Josh ugrani készül hiszen hamarosan a támadóink is ideérnek,de megfogom.
- Josh,te normális vagy? - Kérdezem tőle ingerülten.
- Miért? -Néz rám hitetlenkedve.
- Jó akkor elmagyarázom.... Egy viadalon vagyunk..... Mi van ha a víz mérgező? - Kérdezem tőle mire elkomorodik.
- Oké akkor nézzük meg! - Mondja Josh és óvatosan a vízbe engedi az egyik ujját és vár,de semmi nem történik.
- Biztonságos. Mehetünk. - Mondja a fiú és bele rohan a vízbe ami egyből a nyakáig és így úszni kezd. Utánna megyek. Ha elérünk a szaruig akkor ott biztonságban leszünk... Bár lehet,hogy ők is rájöttek a csavarra. Hangos nevetésre leszek figyelmes így ugrok,de sajnos még így is sikerül megpillantanom a támadók arcát...... Michel... A fiú arca egy percig lefagy és azt remélem talán megkegyelmeznek a volt szövetségeseiknek,de Michel arcára vérfagyasztó mosoly ül ki és a víz felé kezd rohanni Florenciával. Én tovább úszok befelé és nemsokára Josh mellé kerülök.
- Álj Rosie. Itt a szaru. - Állít meg Josh és megkapaszkodunk a kiálló fém csúcsba ami körül ládák lebegnek így jól relyt..
- Josh én félek. - Mondom neki és érzem,hogy a szívem a torkomban dobog. Csobbanás hallatszik ezér kicsit meglökök egy ládát,hogy lássam a többieket. Michellt látom.Ahogy egyre beljebb jön sokkal nehezebben tartja meg magát és ordít.
- Segítsetek már!!!!!! - Kiabál kétségbeesetten hisz a cipője egyre csak húzza le.
- Az oxigén zsákok!!! - Kiabál neki Florencia,de a fiú feje már a víz alá került. Hirtelen vér fröccsen az aromra és egyből Joshra nézek aki tátott szájjal Michellre mutat vagyis inkább arra ami maradt belőle. A fiú ordít és bár a feje a víz felett van a karja véresen lebeg melette. A fejéből is ömlik a vér és egy nagy helyen be van törve mert a zsák kinyílása neki csapta egy sziklának. Oda úszok hozzá,hogy segítsek.
- Rosie! Ez egy viadal! -Kiabál utánnam Josh.
- Nem érdekel! -Válaszolok vissza és a már félholt fiú felé kezdek úszni.
- Jól vagy? - Kérdezem tőle,de csak ennyit válaszol:
- Soha ne bízz az első és a második körzetben! - néz rám és a vértől csillogó ajkai mosolyra húzodnak majd hirtelen elő ránt egy tőrt és bele szúrja a combomba.
- Josh! Josh!!! - Ordítok és a saját véremben kezdek kapálózni majd eldördül egy ágyú... A partra nézek ahol Jasmine Florenciát rángatja el és az erdő felé veszik az irányt.
- Rosie!!! Rosie! - Úszik mellém Josh majd megrakadja a kezem és így úszni kezd a szaruhoz. Feltol a tetejére letépi a kabátja egyik ujját és nyomó kötést készít a lábamon. Sok vért vesztettem. A kés nem a combom legérzékenyebb részét találta el hanem a térdem feletti csontot,de nagyon mélyre ment. A veszteségnek érzem az első jeleit. Homályosan látok és nem hallom rendesen amit Josh mondd. Hamarosan elsötétül minden és az utolsó amit hallok ennyi:
- Maradj életben... - Pityereg Josh és egy ágyú.
Szia :)
VálaszTörlésIzgalmas rész lett ez is :) csöppet picit rövid, én még olvasgattam volna.
Örülök, hogy most nem ugráltál az igeidők között, mint az előző pár fejezetbe.
És ha nem gond, lenne egy kérdésem: Miért vált le Rosie és Josh a csapattól? Valahogy most nem teljesen volt világos.
Már várom a következh részt.
Puszi:Sarah
Köszönöm a kedves szavakat és bár ez egy kicsit rövid
VálaszTörléslett igyekszem pótolni a következő fejezettel.Persze a kérdéseket mindig szivesen várom és válaszolok is. Rosie azért vált le a többiektől mert rajtuk kívül már csak 4-en voltak és más erős szövetség is volt vagy van kialakulóban. Ezen kívül azért is döntöttem úgy,hogy Rosienak itt az ideje távozni,hogy használni tudjam az esőt amit még a viadal elején írtam bele a történetbe. em akartam,hogy unalmasnak találjátok egy ismeretlen játékos fulladását így ez lett a döntésem. Nemsokára hozom a következő részt!