Megvárom míg Josh elalszik és elindulok körülnézni. Persze sosem távolodok el túlságosan,de itt nem vagyunk biztonságban. Ha minden igaz, ha Josh kialudta magát olyan lesz mintha meg sem történt volna. Felmászok a legközelebbi fára ami pont Josh felett van és nézelődök. Körülöttünk minden havas így már értem miért kell vastag kabát. Nem lehet a hegyeken át látni,de mintha az egyik részen lenne egy kis tó.
- Rosie! Gyere induljunk! - Szól Josh aki már talpon van. Ilyen hamar elment az idő?
- Jobban vagy? - Kérdezem.
- Persze.. Csak annyira emlékszem,hogy valaki belém lőtt egy kis mérgező nyilat. Onnan képszakadás.. Történt valami? - Kérdezi Josh és kicsit oldalra billenti a fejét.
- Ez most komoly??? - Lepődök meg azt hiszem jogosan.
- Mi volt Rosie? - Lép közelebb.
- Semmi.. Induljunk még át akarok érni. Mondom és előre indulok. Az út felét némán tesszük meg. Így legalább kicsit át tudom gondolni a dolgokat. Számoljunk. 6 halott a mészárláson. A lány akit a madár ölt meg és Travis. 8. Aztán Caroline az ágyú ami nem tudom kihez tartozott,de azt hitem Josh halt meg. És volt még az a lány akit Mash ölt meg mert sokat beszélt. Aztán volt méga fiú akit megöltem mert Josh lábába lőtt és volt egy kósza ágyú. 13-om.
- Rosie itt vagyunk! - Ragad karon Josh. A hegy egy teljesen ismeretlen pontja előtt állunk.
- Nálunk van még a kampó? - Kérdezem Josht aki elő veszi a tárgyat a táskából.
- Szóval igen. - Bolintok és felfelé kezdünk mászni.A kis bogarakkal már óvatosabbak vagyunk,de még így is megcsíp egy kettő.
- Hát jó innen már csak lefelé. - Bátorítjuk egymást és Joshba kapaszkodva lecsúszunk a hegyoldalon. Ez még csak a 3. nap de ahhoz képest kevesen haltak meg... Szerintem lesz itt valami.
- Itt azóta is esik az eső? - Néz rám a fiú kissé hitetlenkedve,de meg sem próbálhatok válaszolni ugyanis egy dárda repül el melettem ezzel egy hosszú,mély sebet ejtve a karomon.
- Futás!!! - Ordítom és rohanni kezdünk a szaru felé,de üldözőink sem hagynak fel a támadással. Már csak egy nyilam van és azt nem akarom így elpazarolni hiszen nem látom a támadóinkat. Nem tudom milyen messze van a szaru,de a lábaim maguktól mennek. Josh egy kicsivel elöttem fut így mikor ő ereszkedni kezd én is készülök a lejtőre. De mikor észreveszem,hogy Josh megállt kicsit meghökkenek majd rájövök,hogy miért. A bőségszarunak csak a teteje látszik,ugyanis az egész völgy tele van vízzel... Sarokba szorítottak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése