Josh gyors tempóban haladt elöl míg én az íjjal a kezemben mögötte megyek. Sajnos már csak egy nyilvesszőm van és még mindig veszélyt jelentenek ránk Mashék és most,hogy kiváltunk a szövetségből senki nem vonhatná kérdőre Jasmint, Florenciát és Michelt ha ránk támadna.
- Szerintem menjünk vissza a szaruhoz. - Töröm meg a csendet és a hangomra Josh hirtelen össze rezzen.
- Rendben. Akkor induljunk vissza csak ne fussunk bele a srácokba.. Most már nem vagyunk egy csapat. - Kicsit megilyesztett Josh. Ha ő fél akkor én is. Megszoktam már,hogy mindig hasonlóan gondolkodunk és ha az egyikünk tart valamitől akkor a másik is.
- Oké akkor szerintem haladjunk körbe és úgy hátha elkerüljük a szövetségeket. - Javaslom és tovább megyünk.
- Miért jöttél velem? - Kérdezem.
- Hahh - Horkant fel Josh majd szembe fordul velem.
- Rosie.... A legjobb barátok vagyunk.... Még a viadal előtt reméltem,hogy lehet több,de - Itt tart egy lehelletnyi szünetet.
- Josh önként jelentkeztél! - Mondom neki kicsit mérgesen.
- Most mondhatnám,hogy meg akartalak védeni,de ez nem igaz. - Itt egy kicsit felröhög.
- Jajj Rosie! Persze megvédelének én ha lehetne,de nem nem. - Kicsit hátrálok mivel Josh kezd kissé furcsán beszélni.
- Nem nem mert te! Mert hát neked nincs szükséged védelemre, így csak re... -Josh hirtelen felordít és térdre rogy. Átnézek felette és egy fiút pillantok meg köpőcsővel a kezében. Hiába próbál futni gondolkodás nélkül leszedem. Eldördül egy ágyú ami az áldozatom halálát jelzi. 11 halott.
- Josh! Josh jól vagy??? - Letérdelek mellé és kitépem a mérgezett nyilacskát a térdhajlatából.
- Hallasz?? - Ütögetem az arcát,de nincs reakció.
- Josh!! Ébredj!!! Ébredj!!!! - Hisztérikus zokogás törik ki belőlem. Ha őt is elvesztem nem élem túl. Segítenem kell neki.
- Josh! - Szipogom. - Nem hagyhatsz itt! Nem hagyhatsz egyedül! Azt mondtad soha nem leszek egyedül! - Újra sírni kezdek. Nem tudom mi volt a nyílban,de nem volt elég erős ahhoz,hogy azonnal végezzen a fiúval. Talán van esélyem arra,hogy megmentsem.
- Josh! Me...Megígérted!!!! Azt ígérted,hogy örökké barátok leszünk... Azt mondtad meg fogsz védeni.. Josh ha meghalsz én utánnad megyek! - Kezdek bőgni újra. Nem érdekel hány támogatót vesztek el. Ha nem volt elég nekik Vicktoria... Nem tudok mit tenni. A kezembe veszek egy tőrt és énekelni kezdek.
A hegytetőn hol a madár szabadon száll.
Egy ember magányosan egyedül áll.
Vidd el madár a lelkét mert elvitted a kedvesét
S szállj végre szabadon már.
- A törrel a karomat simogatom s érzem,hogy tű hegyes penge óvatosan karcolja a csuklóm alatti vékony bőrt. Nézők ezrei figyelhetik feszülten ezeket a pillanatokat hacsak nincs valahol érdekesebb műsor
Ha ez a szakadék mélyebb lenne
A madár egyre alá menne.
A halál torkában a férfi áll mögötte már a kedvese vár
. Vidd el madár vidd csak el mert ennek mennie kell
Eldördül az ágyú. A kést szorosan a hasamhoz illesztem belenézek egy kamerába és beszélni kezdek.
- Sziasztok. Még találkozunk... - Elmorzsolok egy könnycseppet. Készülök szúrni mikor a jólismert éles sípolásra leszek figyelmes és felemelkedik a földből egy kis csomag. Elejtem a tőrt és négykézláb oda kúszok érte. Kinyitom és nagy meglepetés tárul a szemem elé. Egy kis kék kapszula és az üzenet: Nem halt meg. Add be neki és meg ne próbáld még egyszer K... Hangosan felnevetek és a kamerába nézek újra amit a szemben lévő fába rejthettek. Legalábbis ott biztos van.
- Köszönöm! L...Az első betű a nevemből. - Ennyivel tartozom nekik. Felültetem Josht akinek alig érzem a pulzusát,így tudom gyorsan kell cselekednem. A kék pirulát a szájába teszem és egy kis víz segítségével sikerül bele diktálnom. Én is iszok pár kortyot és megeszek egy kis zsömlét amit a hátizsákban találtam. Várok.
- Rosie.. - Rekedt hangot hallok amire röktön észbe kapok és a fegyverem felé nyúlok,de örömmel látom,hogy Josh az és jobban van.
- Oh.. Josh. - Oda ülök mellé és a fejét az ölembe hajtom.
- Tudod mindig is reméltem,hogy egyszer lesz egy ilyen pillanatunk. - Mosolyog rám játékosan. Örülök,hogy itt van velem.
- Hát tudod mint mondani szokták: Sose hagyjon el benneteket a remény....
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése