A nyilam Vicktoria feje fölött suhan el,de a lányt ez kellő képpen megijesztette így futni kezd. Valami furcsa dolog lesz urrá rajtam így nem tudok megállni csak uttánna rohanok.
- Rosie!! - Hallom a hátam mögül Josht és mikor vissza nézek látom,hogy Mashék elkezdtek futni,de a másik irányba.
- Elkaplak!! - Csúsznak ki a számon ezek a szavak és úgy csengenek mint a régi viadalokon az ártatlanokat üldöző hivatásosoké. Vicktoria csak rohan előttem és néha hangosan felhorkant. A hó kezd megolvadni így néha el-el csúszunk,de a lány nem akar megállni. Én nem adom fel. A külvilág megszűnik,de tudom,hogy végeznem kell a lánnyal,ha nem ő öl meg és nem engedhetem neki,hogy elvegye az életemet... Ő nem! Caroline, Travis!!!! Hirtelen annyi energiát érzek magamba,hogy gyorsítani kezdek. Vicktoria nem érti ez látszik az arcán amikor hátra fordul. Itt az idő...
- Meg vagy!!! - Vetem rá magam Vicktoria lábaira és szinte állatiasan rá morgok.
- Hahaha! Azt hitted mi? - Röhög a képembe és a tőr felé nyúl ami az övén van csak,hogy én gyorsabb vagyok és a kezére térdelek. Vicktoria erős így könnyedén fordít a hejzetünkön,de ez nekem is sikerül. Vicktoria gyorsan rám ugrik.
- Jajj Rosie drágám! - Néz rám és csöpögős hangon színészkedni kezd.
- Itt most nem segít a neved! Ki veszi ezt be!? Talán a kisfiú akinek el kellett vágnom a torkát? - Felnevet nekem pedig előtörnek a könnyeim és még mindig hiába vergödök Vicktoria alatt.
- Nyugi már!! Vagy éppen a kis barátod.. Caroline.. Ó úgy sajnálom.. - Tettet szomorúságot és valami vért ken a számra amitől a gyomrom is felfordul.
- Utolsó szemét vagy!!! Bíztam benned! És ők is!! - Vágom a fejéhez.
- Úgy sajnálom! És most ha nem zavar megnyerem a viadalt! - Röhög képen és felém emeli a tőrt,de össze szedem magamat és megfordulok. Én kerülök a lány fölé.
- Persze.. Bukott angyal!! - Kiáltom és szúrok. A tőr egyenesen Vicktoria mellkasába megy.
- Caroline! - döfök újra és az arcom a rám köhögött vértől már vörös.
- Travis!! - Ordítok és csak szúrok és szúrok az ágyú eldörrent de még mindig. Mindenem véres és a szemembe folyton csak az alattam lévő élettelen lány szürke szeme bámul.
- Megölted!! Te gyilkos! Te megölted!!! - Szúrok újra és újra,de a lány már szinte felismerhetetlen lett.
- Jesszusom Rosie!!!! - Rángat le a könnyeivel küszködő Josh Vicktoriáról.
- Én.... Azt hittem meghaltál!! Hallottam az ágyút. - Ölel meg és a mellkasába fúrom magam.
- Josh.. Én megöltem.. Én megöltem! - Zokogok és a tőr a kezemből a földre esik.
- Igen Rosie.. Megölted. - Próbál vígasztalni Josh,de én szép lassan a földre kúszok és össze kuporodok.
- Me--meghalt.... - Nézelődök fel,de újra és újra csak Vicktoria üveges tekintete , vérző mellkasa és a körülöttünk vörösen csordogáló hó erecske tárul a szemem elé. Hangos zokogásban török ki és szép lassan a csapat többi tagja is megjelenik. Először Florencia aki hozzám lép és megölel.
- Köszönöm! - Suttogja a fülembe.
- Srácok én nem vagyok képes tovább........ veletek maradani. - Mondom.
- Én kilépek a szövetségből. - Nézek rájuk és hirtelen néma csönd lesz. A közönség valószínüleg feszülten figyeli ezeket a perceket.
- Rendben. Elfogadjuk a döntésedet, - Lép hozzám Michell és megölel.
- Vele tarok. - Lép mellém Josh és szép lassan érzékeny búcsút veszünk a többiektől és egy fegyverekkel és étellel megrakott táskával útnak indulunk. Hirtelen sípolást hallok és a földből egy kis ezüst tégej emelkedik fel. Leves van benne és valami nyugtató szerű. Ezzel az üzenettel : Valaminek vége... K
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése