Iszonyú fájdalmat érzek először a jobb, majd a bal kezemben is,de amikor fel akarom emelni a fejem hirtelen nyomást érzek és vissza zuhanok. Még pár óra fekvés után,sikerül annyi energiát összeszednem,hogy legalább a szememet ki tudjam nyitni... Kár.... Két lány áll nekem háttal és a kezeimbe egy-egy tőr van bele állítva... A lábamat óvatosan magam alá próbálom húzni,de mindenem hihetetlenül fáj... Bár menekülni nem tudok,a lábam húzogatásával sikerül magamra vonni a figyelmüket.
- Oh Hamupipőke! Felébredtél?? - Kérdezi mézes hangon Jasmine és mellém térdel.
- Eressz el! - Sziszegem és megpróbálom megmoszdítani a kezemet,de azokat teljesen átszúrták.
- Jajj a szegény,kicsi lány!!! - Nevet Florencia és ő is mellém ül...
- Most,hogy ébren van.. Szerintem elkezdhetjük.. - Néz Jasminre Florencia.
- Uhh szerintem is! Izgi lesz!! - Válaszol Jasmin,úgy mintha ott sem lennék,majd kitépi a kezemből a nagyobbik tőrt aminek fogazott pengélye és aprólékos fém markolata van.
- Rosie,Rosie,Rosie azt hittem nem húzod eddig.... - Kezdi Jasmine és felém térdel.
- Vedd le rólam a mocskos kezed!!! - Krákogom,de ő nem tágít. Az arcomat kezdi simogatni a késével.
- Takarodj!!! - Próbálom lelökni magamról,de nem sikerül... Jasmine megelégeli és egy hosszú vágást ejt az arcomon...
- Nem is áll rosszul... - Az egész lánytól kiráz a hideg,de mikor belenyúl a sebembe nem bírom tovább...
- Eressz!! - Ordítom,de csak belenyúl a vágásba és az ujjára tapadt vért kezdi nézni. Apró csillagokat rajzol az arcomra majd egy kis száradt vért lenyal az ujjáról ami beszinezi a fogait...
- Áruló! - Mondom már,már közönyösen mire rám néz.
- Hogy mondtad? - Fordítja oldalra a fejét,és a tőrt a torkomnak szegezi.
- Áruló!! - Nézek mélyen a szebébe és arcon köpöm...
- Elég legyen ebből!!! - Kiállt rám és Végigréntja a kést..... Szerencsére épp időben fordulok el és a szabadon lévő kezemmel kitépem a másikból a kést és azzal a lendulettel gyomron könyöklöm a mögöttem térdelő lányt aki röktön a hsához kap. Ez nekem elég idő ahhoz,hogy a hátára ugorjak és leterítsem. Mivel Jasmine jobb formában van mint én így csavar a helyzetünkön és lefog. Nem hagyon szóhoz jutni mert fejberúgom amitől sűtű vér kezd folyni az orrából.Újra én vagyok fölényben és amint elég biztosnak érzem magam Jasmine szemébe nézek.
- Jóéjt!! - Mosolygok és a torkába döföm a késem.. A lány még kirántja onnan azt,de ezzel csak rontott a helyzetén és a saját várébe fulladt vele.. Nem vagyok képes uralkodni magamon és a szét fröccsenő vérből feliratot kenek a lány holokára aki még egy utolsót makog.
- Találkozunk.. - Nyöszögi elhalóan és eldörren egy ágyú.... Azthiszem vége van és magzatpózban össze kuporodok és sírni kezdek mikor megérzek egy hideg,éles dolgot a nyakamon... Florencia...
- Vége van Rosie!!! - Pityereg..
- Vége van!!! -Remeg a hangja és a kés is a kezében...
- Minek? - Kérdezem ezzel talán kis időt nyerve magamnak.
- Mindennek.. 4-en vagyunk! Te,Én,Josh és Henry.. - Dadogja..
- És valakinek nyernie kell!!! - Remeg tovább. Ezt az alkalmat megragadom és óvatosan eltolom magamtól a kést,de észreveszi és neki nyomja a kezemnek ami vérezni kezd.
- És nekem kell nyernem.... - Dadogja és jobban nyomja a kést.. Ezek szerint nem vette észre,hogy az nem a kezem?!
- Rendben... - Tettetek sírást és Florencia megemeli a hajam és vág.. A kezem iszonyúan kezd fájni,de ennek ellenére eljátszom a halottat aki még szenved ezért nem dördül az ágyú.. Florencia felröhög és hátatfordít,de nem jut sokáig.... Egy kés a nyakába furódik.. Az én késem..... Ő is motyog,de az övé még elég tiszta.
- Ma..majdnem megúsztam... - Futni kezdek és úgy 2 perc után ágyú szót hallok.. 3-man maradtunk.. Josh,Henry és én... Hirtelen hatalmas robajt hallok és remegni kezd a föld.. Sűrű füst ölel maga köré és a fejemet bármerre is kapkodom nem látok semmit.... Vagy mégis?? A hegyekből mérges,vörös láva kezd előtörni.. Ez itt a végjáték.
2015. május 24., vasárnap
2015. május 22., péntek
27.Fejezet: Magány
Josh elindul és én csak nézek utánna. Tudom,hogy vissza fog jönni mivel semmi cucc nincs nála és ismerem már,így nekem kell lépnem. Jól vagyok a lábam nem fáj tulzottan,így kis nehézségek árán,de talpra állok, Összeszedek magamnak egy hátizsákba pár holmit. Innivalót ami még a hegyi forrásból van,egy kevés húst és pár bogyót,emelett egy tőrt,egy dobócsillagot és az íjamat. Kikapok egy vörös bogyót a táskából és egy rövid üzenetet hagyok Joshnak a falon: El kell válnunk.. Nyerd meg... A te Rosied. Az üzenet írása közben előkúszik egy könny,de le is törlöm mert ezt Josh érdekében teszem.. Megfogom a kis üvegcsét amiben a kapszula van és útnak indulok. Sötét van és Florencia meg Jasmine még élnek,nem beszélve Mashről így jobb lenne elrejtőznöm.. Választok egy hozzám közeli fűzt és óvatosan felkapaszkodok rá. Nem megyek magasra ,de így is szinte teljesen láthatatlan vagyok sötétben. Választok egy villás ágat és felfekszem.Ma nem halt meg senki.Aludnom kéne de nem igazán tudok. Magrohannak az emlékek. Nem akarok meghalni... Elég sok ideje nem ettem,így bekapok néhány szem bogyót. Érdekes íze van.. Talán eper lehet.
- Elkapjuk és megöljük! Nem nyerhet hisz gyenge.. Csak a fiú van neki! - Hallok érdekes hangokat a fa alol.
- Srácok itt jó lesz! - Szólal meg egy lány.. Az ő hangját ismerem... Hányszor sírt nekem ez a lány! Florencia! Olyan mérges vagyok,hogy legszivesebben most rögtönl leugranék és megölném őket,de tudom,hogy nem lenne esélyem. Ha már úgy is meghalok játszunk nagyban. Feljebb mászok pár ággal és könnyen átugrok a másik fára. Így megy addig mikor már 5 fával távolabb kerülök tőlük.. Tudom,hogy vadásznak. Megfogom az egyetlen nyilvesszőmet,rátekerek egy kis levelet és 2 üzenetet amit Kristeentől kaptam. Meggyujtom és egy közeli avarkupacba lövöm ami azonnal lángra kap. Hihetetlen sebességgel vissza ugrálok az eredeti helyemre.
- Huh nézzétek! Valaki hibázott.. Reméljük a drága,pici Rosienk lesz az! - Gügyögi egy másik lány.. Jasmine.. Téved..
- Mash te maradj itt, mi elmegyünk! - Utasítja Florencia a fiút aki engedelmesen bolint és a 2 lány eltűnik a lombok között. Itt az idő. Leugrok és így pontosan Mash elött találom magam,aki mintha számított volna rám előrántja a kardját és felém csap.
- Nem talált! - Röhögök a képébe és előveszek egy dobócsillagot amit a táskámban találtam.
- Oh drága,drága Rosie! Rég láttalak! - köszön nekem és majdnem telibe kap a kardjával. Az a szerencsém,hogy lehajolok. A csillagból csak egy van így nem szivesen pazarolnám el,de mivel szinte a fiú alatt vagyok könnyen megvághatom. Hatalmas, sebet vágok a hasába és érzem,hogy ez feldühítette.
- Hát jól van Rosiekám! Akkor játszunk nagyban! - Veti rám magát Mash. Szerencsére csak a lábaimat éri el és az egyiket kihúzom alóla és fejbe rúgom,de erre csak jobban bevadul. Egész testével rámveti magát és leszorítja a kezeimet. A lábammal elkapom a fejét háturól,de rossz ötlet mivel Mash megfog a bokámnál fogva és teljesen átfordít. Menekülni próbálok,de teljesen esélytelen. A fiú megfog és teljes erelyéböl nekidob a fának.
- Na mi van kislány! Feladod? - Térdel elém Mash. Tudja,hogy nem fogok menekülni mert nincs hozzá elég erőm. Hirtelen émelyegni kezdek és nem tudom magam tovább tartani ezért hányni kezdek aminek fele természetesen az elöttem álló fiún köt ki.. A gond csak az,hogy vért hányok. Iszonyatosan fájni kezd mindenem.. Le kell feküdnöm és Mash lába elé dőlök majd remegni kezdek és kezemmel a gyógyszer után kapkodok,de Mahs elöbb találja meg és feláll melőlem.
- Oh... Nini! Egy kis gyógyszer! Ez segíthetne? - Néz rám sajnálatot tettetve.
- Most nekem fog! - Nevet és beveszi a szájába a pirulát. Hirtelen megdermedek és nem tudok mozdulni. Mash ásít egy nagyot majd össze esik és eldörren egy ágyú.. Tudom,hogy hamarosan visszatérnek a lányok akik ellen nem tudnék harcolni,így bebújok egy bokorba és szép lassan álomba merülök,nemtörődve azzal,hogy holnap felkelek-e egyáltalán.
- Elkapjuk és megöljük! Nem nyerhet hisz gyenge.. Csak a fiú van neki! - Hallok érdekes hangokat a fa alol.
- Srácok itt jó lesz! - Szólal meg egy lány.. Az ő hangját ismerem... Hányszor sírt nekem ez a lány! Florencia! Olyan mérges vagyok,hogy legszivesebben most rögtönl leugranék és megölném őket,de tudom,hogy nem lenne esélyem. Ha már úgy is meghalok játszunk nagyban. Feljebb mászok pár ággal és könnyen átugrok a másik fára. Így megy addig mikor már 5 fával távolabb kerülök tőlük.. Tudom,hogy vadásznak. Megfogom az egyetlen nyilvesszőmet,rátekerek egy kis levelet és 2 üzenetet amit Kristeentől kaptam. Meggyujtom és egy közeli avarkupacba lövöm ami azonnal lángra kap. Hihetetlen sebességgel vissza ugrálok az eredeti helyemre.
- Huh nézzétek! Valaki hibázott.. Reméljük a drága,pici Rosienk lesz az! - Gügyögi egy másik lány.. Jasmine.. Téved..
- Mash te maradj itt, mi elmegyünk! - Utasítja Florencia a fiút aki engedelmesen bolint és a 2 lány eltűnik a lombok között. Itt az idő. Leugrok és így pontosan Mash elött találom magam,aki mintha számított volna rám előrántja a kardját és felém csap.
- Nem talált! - Röhögök a képébe és előveszek egy dobócsillagot amit a táskámban találtam.
- Oh drága,drága Rosie! Rég láttalak! - köszön nekem és majdnem telibe kap a kardjával. Az a szerencsém,hogy lehajolok. A csillagból csak egy van így nem szivesen pazarolnám el,de mivel szinte a fiú alatt vagyok könnyen megvághatom. Hatalmas, sebet vágok a hasába és érzem,hogy ez feldühítette.
- Hát jól van Rosiekám! Akkor játszunk nagyban! - Veti rám magát Mash. Szerencsére csak a lábaimat éri el és az egyiket kihúzom alóla és fejbe rúgom,de erre csak jobban bevadul. Egész testével rámveti magát és leszorítja a kezeimet. A lábammal elkapom a fejét háturól,de rossz ötlet mivel Mash megfog a bokámnál fogva és teljesen átfordít. Menekülni próbálok,de teljesen esélytelen. A fiú megfog és teljes erelyéböl nekidob a fának.
- Na mi van kislány! Feladod? - Térdel elém Mash. Tudja,hogy nem fogok menekülni mert nincs hozzá elég erőm. Hirtelen émelyegni kezdek és nem tudom magam tovább tartani ezért hányni kezdek aminek fele természetesen az elöttem álló fiún köt ki.. A gond csak az,hogy vért hányok. Iszonyatosan fájni kezd mindenem.. Le kell feküdnöm és Mash lába elé dőlök majd remegni kezdek és kezemmel a gyógyszer után kapkodok,de Mahs elöbb találja meg és feláll melőlem.
- Oh... Nini! Egy kis gyógyszer! Ez segíthetne? - Néz rám sajnálatot tettetve.
- Most nekem fog! - Nevet és beveszi a szájába a pirulát. Hirtelen megdermedek és nem tudok mozdulni. Mash ásít egy nagyot majd össze esik és eldörren egy ágyú.. Tudom,hogy hamarosan visszatérnek a lányok akik ellen nem tudnék harcolni,így bebújok egy bokorba és szép lassan álomba merülök,nemtörődve azzal,hogy holnap felkelek-e egyáltalán.
2015. május 20., szerda
26.Fejezet: Még semmi sincs veszve
- Josh,ugye most csak viccelsz??- Kérdezem tőle,de sajnos már tudom a válszt.
- Nem. Sajnos ez nem vicc... - Látom,hogy a fiú az érzéseivel harcol.
- De!! Nem is fáj!!! - Mutogatok a combomon tátongó mély foltra.
- Nem fáj??? - Kérdezi és a szemében valami olyan csillogást látok amit rég.... A reményt.
- Hát egyenlőre még nem fáj... - Magamban hozzá teszem a nem fáj NAGYON szót,de nem akarom elkeseríteni..
- Akkor mehetünk tovább. - Ál fel és és kezet nyújt.
- Josh én nem megyek tovább. - Mondom és ellököm magamtól a kezét.
- Miért? Azt mondtad nem fáj... - Próbálja bizonygatni a jól létemet,de nem nekem inkább magának.
- Josh!!! Meg fogok halni!!! Te nem fogod fel????? - Zokogok. Bármilyen csúnyán is beszélek a fiúval én is csak most értettem meg.
- Nem fogsz!!!! Nem hagyom,hogy itt hagyj!!!!! Biztos küldenek majd valamit!!! - Már ketten sírunk és Josh is térdre esik majd a földet kezdi bámulni. A haja most már megnőtt és szinte teljesen fekete fürtjei eltakarják a szemét,de az alatta lévő kis tócsa elárulja.. Tudom,hogy ő is sír.
- Josh.. Nem fognak küldeni. - Váltok kedvesebb hangnemre és megsimítom a hátát,mire össze rezzen és a szemembe néz. Kék szemei a könnytől és a dühtől csillog.
- Miért ne küldenének Rosie?? Nekem is küldtek!- Próbál bíztatni,de inkább magát nyugtatja.
- Figyelj.. - Kezdek bele,de hamar nagy levegőt veszek mert érzem,hogy nemsokára újra sírni kezdek majd.
- Josh.. 9-cen vagyunk... Nemsokára vége a játéknak.. Úgy 4-5 napja vagyunk itt.. Ez elég kevés idő... Ilyenkor a játék végén már minden nagyon drága... Ez a kis tabletta,legalább annyiba került mint a gyógyszer ami segíthet vagy ami tovább életben tarthatna.. Azért küldték mert nagy fájdalmaim lesznek és biztos,hogy meghalok.. - Mondom neki,mire szorosan magához ölel...
- A víz volt a baj... - Szipogja Josh.
- Dehát neked nem lett semmi bajod! - Mondom neki.
- Engem megszúrtak! - Mutogatok..
- Nem.. Ha külsőleg érintkezel a vízzel nem lesz bajod,de ha keveredik a véreddel vagy bármi egyéb módon a szervezetedbe jut akkor meghalsz.. Ferőzés.. - Nevet keservesen a fiú.
- Ezt meg honnan veszed? - Nézek rá hülyén....
- Láttam egy őzet inni a szaru körül.. Lenyelt egy korty vizet és meghalt..
- Oké... Bocsi Josh de nekem ez túl sok.... Aludnom kéne.. - Próbálom kimentetni magamat ebből a furcsa helyzetből,de tudom úgy se menni.
- Nem Rosie. Nem versz át.. Nem fogsz aludni.. Ismerlek...
- Rendben.. Van egy ötletem. - Javaslom.
- Hallgatlak.. - Csillan fel a fiú szeme.
- Váljunk szét. Te menj egyedül. Még túl kell élned én meg vagy meghalok vagy nem... - Mutogatok.
- Te eszednél vagy? - Kap a fejéhez Josh.
- Figyelj.. Ha meg kell halnom akkor álok elébe,de azt nem hagyom,hogy te miattam halj meg! - Zokogok.ű
- Ha azt hiszed,hogy itt foglak hagyni akkor tévedsz!! - Kiabál.
- Akkor én megyek el. - Próbálkozok a felállással,de nem igazán megy.
- Jó akkor elmegyek..
- Nem. Sajnos ez nem vicc... - Látom,hogy a fiú az érzéseivel harcol.
- De!! Nem is fáj!!! - Mutogatok a combomon tátongó mély foltra.
- Nem fáj??? - Kérdezi és a szemében valami olyan csillogást látok amit rég.... A reményt.
- Hát egyenlőre még nem fáj... - Magamban hozzá teszem a nem fáj NAGYON szót,de nem akarom elkeseríteni..
- Akkor mehetünk tovább. - Ál fel és és kezet nyújt.
- Josh én nem megyek tovább. - Mondom és ellököm magamtól a kezét.
- Miért? Azt mondtad nem fáj... - Próbálja bizonygatni a jól létemet,de nem nekem inkább magának.
- Josh!!! Meg fogok halni!!! Te nem fogod fel????? - Zokogok. Bármilyen csúnyán is beszélek a fiúval én is csak most értettem meg.
- Nem fogsz!!!! Nem hagyom,hogy itt hagyj!!!!! Biztos küldenek majd valamit!!! - Már ketten sírunk és Josh is térdre esik majd a földet kezdi bámulni. A haja most már megnőtt és szinte teljesen fekete fürtjei eltakarják a szemét,de az alatta lévő kis tócsa elárulja.. Tudom,hogy ő is sír.
- Josh.. Nem fognak küldeni. - Váltok kedvesebb hangnemre és megsimítom a hátát,mire össze rezzen és a szemembe néz. Kék szemei a könnytől és a dühtől csillog.
- Miért ne küldenének Rosie?? Nekem is küldtek!- Próbál bíztatni,de inkább magát nyugtatja.
- Figyelj.. - Kezdek bele,de hamar nagy levegőt veszek mert érzem,hogy nemsokára újra sírni kezdek majd.
- Josh.. 9-cen vagyunk... Nemsokára vége a játéknak.. Úgy 4-5 napja vagyunk itt.. Ez elég kevés idő... Ilyenkor a játék végén már minden nagyon drága... Ez a kis tabletta,legalább annyiba került mint a gyógyszer ami segíthet vagy ami tovább életben tarthatna.. Azért küldték mert nagy fájdalmaim lesznek és biztos,hogy meghalok.. - Mondom neki,mire szorosan magához ölel...
- A víz volt a baj... - Szipogja Josh.
- Dehát neked nem lett semmi bajod! - Mondom neki.
- Engem megszúrtak! - Mutogatok..
- Nem.. Ha külsőleg érintkezel a vízzel nem lesz bajod,de ha keveredik a véreddel vagy bármi egyéb módon a szervezetedbe jut akkor meghalsz.. Ferőzés.. - Nevet keservesen a fiú.
- Ezt meg honnan veszed? - Nézek rá hülyén....
- Láttam egy őzet inni a szaru körül.. Lenyelt egy korty vizet és meghalt..
- Oké... Bocsi Josh de nekem ez túl sok.... Aludnom kéne.. - Próbálom kimentetni magamat ebből a furcsa helyzetből,de tudom úgy se menni.
- Nem Rosie. Nem versz át.. Nem fogsz aludni.. Ismerlek...
- Rendben.. Van egy ötletem. - Javaslom.
- Hallgatlak.. - Csillan fel a fiú szeme.
- Váljunk szét. Te menj egyedül. Még túl kell élned én meg vagy meghalok vagy nem... - Mutogatok.
- Te eszednél vagy? - Kap a fejéhez Josh.
- Figyelj.. Ha meg kell halnom akkor álok elébe,de azt nem hagyom,hogy te miattam halj meg! - Zokogok.ű
- Ha azt hiszed,hogy itt foglak hagyni akkor tévedsz!! - Kiabál.
- Akkor én megyek el. - Próbálkozok a felállással,de nem igazán megy.
- Jó akkor elmegyek..
2015. május 18., hétfő
25. Fejezet: Halálos sebesülés
Egy fehér szobában ébredek és a testvérem áll előttem.
- Meghaltam? - Kérdezem tőle,de az arca és a körülötte lévő szoba szép lassan elmosódik és valami hidegen találom magam. De ez nem akár milyen hideg. Nehezen kapok levegőt és a homok folyton bele megy a szemembe. Sokáig tart mire rájövök,hogy víz alatt vagyok. Elkezdem felfelé lökni magam,de valami a lábam köré tekeredik és mikor lenézek Vicktoria élettelene testét látom ahogy a lábamba kapaszkodik és üveges szemével mélyen az enyémbe néz. Lerúgom magamról a kezeit és próbálok a felszínre jutni,de a víz tetejét vastag jég réteg borítja. Hiába próbálom ütögetni nem sikerül betörnöm és újra érzem a lábamat átfogó kezet. Mikor lenézek,hogy megszabaduljak a támadótól a kéznek nincs gazdája.. Hiába kiáltok fel a tüdőm megtelik vízzel és egyre nehezebben kapok levegőt. Michell véres teste sodródik el melettem majd Caroline csípésektől sebes képe úszik felém és tüdejéből egy tőr áll ki. Becsukom a szemem és mikor kinyitom egy vörös, bársony széken találom magam. Velem szemben, egy magas, fekete ,ami háttal van nekem. Mikor megfordul elakad a lélegzetem.... Travis ül velem szemben. Nyakán ott a vágás és elmosolyodik. A falnak szaladok és ordibálok.
- Engedjenek ki!!!!! - De hiába. Travis mellé egy lány áll. Mellkasában pedig egy nyilvessző van.. Az én nyilvesszőm... A következő amit érzek,hogy zuhanok és,hogy mikor a földre élek iszonyatosan fáj a combon.
- Rosie!! Rosie jól vagy?! - Hallok egy ismerős kissé rekedt hangot és ahogy a szememet lassan,óvatosan kinyitom Josh arca jelenik meg elöttem.
- Istenem! - Tátogok mert egy hang sem jön ki a torkomon.
- Rosie! - Hajol hozzám a kisírt szemű Josh és belőlem is könnyek kezdenek előtörni. Megpróbálok közelebb húzódni hozzá,de minden mozdulatom iszonyatosan fáj. A fiú látja a keserves mozdulataimat ezért közelebb jön és magához húz.... Hosszú percekig maradunk így csendben,míg végül krákogva,nagy nehezen beszélni kezdek.
- Meddig aludtam? - Nyöszörgök.
- Egy napot. - Felel.
- Honnan tudtad,hogy élek? - Próbálkozok újra a beszéddel.
- Megnéztem a halottakat.
- Ki halt meg? - Köhécselem.
- Michel és a 11-es lány. - Mondja.
- Kik vannak még? - Kérdezem és számolni kezdünk.
- Az első nap. Hatan haltak meg. A 7-es lány, 5-ös fiú, 8-cas lány 11-es fiú. 3-mas lány és fiú. Meg Travis. Aztán a lány aki leesett a fáról a madár miatt. 6-os lány. Akko Vicktoriáék egyik áldozata nem tudom ki lehetett és volt még a másik is amit te hallottál. Meghalt Michell,Caroline és Henry Vicktoria körzet társa is akár csak a lány. Volt még kettő halál eset szóval 15-en halottak.. Még 9-cen vagyunk.. Te, én Jasmine, Mash ,Florencia és még 4-gyen... - Mondja Josh és elém rakja a vizes kulacsot.
- Josh mi történt velem? - Kérdezem miután nagyokat kortyoltam a vízből.
- Hát ugye Michell megvágott még az előtt,hogy meghalt volna. Oda úsztam érted,de te elájultál. Pár percig még a szarunál maradtunk míg Florencia és Jasmine elrohantak. Henry véletlenül össze futott velük és Florencia elvágta a torkát. Kihúztalak és kerestem valami menedéket ezért vagyunk egy barlnagban. - Mutat körbe.
- És utánna itt hagytalak,hogy szerezzek valamit a lábadra és feltöltöttem az üvegeket valamint csináltam csapdákat. - Mesél majd 2 nyúlra mutat a sarokban.
- De a lábad nem igazán javult és mikor már nagyon kétségbe voltam esve ajándékot kaptam.... Egy kis pirula volt benne.. Ez! - Emel fel egy apró rózsaszín kapszulát.
- Üzenet volt mellé? - Kérdezem és látom,hogy Josht síró görcs rázza meg ezért újra kérdezek.
- Üzenet volt? - Josh erőt vesz magán.
- Volt.. Ez: Ha Szenved add be neki és békében távozhat.. Ez ugyanis halálos sebesülés.
- Meghaltam? - Kérdezem tőle,de az arca és a körülötte lévő szoba szép lassan elmosódik és valami hidegen találom magam. De ez nem akár milyen hideg. Nehezen kapok levegőt és a homok folyton bele megy a szemembe. Sokáig tart mire rájövök,hogy víz alatt vagyok. Elkezdem felfelé lökni magam,de valami a lábam köré tekeredik és mikor lenézek Vicktoria élettelene testét látom ahogy a lábamba kapaszkodik és üveges szemével mélyen az enyémbe néz. Lerúgom magamról a kezeit és próbálok a felszínre jutni,de a víz tetejét vastag jég réteg borítja. Hiába próbálom ütögetni nem sikerül betörnöm és újra érzem a lábamat átfogó kezet. Mikor lenézek,hogy megszabaduljak a támadótól a kéznek nincs gazdája.. Hiába kiáltok fel a tüdőm megtelik vízzel és egyre nehezebben kapok levegőt. Michell véres teste sodródik el melettem majd Caroline csípésektől sebes képe úszik felém és tüdejéből egy tőr áll ki. Becsukom a szemem és mikor kinyitom egy vörös, bársony széken találom magam. Velem szemben, egy magas, fekete ,ami háttal van nekem. Mikor megfordul elakad a lélegzetem.... Travis ül velem szemben. Nyakán ott a vágás és elmosolyodik. A falnak szaladok és ordibálok.
- Engedjenek ki!!!!! - De hiába. Travis mellé egy lány áll. Mellkasában pedig egy nyilvessző van.. Az én nyilvesszőm... A következő amit érzek,hogy zuhanok és,hogy mikor a földre élek iszonyatosan fáj a combon.
- Rosie!! Rosie jól vagy?! - Hallok egy ismerős kissé rekedt hangot és ahogy a szememet lassan,óvatosan kinyitom Josh arca jelenik meg elöttem.
- Istenem! - Tátogok mert egy hang sem jön ki a torkomon.
- Rosie! - Hajol hozzám a kisírt szemű Josh és belőlem is könnyek kezdenek előtörni. Megpróbálok közelebb húzódni hozzá,de minden mozdulatom iszonyatosan fáj. A fiú látja a keserves mozdulataimat ezért közelebb jön és magához húz.... Hosszú percekig maradunk így csendben,míg végül krákogva,nagy nehezen beszélni kezdek.
- Meddig aludtam? - Nyöszörgök.
- Egy napot. - Felel.
- Honnan tudtad,hogy élek? - Próbálkozok újra a beszéddel.
- Megnéztem a halottakat.
- Ki halt meg? - Köhécselem.
- Michel és a 11-es lány. - Mondja.
- Kik vannak még? - Kérdezem és számolni kezdünk.
- Az első nap. Hatan haltak meg. A 7-es lány, 5-ös fiú, 8-cas lány 11-es fiú. 3-mas lány és fiú. Meg Travis. Aztán a lány aki leesett a fáról a madár miatt. 6-os lány. Akko Vicktoriáék egyik áldozata nem tudom ki lehetett és volt még a másik is amit te hallottál. Meghalt Michell,Caroline és Henry Vicktoria körzet társa is akár csak a lány. Volt még kettő halál eset szóval 15-en halottak.. Még 9-cen vagyunk.. Te, én Jasmine, Mash ,Florencia és még 4-gyen... - Mondja Josh és elém rakja a vizes kulacsot.
- Josh mi történt velem? - Kérdezem miután nagyokat kortyoltam a vízből.
- Hát ugye Michell megvágott még az előtt,hogy meghalt volna. Oda úsztam érted,de te elájultál. Pár percig még a szarunál maradtunk míg Florencia és Jasmine elrohantak. Henry véletlenül össze futott velük és Florencia elvágta a torkát. Kihúztalak és kerestem valami menedéket ezért vagyunk egy barlnagban. - Mutat körbe.
- És utánna itt hagytalak,hogy szerezzek valamit a lábadra és feltöltöttem az üvegeket valamint csináltam csapdákat. - Mesél majd 2 nyúlra mutat a sarokban.
- De a lábad nem igazán javult és mikor már nagyon kétségbe voltam esve ajándékot kaptam.... Egy kis pirula volt benne.. Ez! - Emel fel egy apró rózsaszín kapszulát.
- Üzenet volt mellé? - Kérdezem és látom,hogy Josht síró görcs rázza meg ezért újra kérdezek.
- Üzenet volt? - Josh erőt vesz magán.
- Volt.. Ez: Ha Szenved add be neki és békében távozhat.. Ez ugyanis halálos sebesülés.
2015. május 15., péntek
24.Fejezet: A víz az úr
Josh ugrani készül hiszen hamarosan a támadóink is ideérnek,de megfogom.
- Josh,te normális vagy? - Kérdezem tőle ingerülten.
- Miért? -Néz rám hitetlenkedve.
- Jó akkor elmagyarázom.... Egy viadalon vagyunk..... Mi van ha a víz mérgező? - Kérdezem tőle mire elkomorodik.
- Oké akkor nézzük meg! - Mondja Josh és óvatosan a vízbe engedi az egyik ujját és vár,de semmi nem történik.
- Biztonságos. Mehetünk. - Mondja a fiú és bele rohan a vízbe ami egyből a nyakáig és így úszni kezd. Utánna megyek. Ha elérünk a szaruig akkor ott biztonságban leszünk... Bár lehet,hogy ők is rájöttek a csavarra. Hangos nevetésre leszek figyelmes így ugrok,de sajnos még így is sikerül megpillantanom a támadók arcát...... Michel... A fiú arca egy percig lefagy és azt remélem talán megkegyelmeznek a volt szövetségeseiknek,de Michel arcára vérfagyasztó mosoly ül ki és a víz felé kezd rohanni Florenciával. Én tovább úszok befelé és nemsokára Josh mellé kerülök.
- Álj Rosie. Itt a szaru. - Állít meg Josh és megkapaszkodunk a kiálló fém csúcsba ami körül ládák lebegnek így jól relyt..
- Josh én félek. - Mondom neki és érzem,hogy a szívem a torkomban dobog. Csobbanás hallatszik ezér kicsit meglökök egy ládát,hogy lássam a többieket. Michellt látom.Ahogy egyre beljebb jön sokkal nehezebben tartja meg magát és ordít.
- Segítsetek már!!!!!! - Kiabál kétségbeesetten hisz a cipője egyre csak húzza le.
- Az oxigén zsákok!!! - Kiabál neki Florencia,de a fiú feje már a víz alá került. Hirtelen vér fröccsen az aromra és egyből Joshra nézek aki tátott szájjal Michellre mutat vagyis inkább arra ami maradt belőle. A fiú ordít és bár a feje a víz felett van a karja véresen lebeg melette. A fejéből is ömlik a vér és egy nagy helyen be van törve mert a zsák kinyílása neki csapta egy sziklának. Oda úszok hozzá,hogy segítsek.
- Rosie! Ez egy viadal! -Kiabál utánnam Josh.
- Nem érdekel! -Válaszolok vissza és a már félholt fiú felé kezdek úszni.
- Jól vagy? - Kérdezem tőle,de csak ennyit válaszol:
- Soha ne bízz az első és a második körzetben! - néz rám és a vértől csillogó ajkai mosolyra húzodnak majd hirtelen elő ránt egy tőrt és bele szúrja a combomba.
- Josh! Josh!!! - Ordítok és a saját véremben kezdek kapálózni majd eldördül egy ágyú... A partra nézek ahol Jasmine Florenciát rángatja el és az erdő felé veszik az irányt.
- Rosie!!! Rosie! - Úszik mellém Josh majd megrakadja a kezem és így úszni kezd a szaruhoz. Feltol a tetejére letépi a kabátja egyik ujját és nyomó kötést készít a lábamon. Sok vért vesztettem. A kés nem a combom legérzékenyebb részét találta el hanem a térdem feletti csontot,de nagyon mélyre ment. A veszteségnek érzem az első jeleit. Homályosan látok és nem hallom rendesen amit Josh mondd. Hamarosan elsötétül minden és az utolsó amit hallok ennyi:
- Maradj életben... - Pityereg Josh és egy ágyú.
- Josh,te normális vagy? - Kérdezem tőle ingerülten.
- Miért? -Néz rám hitetlenkedve.
- Jó akkor elmagyarázom.... Egy viadalon vagyunk..... Mi van ha a víz mérgező? - Kérdezem tőle mire elkomorodik.
- Oké akkor nézzük meg! - Mondja Josh és óvatosan a vízbe engedi az egyik ujját és vár,de semmi nem történik.
- Biztonságos. Mehetünk. - Mondja a fiú és bele rohan a vízbe ami egyből a nyakáig és így úszni kezd. Utánna megyek. Ha elérünk a szaruig akkor ott biztonságban leszünk... Bár lehet,hogy ők is rájöttek a csavarra. Hangos nevetésre leszek figyelmes így ugrok,de sajnos még így is sikerül megpillantanom a támadók arcát...... Michel... A fiú arca egy percig lefagy és azt remélem talán megkegyelmeznek a volt szövetségeseiknek,de Michel arcára vérfagyasztó mosoly ül ki és a víz felé kezd rohanni Florenciával. Én tovább úszok befelé és nemsokára Josh mellé kerülök.
- Álj Rosie. Itt a szaru. - Állít meg Josh és megkapaszkodunk a kiálló fém csúcsba ami körül ládák lebegnek így jól relyt..
- Josh én félek. - Mondom neki és érzem,hogy a szívem a torkomban dobog. Csobbanás hallatszik ezér kicsit meglökök egy ládát,hogy lássam a többieket. Michellt látom.Ahogy egyre beljebb jön sokkal nehezebben tartja meg magát és ordít.
- Segítsetek már!!!!!! - Kiabál kétségbeesetten hisz a cipője egyre csak húzza le.
- Az oxigén zsákok!!! - Kiabál neki Florencia,de a fiú feje már a víz alá került. Hirtelen vér fröccsen az aromra és egyből Joshra nézek aki tátott szájjal Michellre mutat vagyis inkább arra ami maradt belőle. A fiú ordít és bár a feje a víz felett van a karja véresen lebeg melette. A fejéből is ömlik a vér és egy nagy helyen be van törve mert a zsák kinyílása neki csapta egy sziklának. Oda úszok hozzá,hogy segítsek.
- Rosie! Ez egy viadal! -Kiabál utánnam Josh.
- Nem érdekel! -Válaszolok vissza és a már félholt fiú felé kezdek úszni.
- Jól vagy? - Kérdezem tőle,de csak ennyit válaszol:
- Soha ne bízz az első és a második körzetben! - néz rám és a vértől csillogó ajkai mosolyra húzodnak majd hirtelen elő ránt egy tőrt és bele szúrja a combomba.
- Josh! Josh!!! - Ordítok és a saját véremben kezdek kapálózni majd eldördül egy ágyú... A partra nézek ahol Jasmine Florenciát rángatja el és az erdő felé veszik az irányt.
- Rosie!!! Rosie! - Úszik mellém Josh majd megrakadja a kezem és így úszni kezd a szaruhoz. Feltol a tetejére letépi a kabátja egyik ujját és nyomó kötést készít a lábamon. Sok vért vesztettem. A kés nem a combom legérzékenyebb részét találta el hanem a térdem feletti csontot,de nagyon mélyre ment. A veszteségnek érzem az első jeleit. Homályosan látok és nem hallom rendesen amit Josh mondd. Hamarosan elsötétül minden és az utolsó amit hallok ennyi:
- Maradj életben... - Pityereg Josh és egy ágyú.
2015. május 13., szerda
23. Fejezet: A bátorság erény
Megvárom míg Josh elalszik és elindulok körülnézni. Persze sosem távolodok el túlságosan,de itt nem vagyunk biztonságban. Ha minden igaz, ha Josh kialudta magát olyan lesz mintha meg sem történt volna. Felmászok a legközelebbi fára ami pont Josh felett van és nézelődök. Körülöttünk minden havas így már értem miért kell vastag kabát. Nem lehet a hegyeken át látni,de mintha az egyik részen lenne egy kis tó.
- Rosie! Gyere induljunk! - Szól Josh aki már talpon van. Ilyen hamar elment az idő?
- Jobban vagy? - Kérdezem.
- Persze.. Csak annyira emlékszem,hogy valaki belém lőtt egy kis mérgező nyilat. Onnan képszakadás.. Történt valami? - Kérdezi Josh és kicsit oldalra billenti a fejét.
- Ez most komoly??? - Lepődök meg azt hiszem jogosan.
- Mi volt Rosie? - Lép közelebb.
- Semmi.. Induljunk még át akarok érni. Mondom és előre indulok. Az út felét némán tesszük meg. Így legalább kicsit át tudom gondolni a dolgokat. Számoljunk. 6 halott a mészárláson. A lány akit a madár ölt meg és Travis. 8. Aztán Caroline az ágyú ami nem tudom kihez tartozott,de azt hitem Josh halt meg. És volt még az a lány akit Mash ölt meg mert sokat beszélt. Aztán volt méga fiú akit megöltem mert Josh lábába lőtt és volt egy kósza ágyú. 13-om.
- Rosie itt vagyunk! - Ragad karon Josh. A hegy egy teljesen ismeretlen pontja előtt állunk.
- Nálunk van még a kampó? - Kérdezem Josht aki elő veszi a tárgyat a táskából.
- Szóval igen. - Bolintok és felfelé kezdünk mászni.A kis bogarakkal már óvatosabbak vagyunk,de még így is megcsíp egy kettő.
- Hát jó innen már csak lefelé. - Bátorítjuk egymást és Joshba kapaszkodva lecsúszunk a hegyoldalon. Ez még csak a 3. nap de ahhoz képest kevesen haltak meg... Szerintem lesz itt valami.
- Itt azóta is esik az eső? - Néz rám a fiú kissé hitetlenkedve,de meg sem próbálhatok válaszolni ugyanis egy dárda repül el melettem ezzel egy hosszú,mély sebet ejtve a karomon.
- Futás!!! - Ordítom és rohanni kezdünk a szaru felé,de üldözőink sem hagynak fel a támadással. Már csak egy nyilam van és azt nem akarom így elpazarolni hiszen nem látom a támadóinkat. Nem tudom milyen messze van a szaru,de a lábaim maguktól mennek. Josh egy kicsivel elöttem fut így mikor ő ereszkedni kezd én is készülök a lejtőre. De mikor észreveszem,hogy Josh megállt kicsit meghökkenek majd rájövök,hogy miért. A bőségszarunak csak a teteje látszik,ugyanis az egész völgy tele van vízzel... Sarokba szorítottak
- Rosie! Gyere induljunk! - Szól Josh aki már talpon van. Ilyen hamar elment az idő?
- Jobban vagy? - Kérdezem.
- Persze.. Csak annyira emlékszem,hogy valaki belém lőtt egy kis mérgező nyilat. Onnan képszakadás.. Történt valami? - Kérdezi Josh és kicsit oldalra billenti a fejét.
- Ez most komoly??? - Lepődök meg azt hiszem jogosan.
- Mi volt Rosie? - Lép közelebb.
- Semmi.. Induljunk még át akarok érni. Mondom és előre indulok. Az út felét némán tesszük meg. Így legalább kicsit át tudom gondolni a dolgokat. Számoljunk. 6 halott a mészárláson. A lány akit a madár ölt meg és Travis. 8. Aztán Caroline az ágyú ami nem tudom kihez tartozott,de azt hitem Josh halt meg. És volt még az a lány akit Mash ölt meg mert sokat beszélt. Aztán volt méga fiú akit megöltem mert Josh lábába lőtt és volt egy kósza ágyú. 13-om.
- Rosie itt vagyunk! - Ragad karon Josh. A hegy egy teljesen ismeretlen pontja előtt állunk.
- Nálunk van még a kampó? - Kérdezem Josht aki elő veszi a tárgyat a táskából.
- Szóval igen. - Bolintok és felfelé kezdünk mászni.A kis bogarakkal már óvatosabbak vagyunk,de még így is megcsíp egy kettő.
- Hát jó innen már csak lefelé. - Bátorítjuk egymást és Joshba kapaszkodva lecsúszunk a hegyoldalon. Ez még csak a 3. nap de ahhoz képest kevesen haltak meg... Szerintem lesz itt valami.
- Itt azóta is esik az eső? - Néz rám a fiú kissé hitetlenkedve,de meg sem próbálhatok válaszolni ugyanis egy dárda repül el melettem ezzel egy hosszú,mély sebet ejtve a karomon.
- Futás!!! - Ordítom és rohanni kezdünk a szaru felé,de üldözőink sem hagynak fel a támadással. Már csak egy nyilam van és azt nem akarom így elpazarolni hiszen nem látom a támadóinkat. Nem tudom milyen messze van a szaru,de a lábaim maguktól mennek. Josh egy kicsivel elöttem fut így mikor ő ereszkedni kezd én is készülök a lejtőre. De mikor észreveszem,hogy Josh megállt kicsit meghökkenek majd rájövök,hogy miért. A bőségszarunak csak a teteje látszik,ugyanis az egész völgy tele van vízzel... Sarokba szorítottak
2015. május 10., vasárnap
22. Változások
Josh gyors tempóban haladt elöl míg én az íjjal a kezemben mögötte megyek. Sajnos már csak egy nyilvesszőm van és még mindig veszélyt jelentenek ránk Mashék és most,hogy kiváltunk a szövetségből senki nem vonhatná kérdőre Jasmint, Florenciát és Michelt ha ránk támadna.
- Szerintem menjünk vissza a szaruhoz. - Töröm meg a csendet és a hangomra Josh hirtelen össze rezzen.
- Rendben. Akkor induljunk vissza csak ne fussunk bele a srácokba.. Most már nem vagyunk egy csapat. - Kicsit megilyesztett Josh. Ha ő fél akkor én is. Megszoktam már,hogy mindig hasonlóan gondolkodunk és ha az egyikünk tart valamitől akkor a másik is.
- Oké akkor szerintem haladjunk körbe és úgy hátha elkerüljük a szövetségeket. - Javaslom és tovább megyünk.
- Miért jöttél velem? - Kérdezem.
- Hahh - Horkant fel Josh majd szembe fordul velem.
- Rosie.... A legjobb barátok vagyunk.... Még a viadal előtt reméltem,hogy lehet több,de - Itt tart egy lehelletnyi szünetet.
- Josh önként jelentkeztél! - Mondom neki kicsit mérgesen.
- Most mondhatnám,hogy meg akartalak védeni,de ez nem igaz. - Itt egy kicsit felröhög.
- Jajj Rosie! Persze megvédelének én ha lehetne,de nem nem. - Kicsit hátrálok mivel Josh kezd kissé furcsán beszélni.
- Nem nem mert te! Mert hát neked nincs szükséged védelemre, így csak re... -Josh hirtelen felordít és térdre rogy. Átnézek felette és egy fiút pillantok meg köpőcsővel a kezében. Hiába próbál futni gondolkodás nélkül leszedem. Eldördül egy ágyú ami az áldozatom halálát jelzi. 11 halott.
- Josh! Josh jól vagy??? - Letérdelek mellé és kitépem a mérgezett nyilacskát a térdhajlatából.
- Hallasz?? - Ütögetem az arcát,de nincs reakció.
- Josh!! Ébredj!!! Ébredj!!!! - Hisztérikus zokogás törik ki belőlem. Ha őt is elvesztem nem élem túl. Segítenem kell neki.
- Josh! - Szipogom. - Nem hagyhatsz itt! Nem hagyhatsz egyedül! Azt mondtad soha nem leszek egyedül! - Újra sírni kezdek. Nem tudom mi volt a nyílban,de nem volt elég erős ahhoz,hogy azonnal végezzen a fiúval. Talán van esélyem arra,hogy megmentsem.
- Josh! Me...Megígérted!!!! Azt ígérted,hogy örökké barátok leszünk... Azt mondtad meg fogsz védeni.. Josh ha meghalsz én utánnad megyek! - Kezdek bőgni újra. Nem érdekel hány támogatót vesztek el. Ha nem volt elég nekik Vicktoria... Nem tudok mit tenni. A kezembe veszek egy tőrt és énekelni kezdek.
A hegytetőn hol a madár szabadon száll.
Egy ember magányosan egyedül áll.
Vidd el madár a lelkét mert elvitted a kedvesét
S szállj végre szabadon már.
- A törrel a karomat simogatom s érzem,hogy tű hegyes penge óvatosan karcolja a csuklóm alatti vékony bőrt. Nézők ezrei figyelhetik feszülten ezeket a pillanatokat hacsak nincs valahol érdekesebb műsor
Ha ez a szakadék mélyebb lenne
A madár egyre alá menne.
A halál torkában a férfi áll mögötte már a kedvese vár
. Vidd el madár vidd csak el mert ennek mennie kell
Eldördül az ágyú. A kést szorosan a hasamhoz illesztem belenézek egy kamerába és beszélni kezdek.
- Sziasztok. Még találkozunk... - Elmorzsolok egy könnycseppet. Készülök szúrni mikor a jólismert éles sípolásra leszek figyelmes és felemelkedik a földből egy kis csomag. Elejtem a tőrt és négykézláb oda kúszok érte. Kinyitom és nagy meglepetés tárul a szemem elé. Egy kis kék kapszula és az üzenet: Nem halt meg. Add be neki és meg ne próbáld még egyszer K... Hangosan felnevetek és a kamerába nézek újra amit a szemben lévő fába rejthettek. Legalábbis ott biztos van.
- Köszönöm! L...Az első betű a nevemből. - Ennyivel tartozom nekik. Felültetem Josht akinek alig érzem a pulzusát,így tudom gyorsan kell cselekednem. A kék pirulát a szájába teszem és egy kis víz segítségével sikerül bele diktálnom. Én is iszok pár kortyot és megeszek egy kis zsömlét amit a hátizsákban találtam. Várok.
- Rosie.. - Rekedt hangot hallok amire röktön észbe kapok és a fegyverem felé nyúlok,de örömmel látom,hogy Josh az és jobban van.
- Oh.. Josh. - Oda ülök mellé és a fejét az ölembe hajtom.
- Tudod mindig is reméltem,hogy egyszer lesz egy ilyen pillanatunk. - Mosolyog rám játékosan. Örülök,hogy itt van velem.
- Hát tudod mint mondani szokták: Sose hagyjon el benneteket a remény....
- Szerintem menjünk vissza a szaruhoz. - Töröm meg a csendet és a hangomra Josh hirtelen össze rezzen.
- Rendben. Akkor induljunk vissza csak ne fussunk bele a srácokba.. Most már nem vagyunk egy csapat. - Kicsit megilyesztett Josh. Ha ő fél akkor én is. Megszoktam már,hogy mindig hasonlóan gondolkodunk és ha az egyikünk tart valamitől akkor a másik is.
- Oké akkor szerintem haladjunk körbe és úgy hátha elkerüljük a szövetségeket. - Javaslom és tovább megyünk.
- Miért jöttél velem? - Kérdezem.
- Hahh - Horkant fel Josh majd szembe fordul velem.
- Rosie.... A legjobb barátok vagyunk.... Még a viadal előtt reméltem,hogy lehet több,de - Itt tart egy lehelletnyi szünetet.
- Josh önként jelentkeztél! - Mondom neki kicsit mérgesen.
- Most mondhatnám,hogy meg akartalak védeni,de ez nem igaz. - Itt egy kicsit felröhög.
- Jajj Rosie! Persze megvédelének én ha lehetne,de nem nem. - Kicsit hátrálok mivel Josh kezd kissé furcsán beszélni.
- Nem nem mert te! Mert hát neked nincs szükséged védelemre, így csak re... -Josh hirtelen felordít és térdre rogy. Átnézek felette és egy fiút pillantok meg köpőcsővel a kezében. Hiába próbál futni gondolkodás nélkül leszedem. Eldördül egy ágyú ami az áldozatom halálát jelzi. 11 halott.
- Josh! Josh jól vagy??? - Letérdelek mellé és kitépem a mérgezett nyilacskát a térdhajlatából.
- Hallasz?? - Ütögetem az arcát,de nincs reakció.
- Josh!! Ébredj!!! Ébredj!!!! - Hisztérikus zokogás törik ki belőlem. Ha őt is elvesztem nem élem túl. Segítenem kell neki.
- Josh! - Szipogom. - Nem hagyhatsz itt! Nem hagyhatsz egyedül! Azt mondtad soha nem leszek egyedül! - Újra sírni kezdek. Nem tudom mi volt a nyílban,de nem volt elég erős ahhoz,hogy azonnal végezzen a fiúval. Talán van esélyem arra,hogy megmentsem.
- Josh! Me...Megígérted!!!! Azt ígérted,hogy örökké barátok leszünk... Azt mondtad meg fogsz védeni.. Josh ha meghalsz én utánnad megyek! - Kezdek bőgni újra. Nem érdekel hány támogatót vesztek el. Ha nem volt elég nekik Vicktoria... Nem tudok mit tenni. A kezembe veszek egy tőrt és énekelni kezdek.
A hegytetőn hol a madár szabadon száll.
Egy ember magányosan egyedül áll.
Vidd el madár a lelkét mert elvitted a kedvesét
S szállj végre szabadon már.
- A törrel a karomat simogatom s érzem,hogy tű hegyes penge óvatosan karcolja a csuklóm alatti vékony bőrt. Nézők ezrei figyelhetik feszülten ezeket a pillanatokat hacsak nincs valahol érdekesebb műsor
Ha ez a szakadék mélyebb lenne
A madár egyre alá menne.
A halál torkában a férfi áll mögötte már a kedvese vár
. Vidd el madár vidd csak el mert ennek mennie kell
Eldördül az ágyú. A kést szorosan a hasamhoz illesztem belenézek egy kamerába és beszélni kezdek.
- Sziasztok. Még találkozunk... - Elmorzsolok egy könnycseppet. Készülök szúrni mikor a jólismert éles sípolásra leszek figyelmes és felemelkedik a földből egy kis csomag. Elejtem a tőrt és négykézláb oda kúszok érte. Kinyitom és nagy meglepetés tárul a szemem elé. Egy kis kék kapszula és az üzenet: Nem halt meg. Add be neki és meg ne próbáld még egyszer K... Hangosan felnevetek és a kamerába nézek újra amit a szemben lévő fába rejthettek. Legalábbis ott biztos van.
- Köszönöm! L...Az első betű a nevemből. - Ennyivel tartozom nekik. Felültetem Josht akinek alig érzem a pulzusát,így tudom gyorsan kell cselekednem. A kék pirulát a szájába teszem és egy kis víz segítségével sikerül bele diktálnom. Én is iszok pár kortyot és megeszek egy kis zsömlét amit a hátizsákban találtam. Várok.
- Rosie.. - Rekedt hangot hallok amire röktön észbe kapok és a fegyverem felé nyúlok,de örömmel látom,hogy Josh az és jobban van.
- Oh.. Josh. - Oda ülök mellé és a fejét az ölembe hajtom.
- Tudod mindig is reméltem,hogy egyszer lesz egy ilyen pillanatunk. - Mosolyog rám játékosan. Örülök,hogy itt van velem.
- Hát tudod mint mondani szokták: Sose hagyjon el benneteket a remény....
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)