel.
- Megnéztem a halottakat.
- Ki halt meg? - Köhécselem.
- Michel és a 11-es lány. - Mondja.
- Kik vannak még? - Kérdezem és számolni kezdünk.
- Az első nap. Hatan haltak meg. A 7-es lány, 5-ös fiú, 8-cas lány 11-es fiú. 3-mas lány és fiú. Meg Travis. Aztán a lány aki leesett a fáról a madár miatt. 6-os lány. Akko Vicktoriáék egyik áldozata nem tudom ki lehetett és volt még a másik is amit te hallottál. Meghalt Michell,Caroline és Henry Vicktoria körzet társa is akár csak a lány. Volt még kettő halál eset szóval 15-en halottak.. Még 9-cen vagyunk.. Te, én Jasmine, Mash ,Florencia és még 4-gyen... - Mondja Josh és elém rakja a vizes kulacsot.
- Josh mi történt velem? - Kérdezem miután nagyokat kortyoltam a vízből.
- Hát ugye Michell megvágott még az előtt,hogy meghalt volna. Oda úsztam érted,de te elájultál. Pár percig még a szarunál maradtunk míg Florencia és Jasmine elrohantak. Henry véletlenül össze futott velük és Florencia elvágta a torkát. Kihúztalak és kerestem valami menedéket ezért vagyunk egy barlnagban. - Mutat körbe.
- És utánna itt hagytalak,hogy szerezzek valamit a lábadra és feltöltöttem az üvegeket valamint csináltam csapdákat. - Mesél majd 2 nyúlra mutat a sarokban.
- De a lábad nem igazán javult és mikor már nagyon kétségbe voltam esve ajándékot kaptam.... Egy kis pirula volt benne.. Ez! - Emel fel egy apró rózsaszín kapszulát.
- Üzenet volt mellé? - Kérdezem és látom,hogy Josht síró görcs rázza meg ezért újra kérdezek.
- Üzenet volt? - Josh erőt vesz magán.
- Volt.. Ez: Ha Szenved add be neki és békében távozhat.. Ez ugyanis halálos sebesülés.
2015. május 15., péntek
24.Fejezet: A víz az úr
Josh ugrani készül hiszen hamarosan a támadóink is ideérnek,de megfogom.
- Josh,te normális vagy? - Kérdezem tőle ingerülten.
- Miért? -Néz rám hitetlenkedve.
- Jó akkor elmagyarázom.... Egy viadalon vagyunk..... Mi van ha a víz mérgező? - Kérdezem tőle mire elkomorodik.
- Oké akkor nézzük meg! - Mondja Josh és óvatosan a vízbe engedi az egyik ujját és vár,de semmi nem történik.
- Biztonságos. Mehetünk. - Mondja a fiú és bele rohan a vízbe ami egyből a nyakáig és így úszni kezd. Utánna megyek. Ha elérünk a szaruig akkor ott biztonságban leszünk... Bár lehet,hogy ők is rájöttek a csavarra. Hangos nevetésre leszek figyelmes így ugrok,de sajnos még így is sikerül megpillantanom a támadók arcát...... Michel... A fiú arca egy percig lefagy és azt remélem talán megkegyelmeznek a volt szövetségeseiknek,de Michel arcára vérfagyasztó mosoly ül ki és a víz felé kezd rohanni Florenciával. Én tovább úszok befelé és nemsokára Josh mellé kerülök.
- Álj Rosie. Itt a szaru. - Állít meg Josh és megkapaszkodunk a kiálló fém csúcsba ami körül ládák lebegnek így jól relyt..
- Josh én félek. - Mondom neki és érzem,hogy a szívem a torkomban dobog. Csobbanás hallatszik ezér kicsit meglökök egy ládát,hogy lássam a többieket. Michellt látom.Ahogy egyre beljebb jön sokkal nehezebben tartja meg magát és ordít.
- Segítsetek már!!!!!! - Kiabál kétségbeesetten hisz a cipője egyre csak húzza le.
- Az oxigén zsákok!!! - Kiabál neki Florencia,de a fiú feje már a víz alá került. Hirtelen vér fröccsen az aromra és egyből Joshra nézek aki tátott szájjal Michellre mutat vagyis inkább arra ami maradt belőle. A fiú ordít és bár a feje a víz felett van a karja véresen lebeg melette. A fejéből is ömlik a vér és egy nagy helyen be van törve mert a zsák kinyílása neki csapta egy sziklának. Oda úszok hozzá,hogy segítsek.
- Rosie! Ez egy viadal! -Kiabál utánnam Josh.
- Nem érdekel! -Válaszolok vissza és a már félholt fiú felé kezdek úszni.
- Jól vagy? - Kérdezem tőle,de csak ennyit válaszol:
- Soha ne bízz az első és a második körzetben! - néz rám és a vértől csillogó ajkai mosolyra húzodnak majd hirtelen elő ránt egy tőrt és bele szúrja a combomba.
- Josh! Josh!!! - Ordítok és a saját véremben kezdek kapálózni majd eldördül egy ágyú... A partra nézek ahol Jasmine Florenciát rángatja el és az erdő felé veszik az irányt.
- Rosie!!! Rosie! - Úszik mellém Josh majd megrakadja a kezem és így úszni kezd a szaruhoz. Feltol a tetejére letépi a kabátja egyik ujját és nyomó kötést készít a lábamon. Sok vért vesztettem. A kés nem a combom legérzékenyebb részét találta el hanem a térdem feletti csontot,de nagyon mélyre ment. A veszteségnek érzem az első jeleit. Homályosan látok és nem hallom rendesen amit Josh mondd. Hamarosan elsötétül minden és az utolsó amit hallok ennyi:
- Maradj életben... - Pityereg Josh és egy ágyú.
- Josh,te normális vagy? - Kérdezem tőle ingerülten.
- Miért? -Néz rám hitetlenkedve.
- Jó akkor elmagyarázom.... Egy viadalon vagyunk..... Mi van ha a víz mérgező? - Kérdezem tőle mire elkomorodik.
- Oké akkor nézzük meg! - Mondja Josh és óvatosan a vízbe engedi az egyik ujját és vár,de semmi nem történik.
- Biztonságos. Mehetünk. - Mondja a fiú és bele rohan a vízbe ami egyből a nyakáig és így úszni kezd. Utánna megyek. Ha elérünk a szaruig akkor ott biztonságban leszünk... Bár lehet,hogy ők is rájöttek a csavarra. Hangos nevetésre leszek figyelmes így ugrok,de sajnos még így is sikerül megpillantanom a támadók arcát...... Michel... A fiú arca egy percig lefagy és azt remélem talán megkegyelmeznek a volt szövetségeseiknek,de Michel arcára vérfagyasztó mosoly ül ki és a víz felé kezd rohanni Florenciával. Én tovább úszok befelé és nemsokára Josh mellé kerülök.
- Álj Rosie. Itt a szaru. - Állít meg Josh és megkapaszkodunk a kiálló fém csúcsba ami körül ládák lebegnek így jól relyt..
- Josh én félek. - Mondom neki és érzem,hogy a szívem a torkomban dobog. Csobbanás hallatszik ezér kicsit meglökök egy ládát,hogy lássam a többieket. Michellt látom.Ahogy egyre beljebb jön sokkal nehezebben tartja meg magát és ordít.
- Segítsetek már!!!!!! - Kiabál kétségbeesetten hisz a cipője egyre csak húzza le.
- Az oxigén zsákok!!! - Kiabál neki Florencia,de a fiú feje már a víz alá került. Hirtelen vér fröccsen az aromra és egyből Joshra nézek aki tátott szájjal Michellre mutat vagyis inkább arra ami maradt belőle. A fiú ordít és bár a feje a víz felett van a karja véresen lebeg melette. A fejéből is ömlik a vér és egy nagy helyen be van törve mert a zsák kinyílása neki csapta egy sziklának. Oda úszok hozzá,hogy segítsek.
- Rosie! Ez egy viadal! -Kiabál utánnam Josh.
- Nem érdekel! -Válaszolok vissza és a már félholt fiú felé kezdek úszni.
- Jól vagy? - Kérdezem tőle,de csak ennyit válaszol:
- Soha ne bízz az első és a második körzetben! - néz rám és a vértől csillogó ajkai mosolyra húzodnak majd hirtelen elő ránt egy tőrt és bele szúrja a combomba.
- Josh! Josh!!! - Ordítok és a saját véremben kezdek kapálózni majd eldördül egy ágyú... A partra nézek ahol Jasmine Florenciát rángatja el és az erdő felé veszik az irányt.
- Rosie!!! Rosie! - Úszik mellém Josh majd megrakadja a kezem és így úszni kezd a szaruhoz. Feltol a tetejére letépi a kabátja egyik ujját és nyomó kötést készít a lábamon. Sok vért vesztettem. A kés nem a combom legérzékenyebb részét találta el hanem a térdem feletti csontot,de nagyon mélyre ment. A veszteségnek érzem az első jeleit. Homályosan látok és nem hallom rendesen amit Josh mondd. Hamarosan elsötétül minden és az utolsó amit hallok ennyi:
- Maradj életben... - Pityereg Josh és egy ágyú.
2015. május 13., szerda
23. Fejezet: A bátorság erény
Megvárom míg Josh elalszik és elindulok körülnézni. Persze sosem távolodok el túlságosan,de itt nem vagyunk biztonságban. Ha minden igaz, ha Josh kialudta magát olyan lesz mintha meg sem történt volna. Felmászok a legközelebbi fára ami pont Josh felett van és nézelődök. Körülöttünk minden havas így már értem miért kell vastag kabát. Nem lehet a hegyeken át látni,de mintha az egyik részen lenne egy kis tó.
- Rosie! Gyere induljunk! - Szól Josh aki már talpon van. Ilyen hamar elment az idő?
- Jobban vagy? - Kérdezem.
- Persze.. Csak annyira emlékszem,hogy valaki belém lőtt egy kis mérgező nyilat. Onnan képszakadás.. Történt valami? - Kérdezi Josh és kicsit oldalra billenti a fejét.
- Ez most komoly??? - Lepődök meg azt hiszem jogosan.
- Mi volt Rosie? - Lép közelebb.
- Semmi.. Induljunk még át akarok érni. Mondom és előre indulok. Az út felét némán tesszük meg. Így legalább kicsit át tudom gondolni a dolgokat. Számoljunk. 6 halott a mészárláson. A lány akit a madár ölt meg és Travis. 8. Aztán Caroline az ágyú ami nem tudom kihez tartozott,de azt hitem Josh halt meg. És volt még az a lány akit Mash ölt meg mert sokat beszélt. Aztán volt méga fiú akit megöltem mert Josh lábába lőtt és volt egy kósza ágyú. 13-om.
- Rosie itt vagyunk! - Ragad karon Josh. A hegy egy teljesen ismeretlen pontja előtt állunk.
- Nálunk van még a kampó? - Kérdezem Josht aki elő veszi a tárgyat a táskából.
- Szóval igen. - Bolintok és felfelé kezdünk mászni.A kis bogarakkal már óvatosabbak vagyunk,de még így is megcsíp egy kettő.
- Hát jó innen már csak lefelé. - Bátorítjuk egymást és Joshba kapaszkodva lecsúszunk a hegyoldalon. Ez még csak a 3. nap de ahhoz képest kevesen haltak meg... Szerintem lesz itt valami.
- Itt azóta is esik az eső? - Néz rám a fiú kissé hitetlenkedve,de meg sem próbálhatok válaszolni ugyanis egy dárda repül el melettem ezzel egy hosszú,mély sebet ejtve a karomon.
- Futás!!! - Ordítom és rohanni kezdünk a szaru felé,de üldözőink sem hagynak fel a támadással. Már csak egy nyilam van és azt nem akarom így elpazarolni hiszen nem látom a támadóinkat. Nem tudom milyen messze van a szaru,de a lábaim maguktól mennek. Josh egy kicsivel elöttem fut így mikor ő ereszkedni kezd én is készülök a lejtőre. De mikor észreveszem,hogy Josh megállt kicsit meghökkenek majd rájövök,hogy miért. A bőségszarunak csak a teteje látszik,ugyanis az egész völgy tele van vízzel... Sarokba szorítottak
- Rosie! Gyere induljunk! - Szól Josh aki már talpon van. Ilyen hamar elment az idő?
- Jobban vagy? - Kérdezem.
- Persze.. Csak annyira emlékszem,hogy valaki belém lőtt egy kis mérgező nyilat. Onnan képszakadás.. Történt valami? - Kérdezi Josh és kicsit oldalra billenti a fejét.
- Ez most komoly??? - Lepődök meg azt hiszem jogosan.
- Mi volt Rosie? - Lép közelebb.
- Semmi.. Induljunk még át akarok érni. Mondom és előre indulok. Az út felét némán tesszük meg. Így legalább kicsit át tudom gondolni a dolgokat. Számoljunk. 6 halott a mészárláson. A lány akit a madár ölt meg és Travis. 8. Aztán Caroline az ágyú ami nem tudom kihez tartozott,de azt hitem Josh halt meg. És volt még az a lány akit Mash ölt meg mert sokat beszélt. Aztán volt méga fiú akit megöltem mert Josh lábába lőtt és volt egy kósza ágyú. 13-om.
- Rosie itt vagyunk! - Ragad karon Josh. A hegy egy teljesen ismeretlen pontja előtt állunk.
- Nálunk van még a kampó? - Kérdezem Josht aki elő veszi a tárgyat a táskából.
- Szóval igen. - Bolintok és felfelé kezdünk mászni.A kis bogarakkal már óvatosabbak vagyunk,de még így is megcsíp egy kettő.
- Hát jó innen már csak lefelé. - Bátorítjuk egymást és Joshba kapaszkodva lecsúszunk a hegyoldalon. Ez még csak a 3. nap de ahhoz képest kevesen haltak meg... Szerintem lesz itt valami.
- Itt azóta is esik az eső? - Néz rám a fiú kissé hitetlenkedve,de meg sem próbálhatok válaszolni ugyanis egy dárda repül el melettem ezzel egy hosszú,mély sebet ejtve a karomon.
- Futás!!! - Ordítom és rohanni kezdünk a szaru felé,de üldözőink sem hagynak fel a támadással. Már csak egy nyilam van és azt nem akarom így elpazarolni hiszen nem látom a támadóinkat. Nem tudom milyen messze van a szaru,de a lábaim maguktól mennek. Josh egy kicsivel elöttem fut így mikor ő ereszkedni kezd én is készülök a lejtőre. De mikor észreveszem,hogy Josh megállt kicsit meghökkenek majd rájövök,hogy miért. A bőségszarunak csak a teteje látszik,ugyanis az egész völgy tele van vízzel... Sarokba szorítottak
2015. május 10., vasárnap
22. Változások
Josh gyors tempóban haladt elöl míg én az íjjal a kezemben mögötte megyek. Sajnos már csak egy nyilvesszőm van és még mindig veszélyt jelentenek ránk Mashék és most,hogy kiváltunk a szövetségből senki nem vonhatná kérdőre Jasmint, Florenciát és Michelt ha ránk támadna.
- Szerintem menjünk vissza a szaruhoz. - Töröm meg a csendet és a hangomra Josh hirtelen össze rezzen.
- Rendben. Akkor induljunk vissza csak ne fussunk bele a srácokba.. Most már nem vagyunk egy csapat. - Kicsit megilyesztett Josh. Ha ő fél akkor én is. Megszoktam már,hogy mindig hasonlóan gondolkodunk és ha az egyikünk tart valamitől akkor a másik is.
- Oké akkor szerintem haladjunk körbe és úgy hátha elkerüljük a szövetségeket. - Javaslom és tovább megyünk.
- Miért jöttél velem? - Kérdezem.
- Hahh - Horkant fel Josh majd szembe fordul velem.
- Rosie.... A legjobb barátok vagyunk.... Még a viadal előtt reméltem,hogy lehet több,de - Itt tart egy lehelletnyi szünetet.
- Josh önként jelentkeztél! - Mondom neki kicsit mérgesen.
- Most mondhatnám,hogy meg akartalak védeni,de ez nem igaz. - Itt egy kicsit felröhög.
- Jajj Rosie! Persze megvédelének én ha lehetne,de nem nem. - Kicsit hátrálok mivel Josh kezd kissé furcsán beszélni.
- Nem nem mert te! Mert hát neked nincs szükséged védelemre, így csak re... -Josh hirtelen felordít és térdre rogy. Átnézek felette és egy fiút pillantok meg köpőcsővel a kezében. Hiába próbál futni gondolkodás nélkül leszedem. Eldördül egy ágyú ami az áldozatom halálát jelzi. 11 halott.
- Josh! Josh jól vagy??? - Letérdelek mellé és kitépem a mérgezett nyilacskát a térdhajlatából.
- Hallasz?? - Ütögetem az arcát,de nincs reakció.
- Josh!! Ébredj!!! Ébredj!!!! - Hisztérikus zokogás törik ki belőlem. Ha őt is elvesztem nem élem túl. Segítenem kell neki.
- Josh! - Szipogom. - Nem hagyhatsz itt! Nem hagyhatsz egyedül! Azt mondtad soha nem leszek egyedül! - Újra sírni kezdek. Nem tudom mi volt a nyílban,de nem volt elég erős ahhoz,hogy azonnal végezzen a fiúval. Talán van esélyem arra,hogy megmentsem.
- Josh! Me...Megígérted!!!! Azt ígérted,hogy örökké barátok leszünk... Azt mondtad meg fogsz védeni.. Josh ha meghalsz én utánnad megyek! - Kezdek bőgni újra. Nem érdekel hány támogatót vesztek el. Ha nem volt elég nekik Vicktoria... Nem tudok mit tenni. A kezembe veszek egy tőrt és énekelni kezdek.
A hegytetőn hol a madár szabadon száll.
Egy ember magányosan egyedül áll.
Vidd el madár a lelkét mert elvitted a kedvesét
S szállj végre szabadon már.
- A törrel a karomat simogatom s érzem,hogy tű hegyes penge óvatosan karcolja a csuklóm alatti vékony bőrt. Nézők ezrei figyelhetik feszülten ezeket a pillanatokat hacsak nincs valahol érdekesebb műsor
Ha ez a szakadék mélyebb lenne
A madár egyre alá menne.
A halál torkában a férfi áll mögötte már a kedvese vár
. Vidd el madár vidd csak el mert ennek mennie kell
Eldördül az ágyú. A kést szorosan a hasamhoz illesztem belenézek egy kamerába és beszélni kezdek.
- Sziasztok. Még találkozunk... - Elmorzsolok egy könnycseppet. Készülök szúrni mikor a jólismert éles sípolásra leszek figyelmes és felemelkedik a földből egy kis csomag. Elejtem a tőrt és négykézláb oda kúszok érte. Kinyitom és nagy meglepetés tárul a szemem elé. Egy kis kék kapszula és az üzenet: Nem halt meg. Add be neki és meg ne próbáld még egyszer K... Hangosan felnevetek és a kamerába nézek újra amit a szemben lévő fába rejthettek. Legalábbis ott biztos van.
- Köszönöm! L...Az első betű a nevemből. - Ennyivel tartozom nekik. Felültetem Josht akinek alig érzem a pulzusát,így tudom gyorsan kell cselekednem. A kék pirulát a szájába teszem és egy kis víz segítségével sikerül bele diktálnom. Én is iszok pár kortyot és megeszek egy kis zsömlét amit a hátizsákban találtam. Várok.
- Rosie.. - Rekedt hangot hallok amire röktön észbe kapok és a fegyverem felé nyúlok,de örömmel látom,hogy Josh az és jobban van.
- Oh.. Josh. - Oda ülök mellé és a fejét az ölembe hajtom.
- Tudod mindig is reméltem,hogy egyszer lesz egy ilyen pillanatunk. - Mosolyog rám játékosan. Örülök,hogy itt van velem.
- Hát tudod mint mondani szokták: Sose hagyjon el benneteket a remény....
- Szerintem menjünk vissza a szaruhoz. - Töröm meg a csendet és a hangomra Josh hirtelen össze rezzen.
- Rendben. Akkor induljunk vissza csak ne fussunk bele a srácokba.. Most már nem vagyunk egy csapat. - Kicsit megilyesztett Josh. Ha ő fél akkor én is. Megszoktam már,hogy mindig hasonlóan gondolkodunk és ha az egyikünk tart valamitől akkor a másik is.
- Oké akkor szerintem haladjunk körbe és úgy hátha elkerüljük a szövetségeket. - Javaslom és tovább megyünk.
- Miért jöttél velem? - Kérdezem.
- Hahh - Horkant fel Josh majd szembe fordul velem.
- Rosie.... A legjobb barátok vagyunk.... Még a viadal előtt reméltem,hogy lehet több,de - Itt tart egy lehelletnyi szünetet.
- Josh önként jelentkeztél! - Mondom neki kicsit mérgesen.
- Most mondhatnám,hogy meg akartalak védeni,de ez nem igaz. - Itt egy kicsit felröhög.
- Jajj Rosie! Persze megvédelének én ha lehetne,de nem nem. - Kicsit hátrálok mivel Josh kezd kissé furcsán beszélni.
- Nem nem mert te! Mert hát neked nincs szükséged védelemre, így csak re... -Josh hirtelen felordít és térdre rogy. Átnézek felette és egy fiút pillantok meg köpőcsővel a kezében. Hiába próbál futni gondolkodás nélkül leszedem. Eldördül egy ágyú ami az áldozatom halálát jelzi. 11 halott.
- Josh! Josh jól vagy??? - Letérdelek mellé és kitépem a mérgezett nyilacskát a térdhajlatából.
- Hallasz?? - Ütögetem az arcát,de nincs reakció.
- Josh!! Ébredj!!! Ébredj!!!! - Hisztérikus zokogás törik ki belőlem. Ha őt is elvesztem nem élem túl. Segítenem kell neki.
- Josh! - Szipogom. - Nem hagyhatsz itt! Nem hagyhatsz egyedül! Azt mondtad soha nem leszek egyedül! - Újra sírni kezdek. Nem tudom mi volt a nyílban,de nem volt elég erős ahhoz,hogy azonnal végezzen a fiúval. Talán van esélyem arra,hogy megmentsem.
- Josh! Me...Megígérted!!!! Azt ígérted,hogy örökké barátok leszünk... Azt mondtad meg fogsz védeni.. Josh ha meghalsz én utánnad megyek! - Kezdek bőgni újra. Nem érdekel hány támogatót vesztek el. Ha nem volt elég nekik Vicktoria... Nem tudok mit tenni. A kezembe veszek egy tőrt és énekelni kezdek.
A hegytetőn hol a madár szabadon száll.
Egy ember magányosan egyedül áll.
Vidd el madár a lelkét mert elvitted a kedvesét
S szállj végre szabadon már.
- A törrel a karomat simogatom s érzem,hogy tű hegyes penge óvatosan karcolja a csuklóm alatti vékony bőrt. Nézők ezrei figyelhetik feszülten ezeket a pillanatokat hacsak nincs valahol érdekesebb műsor
Ha ez a szakadék mélyebb lenne
A madár egyre alá menne.
A halál torkában a férfi áll mögötte már a kedvese vár
. Vidd el madár vidd csak el mert ennek mennie kell
Eldördül az ágyú. A kést szorosan a hasamhoz illesztem belenézek egy kamerába és beszélni kezdek.
- Sziasztok. Még találkozunk... - Elmorzsolok egy könnycseppet. Készülök szúrni mikor a jólismert éles sípolásra leszek figyelmes és felemelkedik a földből egy kis csomag. Elejtem a tőrt és négykézláb oda kúszok érte. Kinyitom és nagy meglepetés tárul a szemem elé. Egy kis kék kapszula és az üzenet: Nem halt meg. Add be neki és meg ne próbáld még egyszer K... Hangosan felnevetek és a kamerába nézek újra amit a szemben lévő fába rejthettek. Legalábbis ott biztos van.
- Köszönöm! L...Az első betű a nevemből. - Ennyivel tartozom nekik. Felültetem Josht akinek alig érzem a pulzusát,így tudom gyorsan kell cselekednem. A kék pirulát a szájába teszem és egy kis víz segítségével sikerül bele diktálnom. Én is iszok pár kortyot és megeszek egy kis zsömlét amit a hátizsákban találtam. Várok.
- Rosie.. - Rekedt hangot hallok amire röktön észbe kapok és a fegyverem felé nyúlok,de örömmel látom,hogy Josh az és jobban van.
- Oh.. Josh. - Oda ülök mellé és a fejét az ölembe hajtom.
- Tudod mindig is reméltem,hogy egyszer lesz egy ilyen pillanatunk. - Mosolyog rám játékosan. Örülök,hogy itt van velem.
- Hát tudod mint mondani szokták: Sose hagyjon el benneteket a remény....
2015. május 7., csütörtök
21,fejezet: Valaminek vége
A nyilam Vicktoria feje fölött suhan el,de a lányt ez kellő képpen megijesztette így futni kezd. Valami furcsa dolog lesz urrá rajtam így nem tudok megállni csak uttánna rohanok.
- Rosie!! - Hallom a hátam mögül Josht és mikor vissza nézek látom,hogy Mashék elkezdtek futni,de a másik irányba.
- Elkaplak!! - Csúsznak ki a számon ezek a szavak és úgy csengenek mint a régi viadalokon az ártatlanokat üldöző hivatásosoké. Vicktoria csak rohan előttem és néha hangosan felhorkant. A hó kezd megolvadni így néha el-el csúszunk,de a lány nem akar megállni. Én nem adom fel. A külvilág megszűnik,de tudom,hogy végeznem kell a lánnyal,ha nem ő öl meg és nem engedhetem neki,hogy elvegye az életemet... Ő nem! Caroline, Travis!!!! Hirtelen annyi energiát érzek magamba,hogy gyorsítani kezdek. Vicktoria nem érti ez látszik az arcán amikor hátra fordul. Itt az idő...
- Meg vagy!!! - Vetem rá magam Vicktoria lábaira és szinte állatiasan rá morgok.
- Hahaha! Azt hitted mi? - Röhög a képembe és a tőr felé nyúl ami az övén van csak,hogy én gyorsabb vagyok és a kezére térdelek. Vicktoria erős így könnyedén fordít a hejzetünkön,de ez nekem is sikerül. Vicktoria gyorsan rám ugrik.
- Jajj Rosie drágám! - Néz rám és csöpögős hangon színészkedni kezd.
- Itt most nem segít a neved! Ki veszi ezt be!? Talán a kisfiú akinek el kellett vágnom a torkát? - Felnevet nekem pedig előtörnek a könnyeim és még mindig hiába vergödök Vicktoria alatt.
- Nyugi már!! Vagy éppen a kis barátod.. Caroline.. Ó úgy sajnálom.. - Tettet szomorúságot és valami vért ken a számra amitől a gyomrom is felfordul.
- Utolsó szemét vagy!!! Bíztam benned! És ők is!! - Vágom a fejéhez.
- Úgy sajnálom! És most ha nem zavar megnyerem a viadalt! - Röhög képen és felém emeli a tőrt,de össze szedem magamat és megfordulok. Én kerülök a lány fölé.
- Persze.. Bukott angyal!! - Kiáltom és szúrok. A tőr egyenesen Vicktoria mellkasába megy.
- Caroline! - döfök újra és az arcom a rám köhögött vértől már vörös.
- Travis!! - Ordítok és csak szúrok és szúrok az ágyú eldörrent de még mindig. Mindenem véres és a szemembe folyton csak az alattam lévő élettelen lány szürke szeme bámul.
- Megölted!! Te gyilkos! Te megölted!!! - Szúrok újra és újra,de a lány már szinte felismerhetetlen lett.
- Jesszusom Rosie!!!! - Rángat le a könnyeivel küszködő Josh Vicktoriáról.
- Én.... Azt hittem meghaltál!! Hallottam az ágyút. - Ölel meg és a mellkasába fúrom magam.
- Josh.. Én megöltem.. Én megöltem! - Zokogok és a tőr a kezemből a földre esik.
- Igen Rosie.. Megölted. - Próbál vígasztalni Josh,de én szép lassan a földre kúszok és össze kuporodok.
- Me--meghalt.... - Nézelődök fel,de újra és újra csak Vicktoria üveges tekintete , vérző mellkasa és a körülöttünk vörösen csordogáló hó erecske tárul a szemem elé. Hangos zokogásban török ki és szép lassan a csapat többi tagja is megjelenik. Először Florencia aki hozzám lép és megölel.
- Köszönöm! - Suttogja a fülembe.
- Srácok én nem vagyok képes tovább........ veletek maradani. - Mondom.
- Én kilépek a szövetségből. - Nézek rájuk és hirtelen néma csönd lesz. A közönség valószínüleg feszülten figyeli ezeket a perceket.
- Rendben. Elfogadjuk a döntésedet, - Lép hozzám Michell és megölel.
- Vele tarok. - Lép mellém Josh és szép lassan érzékeny búcsút veszünk a többiektől és egy fegyverekkel és étellel megrakott táskával útnak indulunk. Hirtelen sípolást hallok és a földből egy kis ezüst tégej emelkedik fel. Leves van benne és valami nyugtató szerű. Ezzel az üzenettel : Valaminek vége... K
- Rosie!! - Hallom a hátam mögül Josht és mikor vissza nézek látom,hogy Mashék elkezdtek futni,de a másik irányba.
- Elkaplak!! - Csúsznak ki a számon ezek a szavak és úgy csengenek mint a régi viadalokon az ártatlanokat üldöző hivatásosoké. Vicktoria csak rohan előttem és néha hangosan felhorkant. A hó kezd megolvadni így néha el-el csúszunk,de a lány nem akar megállni. Én nem adom fel. A külvilág megszűnik,de tudom,hogy végeznem kell a lánnyal,ha nem ő öl meg és nem engedhetem neki,hogy elvegye az életemet... Ő nem! Caroline, Travis!!!! Hirtelen annyi energiát érzek magamba,hogy gyorsítani kezdek. Vicktoria nem érti ez látszik az arcán amikor hátra fordul. Itt az idő...
- Meg vagy!!! - Vetem rá magam Vicktoria lábaira és szinte állatiasan rá morgok.
- Hahaha! Azt hitted mi? - Röhög a képembe és a tőr felé nyúl ami az övén van csak,hogy én gyorsabb vagyok és a kezére térdelek. Vicktoria erős így könnyedén fordít a hejzetünkön,de ez nekem is sikerül. Vicktoria gyorsan rám ugrik.
- Jajj Rosie drágám! - Néz rám és csöpögős hangon színészkedni kezd.
- Itt most nem segít a neved! Ki veszi ezt be!? Talán a kisfiú akinek el kellett vágnom a torkát? - Felnevet nekem pedig előtörnek a könnyeim és még mindig hiába vergödök Vicktoria alatt.
- Nyugi már!! Vagy éppen a kis barátod.. Caroline.. Ó úgy sajnálom.. - Tettet szomorúságot és valami vért ken a számra amitől a gyomrom is felfordul.
- Utolsó szemét vagy!!! Bíztam benned! És ők is!! - Vágom a fejéhez.
- Úgy sajnálom! És most ha nem zavar megnyerem a viadalt! - Röhög képen és felém emeli a tőrt,de össze szedem magamat és megfordulok. Én kerülök a lány fölé.
- Persze.. Bukott angyal!! - Kiáltom és szúrok. A tőr egyenesen Vicktoria mellkasába megy.
- Caroline! - döfök újra és az arcom a rám köhögött vértől már vörös.
- Travis!! - Ordítok és csak szúrok és szúrok az ágyú eldörrent de még mindig. Mindenem véres és a szemembe folyton csak az alattam lévő élettelen lány szürke szeme bámul.
- Megölted!! Te gyilkos! Te megölted!!! - Szúrok újra és újra,de a lány már szinte felismerhetetlen lett.
- Jesszusom Rosie!!!! - Rángat le a könnyeivel küszködő Josh Vicktoriáról.
- Én.... Azt hittem meghaltál!! Hallottam az ágyút. - Ölel meg és a mellkasába fúrom magam.
- Josh.. Én megöltem.. Én megöltem! - Zokogok és a tőr a kezemből a földre esik.
- Igen Rosie.. Megölted. - Próbál vígasztalni Josh,de én szép lassan a földre kúszok és össze kuporodok.
- Me--meghalt.... - Nézelődök fel,de újra és újra csak Vicktoria üveges tekintete , vérző mellkasa és a körülöttünk vörösen csordogáló hó erecske tárul a szemem elé. Hangos zokogásban török ki és szép lassan a csapat többi tagja is megjelenik. Először Florencia aki hozzám lép és megölel.
- Köszönöm! - Suttogja a fülembe.
- Srácok én nem vagyok képes tovább........ veletek maradani. - Mondom.
- Én kilépek a szövetségből. - Nézek rájuk és hirtelen néma csönd lesz. A közönség valószínüleg feszülten figyeli ezeket a perceket.
- Rendben. Elfogadjuk a döntésedet, - Lép hozzám Michell és megölel.
- Vele tarok. - Lép mellém Josh és szép lassan érzékeny búcsút veszünk a többiektől és egy fegyverekkel és étellel megrakott táskával útnak indulunk. Hirtelen sípolást hallok és a földből egy kis ezüst tégej emelkedik fel. Leves van benne és valami nyugtató szerű. Ezzel az üzenettel : Valaminek vége... K
2015. május 6., szerda
20.fejezet: védekezés hiába való
Reggel a hűvös levegőre ébredek. Mellettem Carolien ül aki látszólag már jobban érzi magát.
- Jó reggelt. - Köszön kedves hangon
- Jó reggelt! Jobban vagy már?
- Hát... Nem vagyok kiütve,de abban sem vagyok biztos,hogy fel tudok állni egyáltalán. - Szomorkodik.
- Próbáljuk meg! - Ajánlom fel és Caroline arcán aggodalmas mosoly jelenik meg.
- Rendben. - Nyújtja a kezét én meg talpra segítem,de láthatóan már ez is fájdalmat okoz neki.
- Figyelj ha nagyon fáj akkor inkább ülj le. - Szabadkozok.
-Nem. Jó ez így. Sétáljunk egy kicsit. - Mondja a lány és elkezdünk óvatosan körözni a barlangban. Jobban van ez látszik rajta,de még mindig nem tud járni úgy,hogy ez ne okozna neki hatalmas fájdalmat.
- Üljünk le. - Segítek neki.
- Figyelj Rosie! Hallottam a tegnap esti beszélgetést és én csak hátráltatnálak titeket szóval...
- Eszedbe se jusson! Nem hagyunk itt senkit! - Mondom és kezdenek elő törni a könnyeim.
- De mindenkinek könnyebb lesz! - Győzköd Caroline.
- Nem! Jobban leszel! - kezdek pityeregni.
- Nem Rosie! Meg fogok halni!! Nem érted!!! Meg fogok halni.!! Látod itt ezt a csíkot?? - Csattan fel Caroline én meg csak némán nézem a lábán hosszan elterülő vörös felfelé kúszó csíkot.
- Látod?? És Rosie tudod mit jelent ez?? Tudod? - Kérdezi ingerülten. Én pedig csak némán bámulok magam elé.
- Ha nem hát elmondom!! Vérmérgezés! Ha nem kapok gyógyszert 1 órán belül meghalok!! Érted! - Kezd zokogni.
- De....De biztosan küldenek majd! - próbálom vigasztalni,de tudjuk,hogy egy ilyen gyógyszer már most a játék elején is nagyon sokba kerül.
- Persze! Rosie én nem te vagyok! Engem nem éltetnek! Azért jöttem ide,hogy a szüleim büszkék legyenek rám.. Legalább büszkén halok meg.. - Nevet keservesen és a nevetés hamar köhögéssé és zokogássá változik.
- De fognak! Hisz hivatásosak vagyunk! Bennünk van a győzelem!! - Próbálom biztatni.
- Hivatásosak? Ugyan már! Nem is öltünk meg még senkit csak azt aki ránk támadt! Az emberek most Vicktoriában látják az esélyt! Megszökött gyilkolt, toborzott, árult! Mindenki imádja! - Ha tehetném rávágnám,hogy nem igaz,de tudom,hogy Carolinenak van igaza.
- Indulnunk kell! - Kel fel Jasmine és ébresztgeti a többieket.
- Jas...... Mi nem mehetünk.... - Nézek rá és a szememmel óvatosan Caroline felé pillantok aki eserves kacajt hallat.
- Ó értem.. Tudod megfogattuk,hogy nem hagyunk cserben senkit és ehhez tartanám is magam ha nem lennénk... - itt elharapja mondatot és Michel erősebb,de biztató hangon megszólal.
- Körbezártak minket!
- Ki? - Kérdezem. Vagy vadállatok vagy Vicktoria.. Nem tudom melyik a jobb.
- Vicktoria,Henry,Mash és egy lány.
- Fegyverek? - Kérdezi Florencia.
- Egy kard van Vicktoriánál és egy tőr. Henrynél tőr van ahogy Mashnél is. A lánynál pedig köpőcső.. Feltételezem méreggel. - Méregeti az ellenfelet Mash egy apró résen keresztül.
- Támadjunk! - Mondja Caroline akinek sikerült lábra állnia.
- 3...2... 1.... Ezt most biztos élvezi a közönség!- Nevet szánalmasan Josh és kiugrik a barlang bejáratából.
-Mi a.... - Mondja Florencia és egy hangos sikoly remegi be az arénát.
- Na nem jöttök elkezdődött a buli!! - Röhög Josh és a válla felett látom a lányt akinek a lábából egy tőr áll ki. Tudom,hogy ezt csak a viadal teszi vele,de most kellemes melegséggel áraszt el,hogy ilyen jó kedve van még ha tudom is,hogy csak meg játssza.
- Oké. Mi a barlang előtt ti a tetőn támadjatok!!! - Int Mash és mi lányok felmászunk a barlang tetejére.Caroline pedig bent marad. Ahogy felértünk egyből egy tőr repül felém és el is talált volna ha nem lett volna ott Caroline. A tőr a szívébe fúródott.
- Caroline!!! - Sikítok fel.
- Rosie..... Nye...nyerd meg. -Mondta és köhögött egyet aminek hála sűrű,ragacsos vér bugyogott ki a lány szájából,majd eldörren egy ágyú. Felnéztem és Vicktoria elégedetten mosolygó arca tárul a szemem elé.
- Megöllek!!! - Ordítok rá és lövésre készen ráfogom az íjam,de a lány csak mosolyog. Tudja,hogy így nem fogom megtenni. Leugrok és a lány felé kezdek rohanni egy tőrrel az övemen és íjjal a kezemben. Henry nekem akar támadni,de Vicktoria csendre inti. Tudja,hogy ez a kettőnk harca itt most valaki meg fog halni kettőnk közül. Csak rajtunk áll,hogy ki.
- Gyere csak cic cic. - Mutogat nekem én pedig kiengedek egy nyílvesszőt egyenesen a feje irányába.
- Jó reggelt. - Köszön kedves hangon
- Jó reggelt! Jobban vagy már?
- Hát... Nem vagyok kiütve,de abban sem vagyok biztos,hogy fel tudok állni egyáltalán. - Szomorkodik.
- Próbáljuk meg! - Ajánlom fel és Caroline arcán aggodalmas mosoly jelenik meg.
- Rendben. - Nyújtja a kezét én meg talpra segítem,de láthatóan már ez is fájdalmat okoz neki.
- Figyelj ha nagyon fáj akkor inkább ülj le. - Szabadkozok.
-Nem. Jó ez így. Sétáljunk egy kicsit. - Mondja a lány és elkezdünk óvatosan körözni a barlangban. Jobban van ez látszik rajta,de még mindig nem tud járni úgy,hogy ez ne okozna neki hatalmas fájdalmat.
- Üljünk le. - Segítek neki.
- Figyelj Rosie! Hallottam a tegnap esti beszélgetést és én csak hátráltatnálak titeket szóval...
- Eszedbe se jusson! Nem hagyunk itt senkit! - Mondom és kezdenek elő törni a könnyeim.
- De mindenkinek könnyebb lesz! - Győzköd Caroline.
- Nem! Jobban leszel! - kezdek pityeregni.
- Nem Rosie! Meg fogok halni!! Nem érted!!! Meg fogok halni.!! Látod itt ezt a csíkot?? - Csattan fel Caroline én meg csak némán nézem a lábán hosszan elterülő vörös felfelé kúszó csíkot.
- Látod?? És Rosie tudod mit jelent ez?? Tudod? - Kérdezi ingerülten. Én pedig csak némán bámulok magam elé.
- Ha nem hát elmondom!! Vérmérgezés! Ha nem kapok gyógyszert 1 órán belül meghalok!! Érted! - Kezd zokogni.
- De....De biztosan küldenek majd! - próbálom vigasztalni,de tudjuk,hogy egy ilyen gyógyszer már most a játék elején is nagyon sokba kerül.
- Persze! Rosie én nem te vagyok! Engem nem éltetnek! Azért jöttem ide,hogy a szüleim büszkék legyenek rám.. Legalább büszkén halok meg.. - Nevet keservesen és a nevetés hamar köhögéssé és zokogássá változik.
- De fognak! Hisz hivatásosak vagyunk! Bennünk van a győzelem!! - Próbálom biztatni.
- Hivatásosak? Ugyan már! Nem is öltünk meg még senkit csak azt aki ránk támadt! Az emberek most Vicktoriában látják az esélyt! Megszökött gyilkolt, toborzott, árult! Mindenki imádja! - Ha tehetném rávágnám,hogy nem igaz,de tudom,hogy Carolinenak van igaza.
- Indulnunk kell! - Kel fel Jasmine és ébresztgeti a többieket.
- Jas...... Mi nem mehetünk.... - Nézek rá és a szememmel óvatosan Caroline felé pillantok aki eserves kacajt hallat.
- Ó értem.. Tudod megfogattuk,hogy nem hagyunk cserben senkit és ehhez tartanám is magam ha nem lennénk... - itt elharapja mondatot és Michel erősebb,de biztató hangon megszólal.
- Körbezártak minket!
- Ki? - Kérdezem. Vagy vadállatok vagy Vicktoria.. Nem tudom melyik a jobb.
- Vicktoria,Henry,Mash és egy lány.
- Fegyverek? - Kérdezi Florencia.
- Egy kard van Vicktoriánál és egy tőr. Henrynél tőr van ahogy Mashnél is. A lánynál pedig köpőcső.. Feltételezem méreggel. - Méregeti az ellenfelet Mash egy apró résen keresztül.
- Támadjunk! - Mondja Caroline akinek sikerült lábra állnia.
- 3...2... 1.... Ezt most biztos élvezi a közönség!- Nevet szánalmasan Josh és kiugrik a barlang bejáratából.
-Mi a.... - Mondja Florencia és egy hangos sikoly remegi be az arénát.
- Na nem jöttök elkezdődött a buli!! - Röhög Josh és a válla felett látom a lányt akinek a lábából egy tőr áll ki. Tudom,hogy ezt csak a viadal teszi vele,de most kellemes melegséggel áraszt el,hogy ilyen jó kedve van még ha tudom is,hogy csak meg játssza.
- Oké. Mi a barlang előtt ti a tetőn támadjatok!!! - Int Mash és mi lányok felmászunk a barlang tetejére.Caroline pedig bent marad. Ahogy felértünk egyből egy tőr repül felém és el is talált volna ha nem lett volna ott Caroline. A tőr a szívébe fúródott.
- Caroline!!! - Sikítok fel.
- Rosie..... Nye...nyerd meg. -Mondta és köhögött egyet aminek hála sűrű,ragacsos vér bugyogott ki a lány szájából,majd eldörren egy ágyú. Felnéztem és Vicktoria elégedetten mosolygó arca tárul a szemem elé.
- Megöllek!!! - Ordítok rá és lövésre készen ráfogom az íjam,de a lány csak mosolyog. Tudja,hogy így nem fogom megtenni. Leugrok és a lány felé kezdek rohanni egy tőrrel az övemen és íjjal a kezemben. Henry nekem akar támadni,de Vicktoria csendre inti. Tudja,hogy ez a kettőnk harca itt most valaki meg fog halni kettőnk közül. Csak rajtunk áll,hogy ki.
- Gyere csak cic cic. - Mutogat nekem én pedig kiengedek egy nyílvesszőt egyenesen a feje irányába.
2015. május 5., kedd
Sziasztok! Egy nagyon kedves meglepetésben volt részem! Ezt nagyon köszönöm Shara Daylornak! Akkor kezdjük is először a szabályokkal!
1.) Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől van
2.) Olvasd el annak a blogját, akitől kaptad a díjat
3.) Írj 12 dolgot annak a blogjáról, akitől kaptad (térj ki a szereplőkre, szokásaikra stb., de nem írhatod azt, amit ő írt a sajátjáról)
4.) Írj 12 dolgot a saját blogodról
5.) Válaszolj 12 kérdésre
6.) Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban
7.) Kommentelj annak a blogján 1 fejezethez (vagy akármihez), akitől kaptad a díjat, ugyanis mindenkinek jól esik a visszajelzés.
8.) Cseréljetek linket is! Rakd ki azt, akitől kaptad, és írj neki, hogy ő is tegyen ki téged.
9.) Küld tovább min. 12 embernek a díjat.
Hát akkor vágjunk bele.
12 dolog a http://3meszarlas.blogspot.hu/ a 3. nagy mészárlásról.
1. Éhezők viadala fanfiction
2. Egy 14 éves lányról szól
3. Nagyon jónak gondolom a történetet már csak a fiatal főhős miatt is
4. Már majdnem végig olvastam,de sajnos nincs mindig időm. :(
5. Nagyon szimpatikus a karaktered!
6. Nagyon jó sítlusban írta le az író
7. Tetszik,hogy vannak megadott biztos szereplők a könyvből mint Peeta
8. Tetszik a blog részletessége.
9. Az egyik kedvencem a blogban a "mi lett volna ha..." stílusa
10. Mindenkinek ajánlom!
11.Az eddigi kedvenc részem az interjús rész.
12. Összeségében csak annyit tudok mondani: IMÁDOM
Most pedig 12 dolog a saját blogomról...
1. Egy Rosie nevű lányról szól.
2. Ami a győzelmet illeti lesznek még meglepetések.
3. Rosie személyisége szerintem egy kicsit vadnak sikerült.
4. Saját magamat leginkább Rosie későbbi énjében látom
5. A 12. Éhezők Viadalát mutatja be.
6. A 9. körzet szemszögéből
7. A kedvenc szereplő Kristeen Michel és Rosie
8. Tervezek bele egy nagy csavart.
9. Nam sokára új rész
10. Ha Haloweeni jelmez verseny lenne a választásom biztosan Victoriára esne az angyal rucira.
11. Rosie bemutatkozó ruháját a rajtam lévő farmer ing ihlette.
12. Imádom az olvasóimat és kommentáljatok!!
Most pedig válaszolok a kérdésekre:
1. A díjjal találtál rá a blogomra vagy eddig is olvastad? : Igazából azután kezdtem olvasni miután kommentáltál
2. Szerinted min lehetne javítani benne? Szerintem nem tökéletes mert hiányzik belőle a hiba
3. Tetszik a design? Tetszik! Könnyen olvasható és illik mindenhez.
4. Van olyan szereplő, aki a szívedhez nőtt? Igen Zoe
5. Mi tetszik a blogban? Az érdekes történet átdolgozás
6. És mi nem? Nincs olyan... :D Max a puszit kicsit furcsának találom az interjúnál
7. Szereted az Éhezők viadalát? Ez milyen kérdés?
8. Olvastad a könyvet, vagy láttad a filmet, esetleg mindkettőt? Mindekttő
9. Van tipped, hogy mi lesz a blog vége? Nincs de várom
10. Szerinted jó ötlet volt az az egyszeri szemszögváltás? Igen lehetne több is :D
11. Van olyan szereplő, akit máshogy képzeltél el, mint ahogy le van írva? nincsen igazából
12. Nagy gond ha nem tudok kitalálni egy utolsó kérdést? :D
Most pedig én teszek fel kérdés:
1. Mi tetszik a blogomban?
2. Mi nem?
3. Ki a kedvenc szereplőd ha van?
4. Van valaki akitől többet vártál?
5. Melyik a kedvenc részed ha van?
6. Szerinted ki nyeri meg a viadalt?
7. Rosie és Josh össze jönnek?
8. Olvasod a blogom?
9. Milyen legyen a háttér,
10. hogy tetszik a körzet választás?
11. Rosie ruhájáról mi a véleményed?
12. Kinek a halálát sajnálnád, sajnálod nagyon?
Küldeném:
Abigail Morgennek
Vissza Sarahnak ha lehet ilyet ;)
Clovenak
és ennyi
1.) Köszönd meg a díjat, és tedd ki, hogy kitől van
2.) Olvasd el annak a blogját, akitől kaptad a díjat
3.) Írj 12 dolgot annak a blogjáról, akitől kaptad (térj ki a szereplőkre, szokásaikra stb., de nem írhatod azt, amit ő írt a sajátjáról)
4.) Írj 12 dolgot a saját blogodról
5.) Válaszolj 12 kérdésre
6.) Tegyél fel 12 kérdést a saját blogoddal kapcsolatban
7.) Kommentelj annak a blogján 1 fejezethez (vagy akármihez), akitől kaptad a díjat, ugyanis mindenkinek jól esik a visszajelzés.
8.) Cseréljetek linket is! Rakd ki azt, akitől kaptad, és írj neki, hogy ő is tegyen ki téged.
9.) Küld tovább min. 12 embernek a díjat.
Hát akkor vágjunk bele.
12 dolog a http://3meszarlas.blogspot.hu/ a 3. nagy mészárlásról.
1. Éhezők viadala fanfiction
2. Egy 14 éves lányról szól
3. Nagyon jónak gondolom a történetet már csak a fiatal főhős miatt is
4. Már majdnem végig olvastam,de sajnos nincs mindig időm. :(
5. Nagyon szimpatikus a karaktered!
6. Nagyon jó sítlusban írta le az író
7. Tetszik,hogy vannak megadott biztos szereplők a könyvből mint Peeta
8. Tetszik a blog részletessége.
9. Az egyik kedvencem a blogban a "mi lett volna ha..." stílusa
10. Mindenkinek ajánlom!
11.Az eddigi kedvenc részem az interjús rész.
12. Összeségében csak annyit tudok mondani: IMÁDOM
Most pedig 12 dolog a saját blogomról...
1. Egy Rosie nevű lányról szól.
2. Ami a győzelmet illeti lesznek még meglepetések.
3. Rosie személyisége szerintem egy kicsit vadnak sikerült.
4. Saját magamat leginkább Rosie későbbi énjében látom
5. A 12. Éhezők Viadalát mutatja be.
6. A 9. körzet szemszögéből
7. A kedvenc szereplő Kristeen Michel és Rosie
8. Tervezek bele egy nagy csavart.
9. Nam sokára új rész
10. Ha Haloweeni jelmez verseny lenne a választásom biztosan Victoriára esne az angyal rucira.
11. Rosie bemutatkozó ruháját a rajtam lévő farmer ing ihlette.
12. Imádom az olvasóimat és kommentáljatok!!
Most pedig válaszolok a kérdésekre:
1. A díjjal találtál rá a blogomra vagy eddig is olvastad? : Igazából azután kezdtem olvasni miután kommentáltál
2. Szerinted min lehetne javítani benne? Szerintem nem tökéletes mert hiányzik belőle a hiba
3. Tetszik a design? Tetszik! Könnyen olvasható és illik mindenhez.
4. Van olyan szereplő, aki a szívedhez nőtt? Igen Zoe
5. Mi tetszik a blogban? Az érdekes történet átdolgozás
6. És mi nem? Nincs olyan... :D Max a puszit kicsit furcsának találom az interjúnál
7. Szereted az Éhezők viadalát? Ez milyen kérdés?
8. Olvastad a könyvet, vagy láttad a filmet, esetleg mindkettőt? Mindekttő
9. Van tipped, hogy mi lesz a blog vége? Nincs de várom
10. Szerinted jó ötlet volt az az egyszeri szemszögváltás? Igen lehetne több is :D
11. Van olyan szereplő, akit máshogy képzeltél el, mint ahogy le van írva? nincsen igazából
12. Nagy gond ha nem tudok kitalálni egy utolsó kérdést? :D
Most pedig én teszek fel kérdés:
1. Mi tetszik a blogomban?
2. Mi nem?
3. Ki a kedvenc szereplőd ha van?
4. Van valaki akitől többet vártál?
5. Melyik a kedvenc részed ha van?
6. Szerinted ki nyeri meg a viadalt?
7. Rosie és Josh össze jönnek?
8. Olvasod a blogom?
9. Milyen legyen a háttér,
10. hogy tetszik a körzet választás?
11. Rosie ruhájáról mi a véleményed?
12. Kinek a halálát sajnálnád, sajnálod nagyon?
Küldeném:
Abigail Morgennek
Vissza Sarahnak ha lehet ilyet ;)
Clovenak
és ennyi
2015. április 18., szombat
Válasz a kommentekre.
Köszönöm az eddig beérkezett kommenteket. Természetesen ezután is várom őket és nagyon hálás vagyok a véleményekért. Az egyik kérdésben arra voltatok kíváncsiak, hogyha Roxanne tudja Rosie testvérének a nevét akkor Rosie miért nem?
Válasz: Rosie tudja a testvére nevét. Később jelentősége is lesz
Válasz: Rosie tudja a testvére nevét. Később jelentősége is lesz
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)