Josh elindul és én csak nézek utánna. Tudom,hogy vissza fog jönni mivel semmi cucc nincs nála és ismerem már,így nekem kell lépnem. Jól vagyok a lábam nem fáj tulzottan,így kis nehézségek árán,de talpra állok, Összeszedek magamnak egy hátizsákba pár holmit. Innivalót ami még a hegyi forrásból van,egy kevés húst és pár bogyót,emelett egy tőrt,egy dobócsillagot és az íjamat. Kikapok egy vörös bogyót a táskából és egy rövid üzenetet hagyok Joshnak a falon: El kell válnunk.. Nyerd meg... A te Rosied. Az üzenet írása közben előkúszik egy könny,de le is törlöm mert ezt Josh érdekében teszem.. Megfogom a kis üvegcsét amiben a kapszula van és útnak indulok. Sötét van és Florencia meg Jasmine még élnek,nem beszélve Mashről így jobb lenne elrejtőznöm.. Választok egy hozzám közeli fűzt és óvatosan felkapaszkodok rá. Nem megyek magasra ,de így is szinte teljesen láthatatlan vagyok sötétben. Választok egy villás ágat és felfekszem.Ma nem halt meg senki.Aludnom kéne de nem igazán tudok. Magrohannak az emlékek. Nem akarok meghalni... Elég sok ideje nem ettem,így bekapok néhány szem bogyót. Érdekes íze van.. Talán eper lehet.
- Elkapjuk és megöljük! Nem nyerhet hisz gyenge.. Csak a fiú van neki! - Hallok érdekes hangokat a fa alol.
- Srácok itt jó lesz! - Szólal meg egy lány.. Az ő hangját ismerem... Hányszor sírt nekem ez a lány! Florencia! Olyan mérges vagyok,hogy legszivesebben most rögtönl leugranék és megölném őket,de tudom,hogy nem lenne esélyem. Ha már úgy is meghalok játszunk nagyban. Feljebb mászok pár ággal és könnyen átugrok a másik fára. Így megy addig mikor már 5 fával távolabb kerülök tőlük.. Tudom,hogy vadásznak. Megfogom az egyetlen nyilvesszőmet,rátekerek egy kis levelet és 2 üzenetet amit Kristeentől kaptam. Meggyujtom és egy közeli avarkupacba lövöm ami azonnal lángra kap. Hihetetlen sebességgel vissza ugrálok az eredeti helyemre.
- Huh nézzétek! Valaki hibázott.. Reméljük a drága,pici Rosienk lesz az! - Gügyögi egy másik lány.. Jasmine.. Téved..
- Mash te maradj itt, mi elmegyünk! - Utasítja Florencia a fiút aki engedelmesen bolint és a 2 lány eltűnik a lombok között. Itt az idő. Leugrok és így pontosan Mash elött találom magam,aki mintha számított volna rám előrántja a kardját és felém csap.
- Nem talált! - Röhögök a képébe és előveszek egy dobócsillagot amit a táskámban találtam.
- Oh drága,drága Rosie! Rég láttalak! - köszön nekem és majdnem telibe kap a kardjával. Az a szerencsém,hogy lehajolok. A csillagból csak egy van így nem szivesen pazarolnám el,de mivel szinte a fiú alatt vagyok könnyen megvághatom. Hatalmas, sebet vágok a hasába és érzem,hogy ez feldühítette.
- Hát jól van Rosiekám! Akkor játszunk nagyban! - Veti rám magát Mash. Szerencsére csak a lábaimat éri el és az egyiket kihúzom alóla és fejbe rúgom,de erre csak jobban bevadul. Egész testével rámveti magát és leszorítja a kezeimet. A lábammal elkapom a fejét háturól,de rossz ötlet mivel Mash megfog a bokámnál fogva és teljesen átfordít. Menekülni próbálok,de teljesen esélytelen. A fiú megfog és teljes erelyéböl nekidob a fának.
- Na mi van kislány! Feladod? - Térdel elém Mash. Tudja,hogy nem fogok menekülni mert nincs hozzá elég erőm. Hirtelen émelyegni kezdek és nem tudom magam tovább tartani ezért hányni kezdek aminek fele természetesen az elöttem álló fiún köt ki.. A gond csak az,hogy vért hányok. Iszonyatosan fájni kezd mindenem.. Le kell feküdnöm és Mash lába elé dőlök majd remegni kezdek és kezemmel a gyógyszer után kapkodok,de Mahs elöbb találja meg és feláll melőlem.
- Oh... Nini! Egy kis gyógyszer! Ez segíthetne? - Néz rám sajnálatot tettetve.
- Most nekem fog! - Nevet és beveszi a szájába a pirulát. Hirtelen megdermedek és nem tudok mozdulni. Mash ásít egy nagyot majd össze esik és eldörren egy ágyú.. Tudom,hogy hamarosan visszatérnek a lányok akik ellen nem tudnék harcolni,így bebújok egy bokorba és szép lassan álomba merülök,nemtörődve azzal,hogy holnap felkelek-e egyáltalán.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése